... nyertes

És már meg is van a szerencsés nyertes, aki jó időben tett bejegyzést, ő pedig nem más mint Viki! Gratulálok Neked, és örülök, hogy ilyen gyorsan elkeltek a rongyvirágok. A többiek se keseredjenek el, ezen felbuzdulva hamarosan újabb virágok kerülnek - Mónika javaslatára ezúttal - sorsolásra! Köszönöm, hogy részt vettetek a játékban!

Ajándék tőlem

Délelőtt ezeket a virágokat gyártottam. Már nem tudom hol láttam hasonlót, akkor nagyon megtetszettek, most jutott időm a sorozatgyártásra is. Szerintem nagyon cukik, és jól lehet használni scrap oldalakon, képeslapokon is. Gondoltam, talán másnak is tetszik. És ha tetszik, úgy gondoltam, hogy kisorsolom az olvasóim között.

Még sosem hirdettem blog candyt, ez az első alkalom, úgyhogy izgatottan várom a bejegyzéseiteket és a végeredményt. A harmadik bejegyzés szerzőjének pedig szeretettel küldöm ezeket az sk virágokat!

Kislányszoba

Néhány gyerekszobába való dekorációt mutatok be. Természetesen minden sk, és azt is elárulom, hogy nem mostanában készültek.
Valami igazán csajos, kislányos-babás dekorációt szántam Dorka szobájába. Először a szív alakú függőket varrtam filcből, kevés organzából, gyöngyökkel díszítve, amiket aztán egy zsinórra fűzve az ágya fölé lógattam. Egy hozzá illő filc-kép is került a falra. Amikor Dorka szülinapi zsúrján megjelentek az ovis társak szülei, az egyik anyuka rácsodálkozott a szíves füzérre, és azt kérdezte, hogy csak erre az alkalomra raktam-e fel őket, mire felvilágosítottam, hogy nem, évek óta így áll, ráadásul én készítettem... na, akkor nézett ám nagyot!

Készült még egy gyöngyökkel, flitterekkel, szalagokkal, kagylógyöngyökkel díszített képkeret is. Az alapja natur fa keret, amit rózsaszínre festettem, és rózsaszín filcet ragasztottam rá, amire előzőleg felvarrtam a kellékeket.

A napokban előkerültek a viharvert bábok, azokat is lefotóztam. Minta alapján készültek.

Szép napot!

Változások

Indulása óta valamennyi Yabo kihíváson részt vettem. Az adott téma és a saját életem közöttt mindig tudtam párhuzamot vonni. Most sincs ez másképp.

Amikor márciusban visszamentem dolgozni, rövidesen a "valami munka" volt a téma, júniusban, amikor a házassági évfordulónkat ünnepeltük, az esküvői "kellékeknek" kellett szerepelni az oldalon. Most egy, A Hollóból vett idézet ("mert örökké nem eshet") indítja a kihívást, ennek kapcsán az újrakezdés a téma. Hát most nagyon megvan ennek az aktualitása!

2001-ben kezdtem dolgozni egy megváltozott munkaképességű embereket is foglalkoztató cég műszaki osztályán mint gyártmányfejlesztő. Ez volt az első munkahelyem. Az akkori irodánkat csak úgy hívták, hogy "a béke szigete". Az ott dolgozók között mély barátság alakult ki, és az összetartozás, az emberség, a becsület, a segíteni akarás, a támogatás kötötte össze őket. Már az első napon azt éreztem, hogy jó helyen vagyok, hogy én is ide akarok tartozni. Az akkori főnököm, kollégáim sokat segítettek eligazodni a számomra új világban, nagyon sokat tanultam tőlük, és sikerült beilleszkednem a csapatba. Mindig tudtunk egymás munkájáról, gondjáról, és természetes volt, hogy segítünk egymásnak. Sajnos csak 5 hónapig tartott ez a csoda, mert ketten elhagyták a béke szigetét, és önálló vállalkozásukat folytatták. Volt persze nagy szomorúság, de az élet ment tovább a cégben is. Új vezető, új emberek kerültek az osztályra, és habár a béke szigete eltűnt, a jó közösség, a baráti kapcsolatok, a jó társaság megmaradt a régiek és az érkező újak között. Habár az új főnökünknek voltak hibái, voltak jó pillanatai is, és emberségesebb volt a jelenlegi főnökömnél.

