Minialbum az óvónéniknek

Nagy fába vágtam a fejszémet. Elterveztem -én, mint kreatív anyuka-, hogy az óvónéniknek és a dadusnak is albumot fogok készíteni kislányom ballagása alkalmából. És újra és újra rá kell jönnöm, hogy ez az albumkészítés nekem nem megy. Leborulok mindenki előtt, aki össze tud hozni egy egységes, gyönyörűséges, ötletes, rejtett kommentekkel és fotókkal gazdag albumot. Nem vagyok elég összeszedett, pedig megvolt a koncepcióm, legalábbis az elején. Be is paráztam, hogy egyszerre három albumot kell összehoznom, féltem, hogy nem lesz elég a papírom. De nem akartam csak úgy feladni, amit elterveztem, pedig nagyon úgy nézett ki. Siralmas állapotban voltam én is, az album is, nem láttam a végét, fogalmam sem volt, lesz-e belőle valami. Alig volt képem, a múlt héten sikerült fotót készítenem az utolsó úszás foglalkozáson és a ballagáson, hogy az idei évről is legyen kép. Alapnak 8x16 cm-es Yabo-albumot használtam, a papírok pedig főleg Jovi-tól vásárolt vidám scrapbook papírok. Van mit fejlődnöm...

A borító:
Belső oldalak:

Nem vagyok vele megelégedve, de az óvónőknek szemük-szájuk tátva maradt a meglepetéstől, amikor délben odaadtam a búcsúajándékot. "Mástól ilyet úgysem kapunk, ez olyan egyedi." mondta Ildi néni. Délután megyek a Dorkáért, biztosan mond még pár dícsérő szót. Hát igen, elmúlt három év, és az én kis-nagylányom szeptemberben iskolába megy. Még a télen figyelmeztetett: "Anya! Asztalbolt, füzetbolt, táskabolt!" Várja már az iskolát.
Az óvónőktől sem búcsúzunk el teljesen: Marci ősszel ugyanabban a csoportban, ugyanazon óvónőknél kezdi az óvódát. Két év bölcsödébe járás után végre szobatiszta lett a fiam, aki ilyen későn érő típus. Szóval van még három évem, hogy összehozzak egy nekem is tetsző albumot az óvónőknek- Marciról.

A pünkösdi hétvégét Neszmélyen töltjük egy barátunknál, kirándulgatunk a környéken. Hétfőn érünk haza, addig nem leszek netközelben. Szép, tartalmas hétvégét, jó időt kívánok minden kedves olvasómnak!