Bécsi szelet

Nemrég volt a születésnapom. Ebből az alkalomból a férjem meglepett egy felejthetetlen ajándékkal: egy kulturális hétvégére Bécsben, kettesben, gyerekek nélkül. Hónapok óta készült rá, és én nagyon megörültem neki! Pláne, hogy scrap-boltok felkutatása is szerepelt a tervezett programban...

A múlt hétvégén, április 24-én reggel összepakoltuk a gyerekeket és elvittük anyuhoz, aztán a tervezett időpontban, 9-kor elindultunk Bécsbe! 11 óra körül már ott is voltunk. Egy parkolóháznál hagytuk az autót, onnan metróval tettük meg az utat a közeli Gasometerig. Négy hatalmas henger alakú építmény, ami régen gáztározó volt, ma lakások, irodák, pláza működik benne.

Újra metróra szálltunk, majd piros villamosra, és kicsi városnézés után a Belvedere kastélyt vettük célba. Itt őrzik ugyanis Klimt híres Csók-ját és néhány Schiele festményt. Nem tudtam, hogy Monet-k is lesznek, de volt néhány festmény tőle is. Tudom, hogy az igazi nagy Klimt művek nem a Belvedereben vannak, de itt még nem jártunk.

Mire végigjártuk a termeket, a nap is kisütött, a kastély kertjében fogyasztottuk el a szendvicseinket. A kastély mellett van egy nagy botanikus kert, természetes volt hogy megnézzük. Kedvezett az időjárás, gyönyörű tavaszi időnk volt, a fák már kizöldültek, és csalogató helyszínek, angolpark, virágok, kis tavak, bambuszerdő vezetett egyre beljebb a kertbe. Itt készül rólam ez a fotó:

A kert után villamossal mentünk el a szállásunkig, útba ejte az Alsó-Belvedere-t is. Meglepődésünkre Bécsben áll egy hatalmas II. világháborús emlékmű a Bécs felszabadításakor elesett orosz katonák emlékére. Az emlékmű előtti téren lévő tulipánokat persze meg kellett örökíteni - velem együtt.

A szállásunk a Mariahilfer egyik sarkán volt a Hotel Continentalban. A tulajdonosa magyar, és az érkezésünkkor is magyar recepciós fogadott. Azt hittük, a szobánk a folyosón lévő szobák közül kerül ki, de kellemesen csalódtunk: külön lakosztályt kaptunk, ráadásul olcsóbban, mint az eredeti ár, így megengedhettünk magunknak egy kólát a minibárból. Miután elfoglaltuk a szállásunkat, újabb sétára indultunk a múzeumnegyedbe. Dorkának lovakat kellett fényképezni, így a fiákerek is meg lettek örökítve a Hofburg előtt:

A Népkertben rengeteg ember gyűlt össze a simogató napsütésben. Nekem nagyon szimpatikus Bécsben a sok zöld, nagy park, teli padokkal, ahová az emberek kiülnek beszélgetni, letelepednek a fűre és gitároznak... Amikor sok éve erre jártunk egy osztálykirándulás alkalmával, a népkertet hippiparknak neveztük el, és egy barátnőmmel lufikat engedtük szabadon, amikre előzőleg ráírtuk a nevünket és a címünket...
Persze megéheztünk, és egy előre kinézett étteremben klasszikus bécsi vacsorát ettünk: húslevest főtt marhahússal, főtt krumplival, spenóttal és almás tormával, hozzá természetesen sört ittunk. Kis kézművesboltokkal teli hangulatos utcákon át értünk vissza a szállásra. Este még bemetróztunk a Stephansdomhoz, és sétáltunk egy kicsit a kivilágított utcákon.
Másnap az első dolgunk az volt, hogy valami ajándéklelőhelyet keressünk, ne menjünk haza üres kézzel. A Tenger Háza betonbunkerének shopjában vettünk is két plüsst a gyerekeknek. Aztán irány a Schönnbrunni kastély, pontosabban a kertje. A múltkori bécsi kirándulásunk alkalmával nem tudtuk megnézni a pálmaházat, most bepótoltuk az akkori mulasztásunkat. Hát, nekem az egész két napban ez tetszett a legjobban!!! Már magának a pálmaháznak is gyönyörű a vasszerkezete a hatalmas üvegfelületekkel, hát amikor még beléptünk a páradús csarnokba! A rhododendronok, hortenziák illatoztak, hatalmas különös dzsungel tárult elénk!

Hosszú órákig sétáltunk a parkban, felmentünk a Glorietthez is, aztán megéheztünk és az állatkert melletti vendéglátóhelyen megebédeltünk.
Lassan vissza kellett mennünk az autóhoz, úgy terveztük, 6 körül megyünk a gyerekekért. Még belefért egy fagylaltozás Kőszegen.
Igaz, scrap-boltokban nem voltunk, de nem baj, mert így főleg nagyon tartalmasra sikerült a hétvégénk. Fényképeztem sokat, de igazából bárhol készülhettek volna a képek, nem tipikus bécsi pillanatokat örökítettem meg. Azért remélem egyszer kijön belőlük egy oldal...

Ja igen! Aki nem turistabuszos bécsi kirándulásokra vágyik, annak hadd ajánljak egy könyvet, ami nekünk is segítségünkre volt: D. Magyari Imre: Bécsi szeletek című könyve nem útinapló, nincsenek benne képek, de nagyon sok érdekes dolgot tudhatunk meg belőle Bécsről, olvasmányosan.