2005 elejétől szülési szabadságon voltam 5 évig. Barátokat, jó csapatot hagytam ott. Aztán a távollétemben elkezdődtek a nagy változások. Először az akkori igazgató vonult nyugdíjba, elég tragikus módon, mert nyugdíjba vonulása másnapján autóbalesetben életét vesztette. Az új igazgató mellszobrot állíttatott emlékére a cég udvarán. Szerették a dolgozók. Akkor még volt étkezési jegy, üdülési csekk, sportprogramokat, kirándulásokat szerveztek a dolgozóknak, mindenki elégedett volt. Az új igazgatóval kezdtek a dolgok rossz irányba fordulni. Ehhez hozzájárult az is, hogy megszűnt az állami támogatás, és a cég megszűnt önálló kft-ként működni, beolvadt a pesti székhelyű Főkefe-be. Jöttek az új vezetők, akik változást akartak. 5 év alatt sikerült tönkretenniük a céget, most aki tud, menekül az embertelen bánásmód, az alacsony fizetések elől. Amikor márciusban visszamentem, már egy új, nyitott, modern iroda fogadott, a régi, megkopott, rossz székekkel. Most két osztály dolgozik itt, valamint a felső vezetők bőr forgószékes asztala is itt van. Megszűnt a bensőséges viszony, sokszor nem tudjuk, mit csinál a másik, távol ülünk egymástól, és az új divat szerint már nem is beszélgetünk, hanem emaileket küldünk egymásnak. Személytelen, rideg hely lett. A juttatásokat elvették, mindenki elégedetlen volt. A főnökömről nem sok jót hallottam előtte sem, nem sok pozitívumot véltem felfedezni benne néhány hónap alatt. Minden nap szóba került kedves kollégáim között a váltás lehetősége, de a mi végzettségünkkel nehéz állást találni. Közben az utóbbi években jelentősen visszaesett a megrendelések száma, nem tudtuk felvenni a versenyt, a súlyos anyagi gondok miatt idén június 1-től a fizikai dolgozóknál munkaidő-csökkentést rendeltek el. A szellemi állomány feladata új megrendelések keresése és az esetleges ajánlatkérésekre adott gyors válasz volt. A gyártmányfejlesztés már rég megszűnt, igazából nem is volt. Most a vevőkör és a megrendelések visszaesésére, valamint a műszaki előkészítés munkaigényességének csökkenésére, az állami támogatás megvonására hivatkozva a mai naptól megszüntették a munkaviszonyomat. Ezt tegnap, negyed órával a munkaidő befejezése előtt maga az igazgatónő nyomta a kezembe (akinek annak idején én mutatkoztam be, miután már kétszer elkerülhetetlenül összefutottunk a folyosón, és akinek - és még másoknak se - nem mutatott be a főnököm), hozzátéve hogy a továbbiakban fel vagyok mentve a munkavégzés alól, és két hónap végkielégítés illet meg. Hát, váratlanul ért a dolog, de igazából találkozott az elképzelésemmel. Semmi jel nem mutatott erre. Utólag már tudom, hogy a múlt héten leadott írószer igénylésemet (a beszerzések korlátozására hivatkozva) ezért nem írta alá a főnököm, aki jellemtelen módon a tegnapi naptól elment tervezett szabadságára anélkül, hogy tőle magától bármit is megtudtam volna. Remélem ezzel a lelkiismerettel sütteti a hasát a tengerparton.

Nem vagyok elkeseredve (csak egy kicsit). Úgy fogom fel, hogy kaptam egy esélyt az újrakezdésre. Már egy ideje komolyan foglalkoztat, hogy tanulnom kellene valamit, elvégezni egy tanfolyamot, most eljött az alkalom. Sajnálok néhány embert otthagyni, nekik nem lesz könnyebb. Én pedig remélem hogy hamarosan jóra fordulnak a dolgok, mert örökké nem eshet!

