A múlt héten már írtam egy fél mondatot arról, hogy a pünkösdi hétvégét Neszmélyen töltöttük férjem egykori egyetemi csoporttársánál. Csak hazafelé döbbentem rá, hogy 3 napig nem láttam se tévét, se számítógépet, és tulajdonképpen csak éjszakára vonultunk fedél alá. A levegőn töltöttük az egész napot: kint reggeliztünk, ebédeltünk, kávéztunk, beszélgettünk, játszottunk. A gyerekeimnek nagyon tetszettek a japán kakasok, a tyúkok, kacsák, a falusi élet. (Ki kéne próbálni egy falusi turizmosos pihenést.)
Nagyokat kirándultunk: lesétáltunk a Duna-partra, felmentünk a várhegyre, strandoltunk és városnéztünk Esztergomban, sétáltunk az Öreg-tó partján Tatán. És csak másztunk, másztunk... Létrára meggyet szedni, meredek dombon fűcsomókba kapaszkodva araszolva felfelé, járatlan úton bozótosban meg-megcsúszva lefelé, hosszú lépcsőn szép kilátás reményében kilátóba, mászófalon kapaszkodva... Nagyon tartalmas volt ez a hosszú hétvége, jól el is fáradtunk. A legnagyobb élmény mégis a 8 méteres mászófal volt az utolsó nap megkoronázásaként. A vendéglátóink 6 és 9 éves kislányai úgy másztak fel rá, mint a macska, aztán lecsúsztak a csúszókötélen. Dorka is ment bátran, nagyon élvezte a csúszást. Marci is gondolt egyet és kipróbálta ő is: őt felhúzták 8 méter magasba, aztán lecsúszott ő is a kötélen. Újra és újra... Én sem maradhattam ki a buliból, mentem én is. Hát, nem könnyű a mászás, de annál élvezetesebb a csúszás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése