2010. június 29., kedd

Változások

Indulása óta valamennyi Yabo kihíváson részt vettem. Az adott téma és a saját életem közöttt mindig tudtam párhuzamot vonni. Most sincs ez másképp.
Amikor márciusban visszamentem dolgozni, rövidesen a "valami munka" volt a téma, júniusban, amikor a házassági évfordulónkat ünnepeltük, az esküvői "kellékeknek" kellett szerepelni az oldalon. Most egy, A Hollóból vett idézet ("mert örökké nem eshet") indítja a kihívást, ennek kapcsán az újrakezdés a téma. Hát most nagyon megvan ennek az aktualitása!
2001-ben kezdtem dolgozni egy megváltozott munkaképességű embereket is foglalkoztató cég műszaki osztályán mint gyártmányfejlesztő. Ez volt az első munkahelyem. Az akkori irodánkat csak úgy hívták, hogy "a béke szigete". Az ott dolgozók között mély barátság alakult ki, és az összetartozás, az emberség, a becsület, a segíteni akarás, a támogatás kötötte össze őket. Már az első napon azt éreztem, hogy jó helyen vagyok, hogy én is ide akarok tartozni. Az akkori főnököm, kollégáim sokat segítettek eligazodni a számomra új világban, nagyon sokat tanultam tőlük, és sikerült beilleszkednem a csapatba. Mindig tudtunk egymás munkájáról, gondjáról, és természetes volt, hogy segítünk egymásnak. Sajnos csak 5 hónapig tartott ez a csoda, mert ketten elhagyták a béke szigetét, és önálló vállalkozásukat folytatták. Volt persze nagy szomorúság, de az élet ment tovább a cégben is. Új vezető, új emberek kerültek az osztályra, és habár a béke szigete eltűnt, a jó közösség, a baráti kapcsolatok, a jó társaság megmaradt a régiek és az érkező újak között. Habár az új főnökünknek voltak hibái, voltak jó pillanatai is, és emberségesebb volt a jelenlegi főnökömnél.
2005 elejétől szülési szabadságon voltam 5 évig. Barátokat, jó csapatot hagytam ott. Aztán a távollétemben elkezdődtek a nagy változások. Először az akkori igazgató vonult nyugdíjba, elég tragikus módon, mert nyugdíjba vonulása másnapján autóbalesetben életét vesztette. Az új igazgató mellszobrot állíttatott emlékére a cég udvarán. Szerették a dolgozók. Akkor még volt étkezési jegy, üdülési csekk, sportprogramokat, kirándulásokat szerveztek a dolgozóknak, mindenki elégedett volt. Az új igazgatóval kezdtek a dolgok rossz irányba fordulni. Ehhez hozzájárult az is, hogy megszűnt az állami támogatás, és a cég megszűnt önálló kft-ként működni, beolvadt a pesti székhelyű Főkefe-be. Jöttek az új vezetők, akik változást akartak. 5 év alatt sikerült tönkretenniük a céget, most aki tud, menekül az embertelen bánásmód, az alacsony fizetések elől. Amikor márciusban visszamentem, már egy új, nyitott, modern iroda fogadott, a régi, megkopott, rossz székekkel. Most két osztály dolgozik itt, valamint a felső vezetők bőr forgószékes asztala is itt van. Megszűnt a bensőséges viszony, sokszor nem tudjuk, mit csinál a másik, távol ülünk egymástól, és az új divat szerint már nem is beszélgetünk, hanem emaileket küldünk egymásnak. Személytelen, rideg hely lett. A juttatásokat elvették, mindenki elégedetlen volt. A főnökömről nem sok jót hallottam előtte sem, nem sok pozitívumot véltem felfedezni benne néhány hónap alatt. Minden nap szóba került kedves kollégáim között a váltás lehetősége, de a mi végzettségünkkel nehéz állást találni. Közben az utóbbi években jelentősen visszaesett a megrendelések száma, nem tudtuk felvenni a versenyt, a súlyos anyagi gondok miatt idén június 1-től a fizikai dolgozóknál munkaidő-csökkentést rendeltek el. A szellemi állomány feladata új megrendelések keresése és az esetleges ajánlatkérésekre adott gyors válasz volt. A gyártmányfejlesztés már rég megszűnt, igazából nem is volt. Most a vevőkör és a megrendelések visszaesésére, valamint a műszaki előkészítés munkaigényességének csökkenésére, az állami támogatás megvonására hivatkozva a mai naptól megszüntették a munkaviszonyomat. Ezt tegnap, negyed órával a munkaidő befejezése előtt maga az igazgatónő nyomta a kezembe (akinek annak idején én mutatkoztam be, miután már kétszer elkerülhetetlenül összefutottunk a folyosón, és akinek - és még másoknak se - nem mutatott be a főnököm), hozzátéve hogy a továbbiakban fel vagyok mentve a munkavégzés alól, és két hónap végkielégítés illet meg. Hát, váratlanul ért a dolog, de igazából találkozott az elképzelésemmel. Semmi jel nem mutatott erre. Utólag már tudom, hogy a múlt héten leadott írószer igénylésemet (a beszerzések korlátozására hivatkozva) ezért nem írta alá a főnököm, aki jellemtelen módon a tegnapi naptól elment tervezett szabadságára anélkül, hogy tőle magától bármit is megtudtam volna. Remélem ezzel a lelkiismerettel sütteti a hasát a tengerparton.
Nem vagyok elkeseredve (csak egy kicsit). Úgy fogom fel, hogy kaptam egy esélyt az újrakezdésre. Már egy ideje komolyan foglalkoztat, hogy tanulnom kellene valamit, elvégezni egy tanfolyamot, most eljött az alkalom. Sajnálok néhány embert otthagyni, nekik nem lesz könnyebb. Én pedig remélem hogy hamarosan jóra fordulnak a dolgok, mert örökké nem eshet!

