2011. június 28., kedd

Tél a nyárban

A scrap.hu áprilisi vázlat-kihívásának Izzie volt a házigazdája (az én felkérésem nyomán). Az ő egyik kedvenc alkotója, oldala alapján készített vázlatra kellett az adott hónapban oldalt készíteni. Ami akkor nem fért bele az időmbe, hát most pótoltam.

Dorka egyik fotóját választottam kiindulópontként, ami vagy 3 éve készült, ráadásul télen, úgyhogy a nyár közepén nem éppen aktuális a téma. Az idei év egyik színe a fukszia, úgyhogy valamikor az év elején beszereztem egy ilyen színű kartonpapírt, amit aztán sehogy sem tudtam felhasználni. De ahogy elnéztem a fotó színeit, rájöttem, hogy éppen ez a szín dominál rajta. És nem is igazán telet idéző, sokkal inkább tavaszi hangulatú a fotó, annak ellenére, hogy szállingózik a hó, hála a sapkának... A cím éppen talán ellentétet alkot az oldal tavaszias hangulatával, színeivel. Izzie-féle technikával dolgoztam meg a hátteret. A címet ecsettel írtam, az organza virág sk.

A vázlat:

Az én oldalam:

Részletfotók:


2011. június 24., péntek

Country blue
Mostanában nagyon sok country stílusú lakberendezős, dekorációs blogot nézek és olvasok, teljesen el vagyok bűvölve. Honnan a csudából lehet szerezni ilyen gyönyörű darabokat, bútorokat, textileket, kiegészítőket? És mindezt olyan gyönyörű beállításokban, lélegzetelállító miliőkben, olyan kifinomult, nőies érzékkel megáldott kompozíciókban kapom-látom, hogy csak olvadozom egyfolytában, és sóhajtozom, hogy ilyenre vágyom én is, ilyen nekem is kell. "Arrafelé" tucatszám lehetnek bolhapiacok, és úgy gondolom, minden, mások által utcára tett tárgy tökéletesen beleillik egy ilyen country stílusú enteriőrbe.

Szóval fogtam magam, és a kedvenc akrilfestékeimmel átpingálva néhány otthon fellelhető kisebb tárgyat, próbáltam felidézni ezt a stílust.
Egy kis üvegfedeles dobozkát festettem át elsőként, az elejére a csat alá néhány stencilbetűt nyomtam, a fedél belsejébe az üveg alá egy halványkék tülldarabkát ragasztottam (szerintem olyan, mint a csirkehálós vitrinek kicsiben) - cuki, nem?
Egy régi képkeretbe pedig, ami eredetileg bordó volt, Dorka egyik fotóját díszítettem fel.



Egy fakocka-gyertyatartó country rose festést kapott, a szemben lévő oldalaira vékony ecsettel festettem a feliratot, majd lecsiszoltam a kopott hatás kedvéért, végül lelakkoztam.


A képkereten lévő dátum a megismerkedésünk évét jelzi, belsejébe gyöngyházfényű gombokból varrtam a szívet.

2011. június 20., hétfő

Hangulatok

Néhány csinos belső és külső hangulatképet hoztam. A biofürdőtó tényleg bio: együtt úszhatunk az ebihalakkal, és közben hallgathatjuk a békák kuruttyolását.












És a két imádnivaló kópé, Alma és Dió, a panzió "arcai":

2011. június 19., vasárnap

Kócos kis romantika

Egy kis időre magunk mögött hagytuk a gyerekeket és a várost, hogy megpihenjünk ezen a csodálatos, toszkán-provance-i hangulatot árasztó helyen. Bár csak rövid ideig élvezhettük vendéglátóink vendégszeretetét, mégis tökéletesen kipihentük magunkat. Jó volt lelassulni, megnyugodni ebben a varázslatos, meghitt, gazdag környezetben. Kicsit tartottam tőle, hogy a férjemnek nem fog tetszeni az általam választott hely, és kellemesen csalódtam, amikor láttam, hogy teljesen el van ragadtatva tőle, és azt tervezi, hogy még visszatérünk ide.
És hol is van ez a hely?
Karnyújtásnyira a Balatontól, a Badacsonytól, a csobánci és szigligeti vártól, a Balaton-felvidéktől és a szőlőspincéktől, Lesencetomaj határában, egy régi malomban. A maga nemében páratlan panzió meghittséget, melegséget áraszt ódon falaival és kivételes ízléssel berendezett, toszkán-provance-i hangulatú szobáival, helyiségeivel, és sejtelmes fényeivel, a mindenütt jelenlévő gyertyáival romantikus összebújásra ösztönöz.
Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Néhány kép:

Külső terasz, háttérben a medencével:


A szobánk:


Hangulatképek a szobánkból:





Nemsokára még több hangulatfotót mutatok.
Engem elvarázsolt, lélekben még ott vagyok.

2011. június 16., csütörtök

Két színes oldal

Az újrahasznosítás jegyében még két színes oldal született. Az első egy digi oldal liftelése, nagyon tetszett a fecnikből csinált keret, ezt ültettem át hagyományosba. A virág sk, most először próbálkoztam ezzel a típussal, a közepén egy textil-bevonatú miltonkapocs van. A cím is sk, ollóval vágtam színes papírokból, jobb cím nem jutott eszembe. Néhány pacát is tettem rá, meg pár pillangót lyukasztottam.


