Pipacsok

Tegnap a Jeli arborétumban voltunk. Rengeteg látogató volt. A piros és pink rhododendronok már levirágoztak, de még illatoztak a sárgák, lilák, halvány rózsaszínek. Az egész arborétumot átjárta a virágzó rhododendronok átható, intenzív illata, a méhek folyamatos zümmögése.
Nagy sétát tettünk a hatalmas parkban, de alig vártam már hogy hazafelé megálljunk egy pipacsokkal teli rét mellett.
Az út menti repcésben virított a pipacs, és egy-két búzavirág kéklett a repcés szélén. A pipacsok sem alkottak összefüggő mezőt, ritkás csoportokban piroslottak a zöld réten. Nagyon szeretem ezt az egyszerű, érzékeny, tüzes színű virágot, melynek a szirmai olyanok, mint a gyűrt selyem, és annyira, de annyira vékonyak... Nekem a pipacs a nyár egyik jelképe. Szeretem a pipacs tarkította aranyló sárga búzatáblákat, a vadvirágos réteket. Hozzátartozik a nyár ízéhez.

Szép napot mindenkinek!

Színes oldalak

Mostanában kicsit kalandozgatok más stílusok irányába. Kedvet kaptam az egyszerűbb, minimál oldalakhoz, elrendezésekhez. Nem azért mintha meguntam volna az artos, festős világot, hanem idő hiányában sokszor nincs kedvem előpakolni az festőkészletemet és várni amíg megszárad.

Két eltérő stílusú oldalt hoztam. Egyik sem igényel különösebb idő ráfordítást.
Az első "A fal előtt" címet kapta. 2004 augusztusában 4 napot töltöttünk Csehországban, főleg Prága volt az úticél, de voltunk Krumlovban, Ceske Budojovicében, Telcben, Kutna Horában. A fotó Prágában készült a John Lennon-fal előtt. Tele van graffitikkel, Beatles és John Lennon dalszövegekkel, idézetekkel, virágokkal, békejelekkel. Folyton változik, mert mindig újabb és újabb firkák kerülnek rá, és tényleg valami különös feelingje van. A színes fotót sima fehér kartonra ragasztottam. Mindig vannak maradék papírdarabkáim, kiegészítőim, amiket nem használok fel egy adott oldalhoz, most a felgyülemlett maradékok egy részét a karton szélére rendeztem. A címhez a neten kerestem graffitis fontot. Kézzel rajzoltam meg és vágtam ki a betűket a kék papírból, azt felragasztottam fekete fotókartonra és újra körbevágtam. Szeretném nevezni az új havi kihívásra a scrap.hu-n, ahol kézzel vágott cím a feladat.

A másik oldal képei már egy éve várakoztak a fotók között, azt hiszem most megtaláltam a megfelelő elrendezést nekik. Yabo kartonon maradék mintás papírok, Csuti-tól nyert szalag, scrapboltból virágok, és kézzel rajzolt-vágott cím. Ezt az oldalt is a havi kihívásra szánom. A jobb sarokban Marci egyik kedvenc verse. Ő az a típus, aki nem tud elmondani egy verset, mesét kívűlről, hanem elmondja a saját szavaival, és ez volt az első versike, amit egyedül el tudott mondani.

Köszönöm, hogy nálam jártál.

Kis csodák

Hétvége, Kőszeg, Chernel-kert, látogatóközpont képekben, lilában és zöldben:

Kaptam egy díjat, Tittinától és Rikától. Egészen meghatódtam az indoklástól, és nagyon köszönöm mindkettőjüknek. Igyekszem eleget is tenni a díjjal járó feltételeknek, és megosztok veletek 10 dolgot amit szeretek:

1. az aktuális kedvenc dalomat hallgatni egymás után többször
2. fa tetejéről cseresznyét szedni
3. hajnali fél 5-kor arra ébredni hogy kint már világos van
4. szemerkélő esőben sétálni esernyő nélkül
5. szivárványt keresni ha esik az eső és süt a nap
6. nézni, hogy a gyerekeim önfeledten játszanak
7. együtt nevetni
8. hazamenni és otthon lenni
9. a tojásos lecsót sok tejföllel
10. blogolni

Szeretném tovább adni a díjat Teklagyöngynek, azzal a nem rejtett célzattal, hogy megtudjam mit szeret... :)

Csak egy pillantás

Az utolsó kép Marciról, ami az esküvőn készült, de ígérem, utolsó. És bár a fotón Marci arcát részben eltakarja a kezem, a pillantása annyira magával ragadó, hogy minden egyes alkalommal szerelmes leszek bele... Az a szempár úgy vonzza a tekintetet, hogy minden körítést mellőztem az oldalról, és ez lett scrappes pályafutásom legminimálabb oldala. A háttér szürke újrakarton, a papírok maradék BoBunny az Andrea Victoria-sorozatból. Ami a legextrább az oldalon, az a csillár. Mindig irigylem azokat az oldalakat, ahol ilyen csodás pecséteket látok, ami nekem nincs. Hát rajzoltam egyet...

