A kis felfedező

Néha csak elnézem a scrap-galériák oldalait, és megállapítom, hogy mennyire eltérő stílusok, hangulatok tetszenek, ragadnak magukkal. Most éppen a letisztultság, visszafogottság, egyszerűség, a kevés szín használata fog meg. (Azért még el-eltévedek a színek világába, de nagyszerű dolog kísérletezni más stílusokkal, megmutatni új oldalamat.) Scrapbook-papír viszonylag kevés szokott szerepelni az oldalaimon. Pedig van belőle itthon, csak sokszor sajnálok belevágni. Elhatároztam, hogy felhasználom a készleteimet.
Még az ősszel készült a fotó a Ság-hegyen. Dorka mindig olyan bátor a kirándulásaink alkalmával, nagyon szeret túravezető lenni - ebben teljesen rám ütött, én is mindig elöl szerettem menni, most már belenyugodtam, hogy a gyerekeim átveszik a stafétabotot tőlem.
Ismeretlen terepen is jóval előttünk megy, hogy minél előbb felérjen a csúcsra, vagy ő érjen először a forráshoz, a kilátóhoz, és ő lássa meg először a ragyogó kilátást. Magamra ismerek a lányomban: én sem szeretek megállni túra közben hosszú időre, vonz az előttem lévő út. Persze most én vagyok az, aki lemarad sokszor megállni és lefényképezni egy virágot, a tájat, de aztán sietek a többiek után.
Egyszerű oldal ez, és egy kicsit rólam is szól a cím. Helyesebb volna mondjuk kis útkeresőt írni. Mert tőlem szokatlan a sok papír használata, a virágok, díszítések. De szándékosan csináltam olyan oldalt, ami "nem én vagyok". Nekem még hiányzik valami a bal felső széléről. Kíváncsian várom a véleményeteket!

Részletfotók:




Köszönöm a hozzászólásaitokat.