Azaz nem kifejezett fesztiválozás volt, hanem inkább csak egy kirándulás az Őrség szívébe, egész pontosan Szalafőre a Pityerszerre. És nem tudom, más kisgyermekes család hogy vészeli át ilyen alkalmakkor, hogy az egyik gyermeke folyamatosan nyavalyog hogy éhes meg szomjas, a másik meg fel akar ülni a lovasszekérre. Mindez kicsit megnehezíti az ottlétet és a kellemes időtöltés sem marad felhőtlen. Pedig ragyogó idő volt, látnivaló is lett volna. Úgyhogy nem maradtunk sokat. Ebéd után indultunk, és épp ezért nehéz megérteni, hogy ebéd után egy órával hogy lehet egy gyerek újra éhes. Persze, egy kürtöskaláccsal le lehetett kenyerezni és onnantól nem is volt semmi gond, de egy háromezer forintos lovaskocsikázás (amikor minden héten lovagol és a világ összes lovas témájú könyve sorakozik a polcán) kicsit sok volt.
Mindegy, mutatok néhány képet a tegnapi napról:
 |
| Tökhajító verseny is volt |
 |
| A kürtöskalács-evés előtt |
Nagyon szépek a fotók.
VálaszTörlésEgyszer már én is szeretnék eljutni egy tökfesztiválra.
Én úgy bírom amikor az amcsik fotózzák magukat, gyerekeiket a tökföldeken :)
De gondoltam a szalafői tökfesztiválra, de tegnap Kőszegre mentünk a Szüreti Napokra! Majd máskor!:-)
VálaszTörlésMár megint túl messze voltam, de egyszer mi is elmegyünk! Remek képeket fotóztál ismét.
VálaszTörlés