2010. június 26., szombat

Régebbi oldalak 2. rész

Folytatom a korábbi oldalaim feltöltését.


Ez egy nagyon kedves emlék Dorka születéséről. A képen 6 órás, ekkor láttam először a császár után (altatásból felébredve). Az oldal címe egy Elton John ("utálom Elton Johnt") dal címe is= Your song. Amikor betoltak a műtőbe, ez a dal szól, ez az utolsó, amire emlékszem. Akkor azt hittem, a Moulin Rouge filmzenéje, mert csak onnan volt ismerős a dal, a férjem viszont Elton John cd-t látott a műtőben. Mindenesetre nekem nagyon fontos volt hogy ki az előadó, aki a filmbeli szöveg szerint azt énekli hogy "Az élet oly szép lett, mert szívemben élsz." És valóban így lett...


Nicsak, itt meg én vagyok kb. háromévesen a nagymamámék kertjében. És az első próbálkozásom a vintage-zsal. Próbálkoztam vele később is, de akárhogy is tetszik, be kell hogy lássam, nem megy ez nekem. Meghagyom inkább annak, aki profi benne.


Ez pedig az egyik oldal az alsópáhoki nyaralásunkról. Marci már itt imádta a vizet...



Ez pedig az első, kihívásra készült oldalam, Timcsoca kihívására csináltam, ahogy a következőt is:



És ezt is:

Ezt is:

Nagyon szeretem ezt az őszi oldalt. Először dolgoztam hullámkartonra. A csíkos háttérpapír is sk, egy kétrétegű hullámpapírt festékeztem be és nyomtattam le. A fotót is én fényképeztem. A levelek is sk díszek. Parafadugó, nyírfa csillag, raffia, fa gyöngy és gomb, merített papír van még rajta.

