Van, aki sok száz háromlevelű lóhere közt is meglátja a négylevelűt, akárcsak én. Ezt a ritka képességet a nagymamámól örököltem. Szerencsét ugyan nem hozott egy-egy példány, ha csak azt nem, hogy én találtam meg. Most viszont tél van és hó, nincsenek lóherék, a szerencse viszont elkelne. Nem tudom, mit szólna a családom egy kunkori farkú malachoz. Régóta szeretnék egy csíkos kis vadmalacot tartani, olyan édesek... persze ha nem nőne meg sosem... De nem hiszem, hogy örülnének neki. Azonban egy pihe-puha jóságos erdei manó ellen, ami még szerencsét is hoz, nem lenne kifogásuk. Itt találtam, és nagyon szeretném, ha hozzánk költözne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése