Állati portré

Sógoromék falun laknak. Mindig volt egy vagy több macskájuk: valahogy mindig a kertjükben talált menedéket egy anyamacska, aki a fészerben vagy a farakás rejtekében hozta világra kicsinyeit. Egy ideig ott maradtak a kertben, a gyerekek hancúroztak a kiscicákkal, aztán, mivel nem voltak szobacicák, el-elmaradoztak. Most egyetlen cica sincs a ház körül.
Tavaly nyáron fényképeztem egy sorozatot az egyik, talán a legcsúnyább macskájukról. Fekete-vörös-fehér tarka bundája volt, az őszi napfényben békésen üldögélt valami régi faszerkezet tövében, és hagyta hogy fényképezzem. Ez a kép sikerült a legjobban, amiből az oldal készült.
Nevük sohasem volt a cicusoknak, ezért adtam ezt a címet. Epoximatricából és BasicGrey betűmatricából hoztam össze.
Az alap fehér akvarellpapír, erre fröcsköltem-folyattam a festéket. Tescos dekorból készítettem egy kör alakú maszkot, ezt tintapárnával maszkoltam. Néhány helyen macskakaparásra emlékeztető csíkokat vágtam a papírba, majd ollóval rongyosra szaggattam a szélüket. Dekorgumiból csináltam és pecsételtem a mancsokat. A cicás gomb és a körtés papír a Hobbyművészből, a faerezetes a Rayherből van.