2010. december 31., péntek

B.Ú.É.K.


A tegnapi, kicsit vacogósra sikerült kirándulásunk alkalmával készült kép rólunk a Fertő-tó jegén. Sopronban voltunk ugyanis, és a hideg idő sem rettentett el minket a kültéri sétáktól, igaz, időnként behúzódtunk valami melegedőbe. Első úticélunk a sördombi kilátó volt, ahol ilyen látvány fogadott minket:


Vagyis nem sokat lehetett látni a ködbe burkolt deres fákon kívűl.
Elmentünk a Fertő-tóra is. Rengetegen korcsolyáztak a befagyott tavon. A gyerekeknek nagy élmény volt rámenni a tó jegére.


Végső állomásként megleptük magunkat egy Harrer-beli látogatással, ahol finom sütiket és turmixokat, forró csokikat ittunk, és a gyerkőcök megnézhették, milyen egy "csokigyár". Igaz, Willy Wonkával nem találkoztak, talán majd jövőre... (Dorka nagy rajongója Tim Burtonnek és Johnny Depp-nek, a Charlie és a csokigyár és Alice csodaországban nagy kedvence.)

Kicsi vagyok, jégen állok, onnan egy nagyon kiáltok: BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Ez a kis versike jutott eszembe, ezzel kívánok mindenkinek sikerekben gazdag boldog új esztendőt!

2010. december 23., csütörtök

Boldog karácsonyt!



Néhány éve már csak a gyerekszobában van hely a karácsonyfának, így a legtöbb ünnepi dekor is oda készül. Most a szívecskék helyett ez a karácsonyi felirat került fel. A tvdekon láttam hasonlót, ott születésnapra készültek. Engem is meglepetés ért, mikor megláttam a lámpafényben a szép, kettős feliratot. Ezzel kívánok mindenkinek kellemes ünnepi készülődést, áldott karácsonyt és békés, boldog új évet!

2010. december 21., kedd

Most valami karácsonyit kellene írnom, de gondoltam, megosztom veletek, mire szoktam mostanában otthon tombolni, ha senki sem látja. A jelenleg leginkább favorit zenémet, a vadonatúj albumról. Annyira imádom!

2010. december 10., péntek

Három

Hát, most csúnyán rá kell hogy verjek a saját kezemre. Nem szép dolog a lopás, de amikor rátaláltam erre az oldalra valahol (mindig megígérem magamnak, hogy feljegyzem, hol találtam, de aztán mégsem teszem meg valamiért), megdobbant a szívem. ILYEN NEKEM IS KELL! És nem én lennék, ha nem csináltam volna meg én is a sajátomét. Mert annyira magaménak éreztem és annyira hozzám illőnek, hogy muszáj volt lekoppintanom. Szinte változtatás nélkül.
Marcinak nemrégiben volt a születésnapja, és ez a vidám, színes téma megfelelt az elképzelésemnek. Bár a fotó szeptemberben készült, Marci olyan huncutul pózol rajta, hogy úgy döntöttem, ez a kép lesz a kiindulópont. Nagyon tetszett az eredetin a körbevágott fotó, a varrás és a dudlik, a sok színes folt. Tudom, hasonlít nagyon, de mégis az enyém, egy kicsit mégsem ugyanaz.

Itt az én oldalam:

És itt az eredeti:

Hát, meg kell hogy állapítsam, az eredeti még mindig jobb.

2010. december 7., kedd

Buli van!