A csillár:





Köszönöm, hogy itt jártál!

...láss ezer csodát...

Szombaton az ősszel átadott közeli árvíztározónál tettünk egy sétát. Nagyon jó dolog, hogy amióta elkészült, kedvelt kirándulóhelyévé vált a természetkedvelőknek, legalábbis gyakran látni erre kerékpáros túrázókat, kutyát sétáltatókat. Tulajdonképpen két tóból áll maga a tározó, két kisebb, madarak számára kialakított szigettel, ahol szívesen fészkelnek a vízimadarak (mi is láttunk kacsákat, hattyúkat, egy nyári ludat), és a tározó körüli töltés remek terep egy kisebb hétvégi kiránduláshoz. Ahogy kiszálltunk az autóból, megcsapta orrunkat a kamilla illata. Egész kamillamező vette körbe a tavat, melybe olykor vegyült valami bordó virágú lucernaféle, és helyenként piroslott egy-két pipacs. Ahol ritkult a kamilla, ott magas fű, gaz borította a töltés oldalát. A töltés végénél a Gyöngyös patak folyik, kanyarog vadregényesen, mellette gazzal, sűrűn benőtt növényzet között tanösvény vezet. A patak túlpartján egy réten őzeket láttunk, a patakmederben hódrágta nyárfák (nemrégiben kezdték visszatelepíteni a kipusztult hódokat). A gyerekek nagyon élvezték a nyakik érő fűben való gázolást, miközben én begyűjtöttem a vadvirágokat. Hamarosan nyílnak a pipacsok is, úgyhogy nemsokára visszatérünk ide.

Marci és a fekete szemek

Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a képpel, ami már harmadszorra került fel a blogra. Annyira gyönyörű ez a gyerek, igazi kis szívtipró. Már kicsinek is ilyen tündéri volt, én meg nagyon büszke vagyok amikor azt mondják hogy mennyire jóképű meg milyen jó pasi lesz belőle. Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek... De annyira édes, és úgy tud nézni azokkal a gyönyörű majdnem fekete szemeivel, hogy jaaaaj... huncut, vagány, ravasz kis casanova.
A húgom esküvőjén a fotós is nagyszerű témát talált benne, nagyon jó képeket készített róla. Persze, ez a kedvencem.


Eredetiben is fekete-fehér a fotó, és az esküvő apropóján szándékosan választottam elegánsabb, visszafogott színeket. A háttér szürkéjén bézs-barna-szürke papírok (Bo Bunny Andrea Victoria-kitből meg maradékok máshonnan). Egyetlen színként a türkizt használtam (virágok, gomb). A virágdíszek sk készültek maradék textilek felhasználásával. A színek kiválasztásánál egyébként nagy hatással voltak rám Jennifer Johner és Marcy Penner oldalai. Úgy gondolom, a színes oldalak, a festés jobban megy nekem, de ehhez a fotóhoz valahogy nem illett a rám jellemző stílus, ezért kerestem olyanokat, akiknek pasztell világához jobban illik a választott kép (azért egy kis fekete pacázást nem hagytam ki). És bár eléggé visszafogott lett a végeredmény, még így is soknak érzem a díszítést, a fotó talán egy még egyszerűbb elrendezést követelne meg. Elrontottam volna? Be kell hogy valljam, végül is tetszik, de legközelebb próbálkozom azzal ami jobban megy.
Részletfotók:


xxx
Nóri

Kinn

Még a húsvéti hétvégén ellátogattunk kedvenc lovasiskolánkba. Az ünnep alkalmából a gyerekeket húsvéti csokinyuszi keresésre invitálták, és rendeztek egy kis háziversenyt is. A kezdő lovasoknak is volt verseny (futószár I. illetve futószár II.), ahol Dorka a legelső lovasversenyén vett részt. Futószár I-ben indult, és bár nem ért el helyezést (de utolsó sem lett!), nagyon büszke volt, amikor az eredményhirdetéskor egy igazi lovas érmet akasztottak a nyakába.
Marci nehezen bírta ki, amíg Dorkára kerül a sor, ezalatt egy szalmabála maradékában hempergett:

Az eredményhirdetés után hazamentünk, de még megálltunk a sárgálló repcésnél:

És készült egy oldal is. Igaz, nagyon minimál, de azért oldal, és szerintem egy jól sikerült oldal, nekem nagyon tetszik amiért ilyen egyszerű. Mostanában nagyon bejön ez az egyszerűség a scrapbook-ban. Egy kis festés, darabka papír, némi dísz segítségével is mutatós oldalak születhetnek.