2010. június 25., péntek

Gyors oldal

Hazaérve a munkából megint alkottam egy gyors oldalt. Mire nem jó ez a röpke két óra, amikor előbb végzek! Ezeket a perceket várom egész héten, mert hét közben nincs időm alkotni, inkább csak kitalálom, átgondolom mit szeretnék.
Marciról már régen csináltam oldalt, és a zászlós megoldást is régen ki akartam próbálni. Lájtos napom volt a munkahelyemen, így a zászlókat már ott megcsináltam, hogy ezzel se menjen az időm (rengeteg maradék anyagminta közül válogattam, egy halom használható textil van közöttük, egy nagy doboznyi gombbal!!!). Itthon piros spárgára fűztem a kis textilzászlócskákat. A kék szíves háttérkartont a húgom hozta a Rayherből, ahogy a pillangós gémkapcsot is. A macis lyukasztóval csináltam a sormintát. A szalagot Verustól kaptam.
A cím hagy némi kívánnivalót maga után. Egyrészt angol, már jó régen találtam valamelyik külföldi scrap honlapon, megtetszett, lerajzoltam, és csak őrizgettem. Most megtaláltam, és úgy döntöttem, megfelel, és nem volt kedvem újat csinálni.
A fröcskölés most sem maradhatott el, mostanában nagyon beleszerettem a festésbe.



Szép hétvégét minden kedves olvasómnak!

2010. június 20., vasárnap

Két akvarell

... pontosabban vegyes technika. Anyuék a hónap végén Erdélybe mennek néhány napra. Erről eszembe jutott, hogy amikor 4 éve az új családi házukba költöztek, festettem nekik két képet a szoba falára. A téma Erdély, és az egyik képen egy szász falu részlete, a másikon egy székelykapus ház van. 11 évvel ezelőtt egy egyetemi kirándulás alkalmával voltam Erdélyben, ott fotóztam a képeket, amikről az akvarellek készültek. Anyunak volt egy levelezőtársa gyerekkorában Erdélyben, most sikerült kinyomozni, hogy Brassó mellett laknak. 45 éves ismeretség van mögöttük, ami hosszú évtizedekre megszakadt, és most itt lesz az alkalom, hogy életükben először személyesen is találkozzanak. Hát, mennék én is örömmel, és biztosan tennék egy kis kitérőt én is egy személyes találkozó ürügyén... De addig is a blogon keresztül kísérem figyelemmel gyönyörű munkáit és élvezetes beszámolóit.


2010. június 19., szombat

Testfestészet

Megint alkottam egy oldalt, most ez az aktuális kedvencem.


Tegnap hazaértem a munkából, még volt két szabad órám, amíg nem kellett a gyerekekért menni. Elővettem a festékeimet és élveztem a maszatolást. Kijelöltem a képek helyét, ecsettel húztam köré a keretet, aztán jöhetett az ujjfestés! Foltokat, pacákat maszatoltam a papírra az ujjammal, a betűket is így írtam. Buborékfóliát feketével nyomtattam. A matrijoskák alját (a tetejük már rég eltörött a játékban) épp kidobásra ítéltem, de gondoltam egyet és az aljukat-peremüket narancssárgára festettem és lenyomtattam, így születtek a karikák és a tömör körök. Este be is fejeztem. Maradék papírokat téptem a képek alá, került még rájuk egy kis festék. Szalagok, gombok, felhők dobják még fel az oldalt. Nagyon színes lett, és talán kissé zsúfolt, de egyre jobban tetszik. És teljesen visszaadja azt a hangulatot, amit ki akartam fejezni, nevezetesen azt, hogy milyen jó móka volt ez a testfestés a fürdőkádban, a gyerekek nagyon élvezték.