A múltkor éppen cirkuszjegyet készültünk venni, mikor a ragyogó napsütésben aranylottak a falevelek a Kalandváros előtti részen, sőt, valakik nagy halomba kupacolták a leveleket. Nosza, több sem kellett az én kalandos kedvű gyermekeimnek, megrohamozták a levélkupacokat, és "buli van" felkiáltással szórták a levegőbe és egymásra a leveleket. Persze, mi is kaptunk belőle. És ilyenkor nagy önuralmamba kerül, hogy ne feküdjek bele és hempergőzzek meg a levélhalomba. Nem is bírom ki mindig...
Tina oldala inspirálta a négyzetes-fotódarabolós megoldást a képen. A fotóból 3x3 és 4x4 cm-es négyzeteket vágtam ki. Némelyiket vastag szürkelemezre (fotókockára) ragasztottam, így kiemelkednek az alapsíkból. A háttérrel megegyező színű szürke kartondarabra ragasztottam a négyzeteket, azt pedig egy okkerszínű kartonnal kereteztem (amit egy festékbe mártott gyűrt papírdarabbal pecsételtem korábban).
Sajnos a fényviszonyok nem járultak hozzá egy jobb fotó elkészítéséhez. Mutatom is az oldalt:


És egy közeli:


Itt láthatók a fotókockák:

2010. december 6., hétfő

Magamról

Van egy tartozásom.
Évától kaptam egy díjat valamikor két hete, és vele együtt egy feladatot: 7 dolgot kell magamról írni. Ez a díj már egyszer járt nálam, akkor is gondban voltam, mi legyen az a 7. Na, gyorsan essünk túl rajta:

1. Szeretem a kávé illatát, de a kávét csak tejeskávé formájában tudom meginni. Azt viszont Sorkizárásnaponta kétszer: minden reggel és délután iszom egy csészével.

2. Szeretem a télben, amikor a főtéren felkerülnek a fákra a fényfüzérek és a csillagok a lámpaoszlopokra, és a karácsonyi vásárba lehet kapni forralt bort, puncsot és egész nap karácsonyi zene szól. Karácsony előtt jóval mindig bemegyek az egyik kedvenc üzletembe csak a hangulat miatt.

3. Rossz szokásom is van: gyerekkorom óta rágom a körmöm. Próbáltam már leszokni, de nem megy...

4. Szerintem az egyetlen család vagyunk, ahol nem esznek vajas/margarinos kenyeret, ugyanis egyikünk sem szereti. A vaj a sütibe való!

5. Általános iskolában én voltam a rajkrónikás, én vezettem a rajnaplót. Egyik alkalommal első helyet értem el a rajnaplók versenyén, és 11 tábla Kajla nugát csoki volt a jutalmam, amit borzasztóan utáltam. :)

6. Nem vagyok valami bőbeszédű, nem szoktam fecsegni és nem tudok órákig beszélni a semmiről.

7. Nem vagyok rendmániás, de szeretem, ha rend van a lakásban. Ez persze borzasztóan nehéz egy olyan rendetlen, szétszórt embernek, mint amilyen én is vagyok. Ellenben folyton ide-oda pakolászom a dolgokat, a férjemet őrületbe kergetve.

És tovább is adom a díjat azoknak, akiknél szívesen időzöm. Nem kell mást tennetek, mint:

1. Köszönd meg, akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.



És akiknek tovább adom a díjat:
1. Virágnak, hogy ösztönözzem a blogolásban
2. m-nek, mert gyönyörűek a fotói
3. Juditnak
4. Bebinek, mert földim
5. Andinak, mert olyan sokoldalú
6. Tittinának
7. Honey-nak

2010. november 30., kedd

Jégvirágok

Kivirágzott a gyerekszoba ablaka (egyenlőre csak az egyik). Ilyen szép hópelyhek virítanak most az ablakon, megszépítve a kilátást és kissé eltakarva a csúf állványzatot. A legfrissebb Praktikában láttam, olcsó és szép. (A férjem szerint olyan vagyok, mint egy óvodás, amerre járok, mindenfelé papírdarabkák hevernek...)


2010. november 29., hétfő

Angyallesen

Nem tudom miért, de nagyon vonzódom a Szent Márton-templom sírkertjéhez. Minden évszakban meglátogatom, de a legszebb ősszel és télen. Szeretek bolyongani az lehanyagolt, vadregényes sírkertben, és bár néha majd kitör a frász, azért csak megyek egyre beljebb a régi, míves sírok és kripták között. Most ezeket az angyalokat lestem meg. Talán hamarosan eljönnek...