Régebbi oldalak 2. rész

Folytatom a korábbi oldalaim feltöltését.

Ez egy nagyon kedves emlék Dorka születéséről. A képen 6 órás, ekkor láttam először a császár után (altatásból felébredve). Az oldal címe egy Elton John ("utálom Elton Johnt") dal címe is= Your song. Amikor betoltak a műtőbe, ez a dal szól, ez az utolsó, amire emlékszem. Akkor azt hittem, a Moulin Rouge filmzenéje, mert csak onnan volt ismerős a dal, a férjem viszont Elton John cd-t látott a műtőben. Mindenesetre nekem nagyon fontos volt hogy ki az előadó, aki a filmbeli szöveg szerint azt énekli hogy "Az élet oly szép lett, mert szívemben élsz." És valóban így lett...

Nicsak, itt meg én vagyok kb. háromévesen a nagymamámék kertjében. És az első próbálkozásom a vintage-zsal. Próbálkoztam vele később is, de akárhogy is tetszik, be kell hogy lássam, nem megy ez nekem. Meghagyom inkább annak, aki profi benne.

Ez pedig az egyik oldal az alsópáhoki nyaralásunkról. Marci már itt imádta a vizet...

Ez pedig az első, kihívásra készült oldalam, Timcsoca kihívására csináltam, ahogy a következőt is:

És ezt is:

Ezt is:

Nagyon szeretem ezt az őszi oldalt. Először dolgoztam hullámkartonra. A csíkos háttérpapír is sk, egy kétrétegű hullámpapírt festékeztem be és nyomtattam le. A fotót is én fényképeztem. A levelek is sk díszek. Parafadugó, nyírfa csillag, raffia, fa gyöngy és gomb, merített papír van még rajta.

Gyors oldal

Hazaérve a munkából megint alkottam egy gyors oldalt. Mire nem jó ez a röpke két óra, amikor előbb végzek! Ezeket a perceket várom egész héten, mert hét közben nincs időm alkotni, inkább csak kitalálom, átgondolom mit szeretnék.
Marciról már régen csináltam oldalt, és a zászlós megoldást is régen ki akartam próbálni. Lájtos napom volt a munkahelyemen, így a zászlókat már ott megcsináltam, hogy ezzel se menjen az időm (rengeteg maradék anyagminta közül válogattam, egy halom használható textil van közöttük, egy nagy doboznyi gombbal!!!). Itthon piros spárgára fűztem a kis textilzászlócskákat. A kék szíves háttérkartont a húgom hozta a Rayherből, ahogy a pillangós gémkapcsot is. A macis lyukasztóval csináltam a sormintát. A szalagot Verustól kaptam.
A cím hagy némi kívánnivalót maga után. Egyrészt angol, már jó régen találtam valamelyik külföldi scrap honlapon, megtetszett, lerajzoltam, és csak őrizgettem. Most megtaláltam, és úgy döntöttem, megfelel, és nem volt kedvem újat csinálni.
A fröcskölés most sem maradhatott el, mostanában nagyon beleszerettem a festésbe.

Szép hétvégét minden kedves olvasómnak!

Két akvarell

... pontosabban vegyes technika. Anyuék a hónap végén Erdélybe mennek néhány napra. Erről eszembe jutott, hogy amikor 4 éve az új családi házukba költöztek, festettem nekik két képet a szoba falára. A téma Erdély, és az egyik képen egy szász falu részlete, a másikon egy székelykapus ház van. 11 évvel ezelőtt egy egyetemi kirándulás alkalmával voltam Erdélyben, ott fotóztam a képeket, amikről az akvarellek készültek. Anyunak volt egy levelezőtársa gyerekkorában Erdélyben, most sikerült kinyomozni, hogy Brassó mellett laknak. 45 éves ismeretség van mögöttük, ami hosszú évtizedekre megszakadt, és most itt lesz az alkalom, hogy életükben először személyesen is találkozzanak. Hát, mennék én is örömmel, és biztosan tennék egy kis kitérőt én is egy személyes találkozó ürügyén... De addig is a blogon keresztül kísérem figyelemmel gyönyörű munkáit és élvezetes beszámolóit.