Testfestészet

Megint alkottam egy oldalt, most ez az aktuális kedvencem.

Tegnap hazaértem a munkából, még volt két szabad órám, amíg nem kellett a gyerekekért menni. Elővettem a festékeimet és élveztem a maszatolást. Kijelöltem a képek helyét, ecsettel húztam köré a keretet, aztán jöhetett az ujjfestés! Foltokat, pacákat maszatoltam a papírra az ujjammal, a betűket is így írtam. Buborékfóliát feketével nyomtattam. A matrijoskák alját (a tetejük már rég eltörött a játékban) épp kidobásra ítéltem, de gondoltam egyet és az aljukat-peremüket narancssárgára festettem és lenyomtattam, így születtek a karikák és a tömör körök. Este be is fejeztem. Maradék papírokat téptem a képek alá, került még rájuk egy kis festék. Szalagok, gombok, felhők dobják még fel az oldalt. Nagyon színes lett, és talán kissé zsúfolt, de egyre jobban tetszik. És teljesen visszaadja azt a hangulatot, amit ki akartam fejezni, nevezetesen azt, hogy milyen jó móka volt ez a testfestés a fürdőkádban, a gyerekek nagyon élvezték.

És a részletfotók:

Évforduló

A héten ünnepeltük a 9. házassági évfordulónkat. Erre az alkalomra, Yabo apropóján és általa inspirálva alkottam meg az alábbi scrap oldalt.
A háttér egy krémszínű karton, vagyis ekrü, amilyen a ruhám is volt. Sárga akrillal fröcsköltem egy keveset a háttérre. A fotó az egyik kedvenc esküvői képünk, fotós ismerősöm készítette az arborétumban. A kép köré egy barokkos keretet ragasztottam 3D-s kockákkal. A keretet gyöngyházfényű kartonból vágtam ki és glitteres ragasztóval aranyoztam. Különböző strukturájú papírokból különböző méretű szíveket vágtam ki. Gyöngyházas tescos dekorból is vágtam egy szívet, a kis lyukakba gyöngytollal csináltam a pöttyöket, így nagyon mutatós lett. Az idézet az esküvői meghívónkról való (annak idején én terveztem). Mivel sárga csepp alakú csokrom volt, a Timcsocáéktól nyert sárga rózsák épp illettek ide. Egy laza gyöngyös drótot applikáltam még az oldalra, csillogó dekorszíveket és az újonnan szerzett virágokból is tettem rá párat. Érdekesség, hogy a rózsák alatti gyöngyös szív két évvel később a fotós ismerősöm erdei esküvői szertartását díszítette: még sok ilyen szív lógott a fák ágain.

Yabo kihívásán az alábbiaknak kellett megfelelni:
-valami új: virágok
-valami régi: gyöngyös szív
-valami kék: szív és gomb
-valami kölcsön: tescos dekor Marcsitól, de remélem nem kell viszaadni

Részletfotók:




Elegáns oldalt szerettem volna, esküvői hangulattal. Azt hiszem, sikerült. Nekem tetszik.
Szép estét! Köszi hogy benéztél!

Így kezdődött...

Legelső scrapbookos szárnypróbálgatásaimat még nem töltöttem fel sehová, most úgy döntöttem, megmutatom.
Igazából nagyon türelmetlen voltam, és egy-két scrapbook papíron meg mintavágó ollón kívűl semmim nem volt, de már nagyon akartam csinálni! Itt még fogalmam sem volt valójában, mi az a scrapbook. Nem is tartottam első műveimet bemutatásra alkalmasnak. De azért az idők során fejlődtem...

Szóval az első oldalamhoz a fényképalbumból választottam egy képet, ha jól emlékszem, a papírhoz kerestem megfelelő hangulatú, témájú fotót. Így esett a választásom arra a képre, amin Dorka épp beleharap egy kiló kenyérbe. Azért ötletekben nem voltam híján akkor sem, mert egy kenyércímkét akartam az oldalra, és sikerült találnom olyan kenyeret a boltban, amin volt vagy tíz címke egymáson. A kép bal oldalán pedig egy kifliszacskó darabja van. Egy kockás és egy madeirás szalagot tettem az oldalra, meg egy címkét (amire komment került volna), aminek az aljára egy piros bojtot bütyköltem.

A másik oldalamon szintén Dorka Apával, anyuék kertjében a virágzó szilvafánál. A borostyánleveleket csomagolópapírból vágtam ki, némelyiket 3d-s ragasztókockákra helyeztem, és 3D lepke matrica, fa pillangó, Praktikás katicabogár meg kommentcímke került rá. Még címe sincs.

Nyaraltunk! 2.rész

Egyetlen nap volt, amikor nem esett az eső, még a nap is kisütött egy kicsit, ki is használtuk, és a szabadban töltöttük az időt. A gyerekek kecskét, nyuszit etettek, cicát kényeztettek, és nem maradhatott el a szokásos lovaglás sem. Marci először ült pónin, még ott voltam mellette míg rótta a köröket.

Megint ugráltunk, közben apa talált egy nőstény szarvasbogarat a fűben, sokáig figyeltük, fényképeztem, végül egy fa alá tettük.

Ebéd után megnyílott a gokartpálya, Dorka nyomban birtokba is vett egy háromkerekűt, aztán sorra próbálta a többit, miközben a férjem és én felváltva hajtottuk a fekvő gokartot, nagyon buli, már tavaly is ez tetszett a legjobban. Gyerekméretben is van hasonló, Dorka is kipróbálta, nála is nagy sikert aratott. Marci még nem tud tekerni, de ő is kipróbált egy csomó járművet.