2010. november 26., péntek

Advent

Hétvégén már meg kell gyújtani az első gyertyát az adventi koszorún.
Még sosem volt adventi koszorúnk, gyerekkoromban nem volt szokás nálunk az adventi koszorú készítése és a gyertyagyújtás.
Most azonban már elkerülhetetlenné vált, hogy a mi családunkba is beférkőzzön ez a szép szokás. Dorka ugyanis az óvodában jár hittanra, és a minap egy adventi koszorú rajzával és egy kérdéssel fordult hozzám: - Anya, mi mikor gyújtjuk meg a gyertyát?
Kicsi kora óta elbűvölik a templomi események, szeret templomba járni, érdeklik a bibliai történetek. Elkészítettem hát életem első adventi koszorúját. Ilyen lett:



Mutatok két karácsonyi képeslapot is. Idén sem lesznek egyforma lapjaim, mert a maradékokból csak ilyenekre futja.




Valamelyik nap Dorka megkérdezte:
-Anya, van mikulásvirág?
-Van.
-És rénszarvasvirág?
Mosolyogtam.

Szép hétvégét mindenkinek!

2010. november 22., hétfő

A scrapbook és a festészet találkozása

Már megint az arcfestős képek... Ezúttal utoljára. Végre, elfogytak. Kiválogattam a még használható képeket, és készítettem számukra egy minialbumot.
Hogy nekem miért nem jutott eszembe korábban az art journal? Nos, erre nincs magyarázat.
A sorozat első oldala lett a leginkább "art"-os, igazi festős oldal, aztán valahogy elfelejtettem ezt a műfajt egy időre. Aztán bevillant a felismerés, hogy milyen ostoba voltam eddig, amiért nem csináltam art journal-os oldalt ezekből a képekből. És ha már hagyományos oldal nem lett belőlük, legyen egy album a megmaradt képekből.
Az alapnak használt szürkelemezt még a volt munkahelyemről mentettem meg. Lelkesen fogtam neki a festésnek, sajnos, sokszor túl lelkes is voltam, mert volt hogy eltüntettem olyan részeket, feliratokat, amiket meg akartam tartani.
A címet a Magna Cum Laude egyik számától kölcsönöztem. A kezdő "S" egy gemkapocs, az "I" egy gombostű, a többit betű magazinokból vágtam ki, kaparós matrica vagy dekorgumi betűk.
A második oldalon körülrajzoltam, festettem a kezemet. Dorka fotóját merészen körbevágtam, a fotó alól egy kockás textil kandikál ki. Tescos dekorfóliát maszkoltam.
A meglepetés a "színes tinták" oldalon ért, amikor az újonnan vásárolt Rayheres bélyegzőimet akartam használni. A szó első felével nem is volt gond, hanem amikor az "A"-t és a "k"-t akartam pecsételni, akkor vettem észre, hogy rossz a pecsét, mert tükörképet nyomtat. Kénytelen voltam sk megrajzolni a betűket, nem lehet megmondani, hogy nem pecsételve van.
Nagyon élveztem az egészet, nálam most kedvenc, minden oldalon van valami, amiért éppen az tetszik.








2010. november 17., szerda

Ősz a parkban

Ezt a címet adtam a következő scrapbook oldalamnak. Kivételesen én szerepelek rajta, egyik őszi sétánk alkalmával fényképezte a férjem.
Rengeteg maradék papírom van. Mindig megfogadom, hogy addig nem veszek új papírokat, amíg többé-kevésbé el nem használom a régieket, de persze sosem sikerül betartanom... gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A kép színeihez nagyon passzolt ez a szép csíkos BoBunny, ehhez mindenképpen ragaszkodtam, a többi papírt a maradékokból szedtem össze. A türkiz virágoknak is végre lett helyük. Tegnap éppen a kezembe akadt takarítás közben egy makk kupakja, azt is felragasztottam az oldalra. A boltból hazafelé meg begyűjtöttem egy ágacskát és egy juhartermés darabot, de a "boszorkányorrot" leszedtem róla, az már túl sok lett volna. A cím első részét kisollóval vágtam ki, a második része epoxi matrica.
A végeredmény elnyerte a tetszésemet, főleg a színek és az elrendezés miatt.