És a részletfotók:





2010. június 13., vasárnap

Évforduló

A héten ünnepeltük a 9. házassági évfordulónkat. Erre az alkalomra, Yabo apropóján és általa inspirálva alkottam meg az alábbi scrap oldalt.
A háttér egy krémszínű karton, vagyis ekrü, amilyen a ruhám is volt. Sárga akrillal fröcsköltem egy keveset a háttérre. A fotó az egyik kedvenc esküvői képünk, fotós ismerősöm készítette az arborétumban. A kép köré egy barokkos keretet ragasztottam 3D-s kockákkal. A keretet gyöngyházfényű kartonból vágtam ki és glitteres ragasztóval aranyoztam. Különböző strukturájú papírokból különböző méretű szíveket vágtam ki. Gyöngyházas tescos dekorból is vágtam egy szívet, a kis lyukakba gyöngytollal csináltam a pöttyöket, így nagyon mutatós lett. Az idézet az esküvői meghívónkról való (annak idején én terveztem). Mivel sárga csepp alakú csokrom volt, a Timcsocáéktól nyert sárga rózsák épp illettek ide. Egy laza gyöngyös drótot applikáltam még az oldalra, csillogó dekorszíveket és az újonnan szerzett virágokból is tettem rá párat. Érdekesség, hogy a rózsák alatti gyöngyös szív két évvel később a fotós ismerősöm erdei esküvői szertartását díszítette: még sok ilyen szív lógott a fák ágain.



Yabo kihívásán az alábbiaknak kellett megfelelni:
-valami új: virágok
-valami régi: gyöngyös szív
-valami kék: szív és gomb
-valami kölcsön: tescos dekor Marcsitól, de remélem nem kell viszaadni

Részletfotók:




Elegáns oldalt szerettem volna, esküvői hangulattal. Azt hiszem, sikerült. Nekem tetszik.
Szép estét! Köszi hogy benéztél!

2010. június 10., csütörtök

Így kezdődött...

Legelső scrapbookos szárnypróbálgatásaimat még nem töltöttem fel sehová, most úgy döntöttem, megmutatom.
Igazából nagyon türelmetlen voltam, és egy-két scrapbook papíron meg mintavágó ollón kívűl semmim nem volt, de már nagyon akartam csinálni! Itt még fogalmam sem volt valójában, mi az a scrapbook. Nem is tartottam első műveimet bemutatásra alkalmasnak. De azért az idők során fejlődtem...

Szóval az első oldalamhoz a fényképalbumból választottam egy képet, ha jól emlékszem, a papírhoz kerestem megfelelő hangulatú, témájú fotót. Így esett a választásom arra a képre, amin Dorka épp beleharap egy kiló kenyérbe. Azért ötletekben nem voltam híján akkor sem, mert egy kenyércímkét akartam az oldalra, és sikerült találnom olyan kenyeret a boltban, amin volt vagy tíz címke egymáson. A kép bal oldalán pedig egy kifliszacskó darabja van. Egy kockás és egy madeirás szalagot tettem az oldalra, meg egy címkét (amire komment került volna), aminek az aljára egy piros bojtot bütyköltem.


A másik oldalamon szintén Dorka Apával, anyuék kertjében a virágzó szilvafánál. A borostyánleveleket csomagolópapírból vágtam ki, némelyiket 3d-s ragasztókockákra helyeztem, és 3D lepke matrica, fa pillangó, Praktikás katicabogár meg kommentcímke került rá. Még címe sincs.

2010. június 5., szombat

Nyaraltunk! 2.rész

Egyetlen nap volt, amikor nem esett az eső, még a nap is kisütött egy kicsit, ki is használtuk, és a szabadban töltöttük az időt. A gyerekek kecskét, nyuszit etettek, cicát kényeztettek, és nem maradhatott el a szokásos lovaglás sem. Marci először ült pónin, még ott voltam mellette míg rótta a köröket.







Megint ugráltunk, közben apa talált egy nőstény szarvasbogarat a fűben, sokáig figyeltük, fényképeztem, végül egy fa alá tettük.




Ebéd után megnyílott a gokartpálya, Dorka nyomban birtokba is vett egy háromkerekűt, aztán sorra próbálta a többit, miközben a férjem és én felváltva hajtottuk a fekvő gokartot, nagyon buli, már tavaly is ez tetszett a legjobban. Gyerekméretben is van hasonló, Dorka is kipróbálta, nála is nagy sikert aratott. Marci még nem tud tekerni, de ő is kipróbált egy csomó járművet.







