Ajándék

Hát, nem is tudom, hogy fogjak hozzá. Túlságosan szerény vagyok ahhoz, hogy le merjem írni. De a legcsodálatosabb ajándékot kaptam a napokban, amit egy scrapbookért rajongó lelkes amatőr alkotó kaphat. Az az óriási megtiszteltetés ért ugyanis, hogy a scrap.hu-n én lettem 2010-ben az Év alkotója. Az egyik pillanatban még egyszerű tagként írtam hozzászólást a fórumba, a következőben pedig már hirtelen ott termett a nevem alatt ez a megtisztelő cím. Először nem akartam hinni a szememnek, annyira valótlannak tartottam az utolsó forduló előtt, hogy én nyerhetek, főleg Izzie szuperjó albumja és Tina gyönyörű oldalai után... De sikerült, és most nagyon boldog és büszke vagyok.
Visszanézve a múlt évi termést, nem tartom magam igazán kiemelkedőnek ebben a műfajban. Vannak kedvenceim a saját munkáim közül, és vannak példaképeim a scrap-társaim közül is. De még nagyon sokat kell tanulnom, fejlődnöm, hogy úgy érezzem, igazán kiérdemeltem ezt a címet. Sokféle kreatív tevékenységet kipróbáltam, de a scrapbook az, ami igazán lelkesít, amiben megtaláltam mindazt, amit kerestem, ami mindig valami új, mindig más, amiben mindent lehet, ahol nincsenek szabályok. Köszönöm mindenkinek, aki az év folyamán megtisztelt szavazatával, kimondhatatlanul hálás vagyok.

Nekem ezek voltak a kedvenceim tavalyról:

Fehér nyuszi

Bebi hirdetett egy játékot, ezt az édes pihe-puha hónyuszit lehet megnyerni.

Tegnap nem volt időm a számítógép előtt ülni, mert Marci nem ment bölcsibe. Előző este volt egy kis láza, ami gyorsan lement, és jobbnak láttam ha aznap otthon marad. Mondtam is a telefonban a gondozónőnek, hogy egy napig nem megy, csodálkozott, és rá is kérdezett hogy csak egy nap, mert másnap péntek... feltételesen be is írta, hogy a péntek az bizonytalan, vagy megy, vagy nem. (Természetesen nem vagyok ilyen szívtelen anyuka, hogy nem maradhatna itthon a gyerekem, de sajnos halaszthatatlan programom van ma, és másképp nem tudom megoldani, mert anyu sem tudna ma vigyázni Marcira.) Tegnap egész nap nem volt hőemelkedése sem, délután ugyan kicsit fájlalta a hasát, de estére már teljesen jól volt. Úgyhogy reggel mégiscsak ment bölcsibe. Kiderült, hogy Rota-vírus van a bölcsödében, de Marci be van oltva ellene, úgyhogy remélem hogy csak ennyi volt.

1.

Van, aki sok száz háromlevelű lóhere közt is meglátja a négylevelűt, akárcsak én. Ezt a ritka képességet a nagymamámól örököltem. Szerencsét ugyan nem hozott egy-egy példány, ha csak azt nem, hogy én találtam meg. Most viszont tél van és hó, nincsenek lóherék, a szerencse viszont elkelne. Nem tudom, mit szólna a családom egy kunkori farkú malachoz. Régóta szeretnék egy csíkos kis vadmalacot tartani, olyan édesek... persze ha nem nőne meg sosem... De nem hiszem, hogy örülnének neki. Azonban egy pihe-puha jóságos erdei manó ellen, ami még szerencsét is hoz, nem lenne kifogásuk. Itt találtam, és nagyon szeretném, ha hozzánk költözne...

B.Ú.É.K.

A tegnapi, kicsit vacogósra sikerült kirándulásunk alkalmával készült kép rólunk a Fertő-tó jegén. Sopronban voltunk ugyanis, és a hideg idő sem rettentett el minket a kültéri sétáktól, igaz, időnként behúzódtunk valami melegedőbe. Első úticélunk a sördombi kilátó volt, ahol ilyen látvány fogadott minket:

Vagyis nem sokat lehetett látni a ködbe burkolt deres fákon kívűl.
Elmentünk a Fertő-tóra is. Rengetegen korcsolyáztak a befagyott tavon. A gyerekeknek nagy élmény volt rámenni a tó jegére.

Végső állomásként megleptük magunkat egy Harrer-beli látogatással, ahol finom sütiket és turmixokat, forró csokikat ittunk, és a gyerkőcök megnézhették, milyen egy "csokigyár". Igaz, Willy Wonkával nem találkoztak, talán majd jövőre... (Dorka nagy rajongója Tim Burtonnek és Johnny Depp-nek, a Charlie és a csokigyár és Alice csodaországban nagy kedvence.)

Kicsi vagyok, jégen állok, onnan egy nagyon kiáltok: BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Ez a kis versike jutott eszembe, ezzel kívánok mindenkinek sikerekben gazdag boldog új esztendőt!

Boldog karácsonyt!

Néhány éve már csak a gyerekszobában van hely a karácsonyfának, így a legtöbb ünnepi dekor is oda készül. Most a szívecskék helyett ez a karácsonyi felirat került fel. A tvdekon láttam hasonlót, ott születésnapra készültek. Engem is meglepetés ért, mikor megláttam a lámpafényben a szép, kettős feliratot. Ezzel kívánok mindenkinek kellemes ünnepi készülődést, áldott karácsonyt és békés, boldog új évet!

Most valami karácsonyit kellene írnom, de gondoltam, megosztom veletek, mire szoktam mostanában otthon tombolni, ha senki sem látja. A jelenleg leginkább favorit zenémet, a vadonatúj albumról. Annyira imádom!

Három

Hát, most csúnyán rá kell hogy verjek a saját kezemre. Nem szép dolog a lopás, de amikor rátaláltam erre az oldalra valahol (mindig megígérem magamnak, hogy feljegyzem, hol találtam, de aztán mégsem teszem meg valamiért), megdobbant a szívem. ILYEN NEKEM IS KELL! És nem én lennék, ha nem csináltam volna meg én is a sajátomét. Mert annyira magaménak éreztem és annyira hozzám illőnek, hogy muszáj volt lekoppintanom. Szinte változtatás nélkül.
Marcinak nemrégiben volt a születésnapja, és ez a vidám, színes téma megfelelt az elképzelésemnek. Bár a fotó szeptemberben készült, Marci olyan huncutul pózol rajta, hogy úgy döntöttem, ez a kép lesz a kiindulópont. Nagyon tetszett az eredetin a körbevágott fotó, a varrás és a dudlik, a sok színes folt. Tudom, hasonlít nagyon, de mégis az enyém, egy kicsit mégsem ugyanaz.

Itt az én oldalam:

És itt az eredeti:

Hát, meg kell hogy állapítsam, az eredeti még mindig jobb.