2010. november 16., kedd

még egy játék...

Még pár napig lehet jelentkezni az ajándékért itt. Próbálj szerencsét!
Egyre gyakrabban fordulok meg a méteráruboltokban, és a múltkor nagy kísértést éreztem, hogy vegyek ebből az anyagból és a rózsaszínű párjából. Úgy látom, más sem tudott ellenállni neki. Noha még mindig nincs varrógépem, egyszerűbb dolgokkal próbálkozom, és reménykedem, hogy a Jézuska megszán egy varrógéppel.
Mivel a konyhában lévő gázcsövet, ami az ajtó fölött van, nem tudom eltakarni, ezért csináltam egy kis figyelemfelkeltő dekorációt. A barna virágos anyagból, mert ez illik jobban a konyhabútor színéhez. A kézi öltésektől rusztikusabb lett, és nem is olyan szép, de az enyém. Úgy szeretnék szépen varrni!
Hol lehet Szombathelyen varrni tanulni?

2010. november 15., hétfő

Lánc, lánc, eszterlánc...

Ez az első komolyabb ékszerem. Ránézésre nekem, kezdő gyöngyösnek bonyolultnak tűnt, kicsit nehezen indult, aztán belejöttem. Hát, van még mit fejlődnöm ezen a téren. Kicsit megkésve, de elkészült végre, anyukám szülinapi ajándéka lett.

2010. november 12., péntek

Ajándékok

Marcsi ma ünnepli a születésnapját. Ezt a képeslapot neki szánom, textilt, szalagokat, szaténrózsákat, textillel borított fa pillangót használtam hozzá. Nagyon boldog születésnapot, Marcsi!


Tegnapi sétám során égerfa-terméseket is gyűjtöttem. Készítettem is belőlük egy dekorációt a konyhába:


Egy HelloKitty rajongó kislány pedig ezt a képet kapja ajándékba:

2010. november 11., csütörtök

Egyszer volt, régen volt...

Ma reggel örömmel nyugtáztam, hogy süt a nap, és régi tervemet válthatom valóra. Miután biztos helyen tudtam a gyerekeket, busszal elmentem a Múzeumfaluba. Csak egy fényképezőgépet vittem magammal, lévén szándékom volt, hogy szép képeket fotózzak. A hétvégén volt a Szent Márton napi kézműves vásár ugyanitt. Sajnos nem tudtam elmenni, pedig szeretem ezt a vásári forgatagot, a portékákat. Most viszont teljesen egyedül lehettem a Múzeumfaluban, belépőjegyet sem kellett váltanom (igaz, a paraszti porták nem voltak nyitva).
Igazából szeretek egyedül lenni, hiányzik ez a nyugalom a gyerekek mellett, most viszont kedvemre sétálhattam, fényképeztem, sütkéreztem a novemberi napsütésben, élveztem a körülvevő csendet. Végre volt időm megfigyelni a kis csodákat: az almafáról csemegéző rigót, aki nem riadt meg közeledtemre, a diót törő varjakat, a megcsillanó esőcseppeket a leveleken és a fák ágain, a kíváncsi kis nyuszikat, kecskéket és mangalicákat. És közben azt sem bántam, hogy a nedves fűben beázott a csizmám.













Éppen időben mentem, mert 15-én bezár, hogy tavasszal újra megnyissa kapuit. Miért nincs nyitva télen? Szépek lehetnek télen is a hóborította zsúptetők...

2010. november 10., szerda

Szüret

A scrap.hu novemberben nagyon jó kis vázlattal rukkolt elő. Ezt az oldalt készítettem a vázlat alapján, de szeretném nevezni a régi szép idős kihívásra is, ahol fonal felhasználása volt a kritérium.
A már bemutatott vaskeresztesi szőlőhegyen készült fotókat használtam hozzá. Vagyis a képek már a határ túloldalán készültek, a gyerekek vidáman csemegézték az osztrák szőlőt a tőkékről.
A háttér barna karton. A fotó alá a kedvenc körtés papírom került, meg egy darabka BoBunny. A maradék papírjaimból leveleket vágtam ki és egyenként felvarrtam őket a háttérkartonra. Egy régebbi Praktikában láttam, hogy egy hosszabb spárgára rövidebbeket csomóznak bizonyos távolságra egymástól, így készült a spárgadísz.