Ezt pedig a lányom fotózta rólam:

Hiába volt rossz idő, nem tudta elvenni a jókedvünket. Végül is kellemes, klassz nyaralás volt, kipihentük magunkat, feltöltődtünk. És máskor is megyünk még.

Nyaraltunk! 1. rész

A múlt héten újra elérkezett a szokásos éves nyaralás ideje. Már a harmadik alkalommal választottuk az alsópáhoki Kolping hotelt. Sajnos idén nem kedvezett az időjárás a szabadtéri programoknak, egész héten esett az eső és fújt a szél. Azért nem unatkoztunk, mert bent is megtaláltuk a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket.
Az első nap nyomban ki kellett próbálni a hatalmas trambulint, persze nemcsak a gyerekek, hanem az egész család ugrált, bukfencezett, bohóckodott a trambulinon.

Minden nap megmártóztunk a medencékben. Dorka még tart a víztől, biztonságban érzi magát, ha rajta van a karúszó és leér a lába, de egész ügyesen elúszkál így. Bezzeg a Marci, az én kis úszóbajnokom! Hát, nem győztem csodálkozni, milyen bátor és ügyes a vízben. A lábával tapossa a vizet, a fejét kiemeli, mintha mindig is ezt csinálta volna, pedig soha nem vittük babaúszásra. Nem érdekelte, hogy nem ér le a lába, hogy az arcába folyik a víz, nem engedte, hogy fogjam a vízben, egyedül evickélt a kis karúszójával. Annyira felbátorodott, hogy beleugrott a mély vízbe, persze apa elkapta. Nagyon ügyes volt, nagyon büszke voltam rá. Elgondolkodtam, hogy idővel beíratom úszni, később meg talán vízilabdára, persze ha ő is szeretné, de remélem megmarad a vízszeretete (ha már az anyja nem tud úszni).

Amikor nem úsztunk, a mászótoronyban és az óvodában töltöttük az időt, remek kirakósjátékokat találtam magamnak, amíg a gyerekek játszottak. Marci annyira fel volt pörögve, hogy amíg ott voltunk, hanyagolta a délutáni alvást. Szerencsére jól bírta a nap további részét, nem volt hisztis, fáradt, de 8 óra körül már mindketten aludtak...

Az eső miatt csak ebédelni léptünk ki az épületből, akkor sikerült fényképeznem egy szépet is, mert sajnos a benti képekhez nem igazán voltak megfelelő fényviszonyok.

Nemsokára jövök a második rész képeivel, addig is szép napot mindenkinek!

Ez + az

Megint kaptam egy díjat Anditól, és vele együtt egy sor játékot, amit nagyon köszönök.

A díj:

Nemrégiben feltöltöttem a régebbi scrapbook oldalaimat, amik a blogírás kezdete előtt születtek. Közöttük van a 6. is, éppen az egy évvel ezelőtti alsópáhoki nyaralásunkon készült fotókat dolgoztam fel:


A játék része, hogy mutassam be a konyhámat. Íme:

Ez a konyhám. Picike, és a konyhabútor egy részét félig-meddig örököltük az előző lakótól, a többit mi csináltattuk hozzá. Hát, nem sokat használom, nem vagyok egy konyhatündér. Egyrészt a gyerekek miatt nincs rá időm, amíg gyesen voltam, mindig rendeltem magamnak ebédet. Biztos jó móka a gyerekeket is bevonni a főzésbe, de a mi pici konyhánkban ezt elképzelhetetlennek tartom, valamelyik mindig útban van. Általában csak hétvégén főzünk: vagy én, vagy a férjem, amíg a másikunk a gyerekkel van.

Hát ennyi.

Szép hétvégét mindenkinek, végre süt a nap!

Drága Prága

Mónika felkérésére én is készítettem egy inspiráló oldalt a júniusi vázlat-kihíváshoz. Itt van a vázlat, ami alapján az oldalamat készítettem:

Már elsőre nagyon tetszett a vázlat, de feladta nekem a leckét! Nem akartam új képeket előhívatni, amíg halomban állnak a feldolgozásra váró fotók, így a prágai képeinkből válogattam, így megnyirbálva megfelelőnek találtam a vázlathoz. Amúgy is szerettem volna már egy Prágás oldalt vagy albumot... Viszont nem találtam az elképzelésemhez hasonló hátteret, papírokat, kiegészítőket, de szorított a határidő. Tudom, nem lett egy átgondolt, jól felépített oldal, pedig megérdemelt volna egy igazán nekem is tetsző végeredményt, mert ez volt az első külföldi utunk és a megkésett tulajdonképpeni nászutunk, ahol még fogalmam sem volt, hogy a szívem alatt már növekszik egy kis élet. (Eredetileg egy U flekuban sörözös portrét is terveztem az oldalra, de helyhiány miatt lemaradt. Igen, volt min aggódnom utólag a terhességem alatt, mert sörön kívűl csak egy kis becherovkát vettünk magunkhoz folyadékbevitel céljából, de hát Prágában voltunk!!!)

Idézetként egy kedvencem került rá Hrabaltól:
"Nézzen mindenre maga körül úgy, mint egy ékszerüzletre, és akkor szüntelenül csak felfelé nézhet."

És végül itt az oldalam: