...láss ezer csodát...

Szombaton az ősszel átadott közeli árvíztározónál tettünk egy sétát. Nagyon jó dolog, hogy amióta elkészült, kedvelt kirándulóhelyévé vált a természetkedvelőknek, legalábbis gyakran látni erre kerékpáros túrázókat, kutyát sétáltatókat. Tulajdonképpen két tóból áll maga a tározó, két kisebb, madarak számára kialakított szigettel, ahol szívesen fészkelnek a vízimadarak (mi is láttunk kacsákat, hattyúkat, egy nyári ludat), és a tározó körüli töltés remek terep egy kisebb hétvégi kiránduláshoz. Ahogy kiszálltunk az autóból, megcsapta orrunkat a kamilla illata. Egész kamillamező vette körbe a tavat, melybe olykor vegyült valami bordó virágú lucernaféle, és helyenként piroslott egy-két pipacs. Ahol ritkult a kamilla, ott magas fű, gaz borította a töltés oldalát. A töltés végénél a Gyöngyös patak folyik, kanyarog vadregényesen, mellette gazzal, sűrűn benőtt növényzet között tanösvény vezet. A patak túlpartján egy réten őzeket láttunk, a patakmederben hódrágta nyárfák (nemrégiben kezdték visszatelepíteni a kipusztult hódokat). A gyerekek nagyon élvezték a nyakik érő fűben való gázolást, miközben én begyűjtöttem a vadvirágokat. Hamarosan nyílnak a pipacsok is, úgyhogy nemsokára visszatérünk ide.