2010. november 9., kedd

Meglepi vár

Egy kedves városombelinél jelentkeztem a játékra, még megtehetitek ti is november 20-ig.
Nagyon szépeket csinál, szeretem a munkáit, szeretnék az egyik szerencsés lenni...

2010. október 30., szombat

Lépcső

Az 5 és fél éves lányom rajzát hoztam mára. A másik oldalán egy kifestő van, először azt kezdte el színezni, aztán megunta, és rajzolgatni kezdett a papír másik oldalára. Amikor észrevettem a végeredményt, megdöbbentem a térbeli ábrázoláson. A lépcső közelebbi része talán még nem tudatos, talán nem is lépcsőnek készült, de a lépcsőzetesen futó vonalak és a lépcsőfokok szerintem már igen. Igen, ez határozottan egy lépcső. Szerintetek is? Nem tudom, a gyermeki ábrázolásban mikor jelenik meg ilyesformán a tér kifejezése, de szerintem ez nem általános egy ennyi idős gyerektől. Mindenesetre nagy büszkeség töltött el. Jövőre már iskolás lesz...

2010. október 27., szerda

Karácsonyi készülődés

Nagyon tevékenyen telnek a napjaim, nem érek rá unatkozni a nagy munkanélküliségben. Vagyis inkább állástalanságot kellene írni, mert munkát azt mindig találok magamnak. Ami ugye nem is munka, hanem szórakozás... És hogy még több dolgot csináljak, kitaláltam, hogy gyöngyfűzést fogok tanulni. Gyerekkoromban szerettem fűzni, anyutól mindig gyöngyöket kaptam, de csak sorba fűztem egymás után a gyöngyöket, ahogy tetszett. Meg is maradtam ezen a szinten sokáig, de szeretnék továbblépni. Már kétszer el is jutottam ide, vannak szerszámaim, és igyekszem minél több mindent elsajátítani. El is kezdtem valamit, de nem rakom fel, mert meglepetés lesz.
A múlt alkalommal beleszerettem valamibe a kirakatban. Nem tudtam ellenállni neki, és már a karácsonyi kiegészítőkre gondolva megvettem ezt:


Ugye milyen édes?

Ez adta az inspirációt az idei karácsonyi díszeknek.
Két évig lila színben pompázott a karácsonyfánk, ideje színt váltani.
Az idei karácsonyunk meghatározó színe a piros lesz, fehérrel, nyersvászonnal kombinálva. Az egyik fő alapelv pedig a "recycling" lesz. Feltúrtam a rongyoszsákot és a kidobásra ítélt ruhákat megmentettem. Már előre készítettem néhány "kollekciót".

Piros-natur:




A kockás anyag a férjem által leselejtezett ing, és nekem pont piros kockás anyag kellett. A bézs anyagért Dorka kinőtt ruháját vágtam szét. Egyedül a nyersvászon anyag és a túró rudi-pöttyös bolti. A feliratos szívek a bejárati ajtót díszítő koszorúra kerülnek majd.

Natur kollekció:



A kockás anyag valamikor az én szoknyám volt. Egyelőre csak szívek vannak, csinálok még más formákat is.

Végül jöjjön a piros-fehér:


Muszáj volt a bögrét megcsinálnom filcből is. A piros pompomos csizmácska az egyik kedvencem.
Varrásban nem vagyok valami ügyes, még mindig nagyon egyenetlenek az öltéseim. Néhány díszt viszek majd az üzletbe is a kirakatba, azt hiszem a piros-fehérekből. De még tervezem, hogy új formákat csinálok mindegyikhez.
Nektek melyik tetszik?