Ezt pedig a lányom fotózta rólam:




Hiába volt rossz idő, nem tudta elvenni a jókedvünket. Végül is kellemes, klassz nyaralás volt, kipihentük magunkat, feltöltődtünk. És máskor is megyünk még.

Nyaraltunk! 1. rész

A múlt héten újra elérkezett a szokásos éves nyaralás ideje. Már a harmadik alkalommal választottuk az alsópáhoki Kolping hotelt. Sajnos idén nem kedvezett az időjárás a szabadtéri programoknak, egész héten esett az eső és fújt a szél. Azért nem unatkoztunk, mert bent is megtaláltuk a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket.
Az első nap nyomban ki kellett próbálni a hatalmas trambulint, persze nemcsak a gyerekek, hanem az egész család ugrált, bukfencezett, bohóckodott a trambulinon.


Minden nap megmártóztunk a medencékben. Dorka még tart a víztől, biztonságban érzi magát, ha rajta van a karúszó és leér a lába, de egész ügyesen elúszkál így. Bezzeg a Marci, az én kis úszóbajnokom! Hát, nem győztem csodálkozni, milyen bátor és ügyes a vízben. A lábával tapossa a vizet, a fejét kiemeli, mintha mindig is ezt csinálta volna, pedig soha nem vittük babaúszásra. Nem érdekelte, hogy nem ér le a lába, hogy az arcába folyik a víz, nem engedte, hogy fogjam a vízben, egyedül evickélt a kis karúszójával. Annyira felbátorodott, hogy beleugrott a mély vízbe, persze apa elkapta. Nagyon ügyes volt, nagyon büszke voltam rá. Elgondolkodtam, hogy idővel beíratom úszni, később meg talán vízilabdára, persze ha ő is szeretné, de remélem megmarad a vízszeretete (ha már az anyja nem tud úszni).









Amikor nem úsztunk, a mászótoronyban és az óvodában töltöttük az időt, remek kirakósjátékokat találtam magamnak, amíg a gyerekek játszottak. Marci annyira fel volt pörögve, hogy amíg ott voltunk, hanyagolta a délutáni alvást. Szerencsére jól bírta a nap további részét, nem volt hisztis, fáradt, de 8 óra körül már mindketten aludtak...




Az eső miatt csak ebédelni léptünk ki az épületből, akkor sikerült fényképeznem egy szépet is, mert sajnos a benti képekhez nem igazán voltak megfelelő fényviszonyok.





Nemsokára jövök a második rész képeivel, addig is szép napot mindenkinek!
Ez + az

Megint kaptam egy díjat Anditól, és vele együtt egy sor játékot, amit nagyon köszönök.

A díj:



Nemrégiben feltöltöttem a régebbi scrapbook oldalaimat, amik a blogírás kezdete előtt születtek. Közöttük van a 6. is, éppen az egy évvel ezelőtti alsópáhoki nyaralásunkon készült fotókat dolgoztam fel:


A játék része, hogy mutassam be a konyhámat. Íme:



Ez a konyhám. Picike, és a konyhabútor egy részét félig-meddig örököltük az előző lakótól, a többit mi csináltattuk hozzá. Hát, nem sokat használom, nem vagyok egy konyhatündér. Egyrészt a gyerekek miatt nincs rá időm, amíg gyesen voltam, mindig rendeltem magamnak ebédet. Biztos jó móka a gyerekeket is bevonni a főzésbe, de a mi pici konyhánkban ezt elképzelhetetlennek tartom, valamelyik mindig útban van. Általában csak hétvégén főzünk: vagy én, vagy a férjem, amíg a másikunk a gyerekkel van.

Hát ennyi.

Szép hétvégét mindenkinek, végre süt a nap!