A múltkor éppen cirkuszjegyet készültünk venni, mikor a ragyogó napsütésben aranylottak a falevelek a Kalandváros előtti részen, sőt, valakik nagy halomba kupacolták a leveleket. Nosza, több sem kellett az én kalandos kedvű gyermekeimnek, megrohamozták a levélkupacokat, és "buli van" felkiáltással szórták a levegőbe és egymásra a leveleket. Persze, mi is kaptunk belőle. És ilyenkor nagy önuralmamba kerül, hogy ne feküdjek bele és hempergőzzek meg a levélhalomba. Nem is bírom ki mindig...
Tina oldala inspirálta a négyzetes-fotódarabolós megoldást a képen. A fotóból 3x3 és 4x4 cm-es négyzeteket vágtam ki. Némelyiket vastag szürkelemezre (fotókockára) ragasztottam, így kiemelkednek az alapsíkból. A háttérrel megegyező színű szürke kartondarabra ragasztottam a négyzeteket, azt pedig egy okkerszínű kartonnal kereteztem (amit egy festékbe mártott gyűrt papírdarabbal pecsételtem korábban).
Sajnos a fényviszonyok nem járultak hozzá egy jobb fotó elkészítéséhez. Mutatom is az oldalt:
Tina oldala inspirálta a négyzetes-fotódarabolós megoldást a képen. A fotóból 3x3 és 4x4 cm-es négyzeteket vágtam ki. Némelyiket vastag szürkelemezre (fotókockára) ragasztottam, így kiemelkednek az alapsíkból. A háttérrel megegyező színű szürke kartondarabra ragasztottam a négyzeteket, azt pedig egy okkerszínű kartonnal kereteztem (amit egy festékbe mártott gyűrt papírdarabbal pecsételtem korábban).
Sajnos a fényviszonyok nem járultak hozzá egy jobb fotó elkészítéséhez. Mutatom is az oldalt:
És egy közeli:
Itt láthatók a fotókockák:
egy nagyon különlegesre sikeredett oldal, nem is csoda, hogy tetszik nagyon... és én is feküdnék néha a gyerekek közé...
VálaszTörlés