A másik oldal úgy alakult, hogy volt egy csomó különböző méretű köröm, amit egy kis dobozkában gyűjtök (időnként rámjön, és a maradékokból vágok ki köröket, hogy majd jó lesz valamire). A dobozka tartalma kiborult, és már pakoltam volna vissza, amikor rájöttem, hogy tök jól néz ki ez a sok nagyméretű konfetti. Röhejes, de tényleg így van. Ezt hozza a véletlen. Gyártottam még párat, aztán felragasztottam egy fehér kartonra. A cím szintén sk, kisollóval. Annyira tetszik most ez az oldal.

2011. június 14., kedd

Másztunk, másztunk...


A múlt héten már írtam egy fél mondatot arról, hogy a pünkösdi hétvégét Neszmélyen töltöttük férjem egykori egyetemi csoporttársánál. Csak hazafelé döbbentem rá, hogy 3 napig nem láttam se tévét, se számítógépet, és tulajdonképpen csak éjszakára vonultunk fedél alá. A levegőn töltöttük az egész napot: kint reggeliztünk, ebédeltünk, kávéztunk, beszélgettünk, játszottunk. A gyerekeimnek nagyon tetszettek a japán kakasok, a tyúkok, kacsák, a falusi élet. (Ki kéne próbálni egy falusi turizmosos pihenést.)
Nagyokat kirándultunk: lesétáltunk a Duna-partra, felmentünk a várhegyre, strandoltunk és városnéztünk Esztergomban, sétáltunk az Öreg-tó partján Tatán. És csak másztunk, másztunk... Létrára meggyet szedni, meredek dombon fűcsomókba kapaszkodva araszolva felfelé, járatlan úton bozótosban meg-megcsúszva lefelé, hosszú lépcsőn szép kilátás reményében kilátóba, mászófalon kapaszkodva... Nagyon tartalmas volt ez a hosszú hétvége, jól el is fáradtunk. A legnagyobb élmény mégis a 8 méteres mászófal volt az utolsó nap megkoronázásaként. A vendéglátóink 6 és 9 éves kislányai úgy másztak fel rá, mint a macska, aztán lecsúsztak a csúszókötélen. Dorka is ment bátran, nagyon élvezte a csúszást. Marci is gondolt egyet és kipróbálta ő is: őt felhúzták 8 méter magasba, aztán lecsúszott ő is a kötélen. Újra és újra... Én sem maradhattam ki a buliból, mentem én is. Hát, nem könnyű a mászás, de annál élvezetesebb a csúszás!


2011. június 10., péntek

Minialbum az óvónéniknek


Nagy fába vágtam a fejszémet. Elterveztem -én, mint kreatív anyuka-, hogy az óvónéniknek és a dadusnak is albumot fogok készíteni kislányom ballagása alkalmából. És újra és újra rá kell jönnöm, hogy ez az albumkészítés nekem nem megy. Leborulok mindenki előtt, aki össze tud hozni egy egységes, gyönyörűséges, ötletes, rejtett kommentekkel és fotókkal gazdag albumot. Nem vagyok elég összeszedett, pedig megvolt a koncepcióm, legalábbis az elején. Be is paráztam, hogy egyszerre három albumot kell összehoznom, féltem, hogy nem lesz elég a papírom. De nem akartam csak úgy feladni, amit elterveztem, pedig nagyon úgy nézett ki. Siralmas állapotban voltam én is, az album is, nem láttam a végét, fogalmam sem volt, lesz-e belőle valami. Alig volt képem, a múlt héten sikerült fotót készítenem az utolsó úszás foglalkozáson és a ballagáson, hogy az idei évről is legyen kép. Alapnak 8x16 cm-es Yabo-albumot használtam, a papírok pedig főleg Jovi-tól vásárolt vidám scrapbook papírok. Van mit fejlődnöm...

A borító:
Belső oldalak:














Nem vagyok vele megelégedve, de az óvónőknek szemük-szájuk tátva maradt a meglepetéstől, amikor délben odaadtam a búcsúajándékot. "Mástól ilyet úgysem kapunk, ez olyan egyedi." mondta Ildi néni. Délután megyek a Dorkáért, biztosan mond még pár dícsérő szót. Hát igen, elmúlt három év, és az én kis-nagylányom szeptemberben iskolába megy. Még a télen figyelmeztetett: "Anya! Asztalbolt, füzetbolt, táskabolt!" Várja már az iskolát.
Az óvónőktől sem búcsúzunk el teljesen: Marci ősszel ugyanabban a csoportban, ugyanazon óvónőknél kezdi az óvódát. Két év bölcsödébe járás után végre szobatiszta lett a fiam, aki ilyen későn érő típus. Szóval van még három évem, hogy összehozzak egy nekem is tetsző albumot az óvónőknek- Marciról.

A pünkösdi hétvégét Neszmélyen töltjük egy barátunknál, kirándulgatunk a környéken. Hétfőn érünk haza, addig nem leszek netközelben. Szép, tartalmas hétvégét, jó időt kívánok minden kedves olvasómnak!