Boldog nyusziünnepet!

Ez a három, pihe-puha polárnyuszi már alig várja, hogy szerető gazdija rátaláljon és magához ölelje.
Mindenkinek kellemes, tavaszillatú húsvétolást kívánok!

Március 15.

A mai nap mi mást mutathatnék, mint egy egyszerű kokárdát. Valahogy mindig az ünnep előtti utolsó pillanatban jut eszembe, hogy nincs elég kokárda a családban. Aztán még idejében a kezem ügyébe akadtak a maradék organza virágszirmok, és idén már nem kell szégyenkeznem amiatt, hogy nincs. Kettő készült belőle, egy kisebb és egy nagyobb, Dorkának és jómagamnak. (Dorka csak ma mondta, hogy tegnap az iskolában megszavazták az osztályban, kinek van a legszebb kokárdája, és büszkén újságolta, hogy ő lett az első. Akkor hát nem dolgoztam hiába, már ezért a kis elismerésért megérte...)

Szép hétvégét!

Tőzike tanösvény

Köszöntelek benneteket ismét, kedves régi olvasóim! Immár két hónapja nem írtam egyetlen sort sem: sajnos egyre kevesebb időm jut alkotásra, komolyabb, időigényesebb feladatok elriasztanak, mert úgysem tudnám befejezni. Kisebb dolgokat készítek mostanában: elsősorban ékszereket, fülbevalókat gyöngyből, bőrből ajándékba és magamnak. Előkerül olykor a varrógép is, farsangra varrtam Marcinak szellem-jelmezt.
De most végre vége a hosszú télnek, ébred a természet, jöhetnek a kirándulások, túrák, és ezzel együtt megmarad kedvenc időtöltésként a fényképezés.

Régóta vártam az alkalmat egy megfelelő blogbejegyzésre. A hétvégén Csáfordjánosfa határában lévő Tőzike-tanösvény bebarangolása megadta ezt a lehetőséget. Most gyertek velem képzeletben ebbe a csodás, tündéri erdőbe!

Amerre a szem ellát, az erdő alja telis-tele van a tavasz egyik első virágával. Ki ne szeretne ilyen szőnyeget...

Hát nem csodálatos? Sajnos a fotók nem igazán adják vissza a látványt, de igazán szép élményben volt részünk.

Részletfotók

... a legújabb, vintage ihletésű nyakláncomból:

Nyár, tél

Dorka mostanában sokat alkot a vasalható gyöngyökkel, és sosem bírom ki, hogy ne üljek le mellé én is gyöngyözni, persze hogy megmozgatja az én fantáziámat is. Nem nehéz kitalálni, hogy jelen korszakomban mi készült belőle: naná hogy ékszer. Annyira egyszerű és vidám, nyáridéző színekben-ízekben:

A gyöngykellékes boltban járva pedig nem tudtam ellenállni az angyalszárnyaknak, és ilyen édes kis fülbevalők születtek belőlük:

Gyöngyözés

A húgom névnapjára készítettem ezt a láncos függőt: három különböző hosszúságú lánc, végein egy-egy gyönggyel. Egyszerű ujjgyakorlat, remélem tetszik majd neki.

Nemcsak a gyöngyök iránt mutatok érdeklődést, már ami az ékszereket illeti. Nagyon szeretem a különleges, egyedi darabokat, a horgolt fülbevalóimat imádom! Amikor megláttam ezt a Pinteresten, azonnal beleszerettem. Könnyed, nőies, finom, elegáns. Elkészítettem hát az én változatomat, ráadásul mindjárt kettőt is.

Az elsőt fekete tüllből, ő a" fekete özvegy":

A másodikat organza és tüll kombinációjából készítettem, ő egy igazi menyasszony:

Érdekes, nem? Szinte ugyanaz, mégis mennyire más jelentést hordoznak. Nektek melyik tetszik jobban? Viselnétek ilyet?

Jelentkezés

Olyan régen írtam már blogbejegyzést, hogy most keresem a szavakat. Úgy érzem, valamiféle magyarázatot kell adnom a távollétemre, csökkenő aktivitásomra a blogolás, kommentelés terén. Amit továbbra sem szeretnék feladni, mert imádom olvasgatni blogtársaim beszámolóit és nézegetni kreativitásotok gyümölcseit, és sóhajtozni, hogy de jó lenne ha ezt én is tudnám, de szeretném én is megtanulni... és most abban a fázisban vagyok, hogy úgy érzem, nagyon kevés az, amit én tudok, fejlődnöm kellene, tanulnom, új dolgokat kipróbálni, amit blogolvasással ugye nem lehet... Eddig inspirálódtam, sóhajtoztam, de most ideje lenne tenni valamit a cél érdekében. Úgyhogy az energiámat és időmet most főleg az alkotómunkában való elmélyülésre fordítom, és kevesebb időt töltök a számítógép előtt. Így van jól.

És mivel telnek a napjaim?
Egy időben az ékszerkészítés foglalkoztatott, amíg nem dolgoztam, néhányszor el tudtam járni gyöngyfűző tanfolyamra elsajátítani az alapokat. Most újra elővettem a gyöngyeimet, és lelkesen hajlítgatom a drótot, fűzöm a gyöngyöket. Mindehhez a kedvet egy könyv hozta meg, amit még az ünnepek előtt vásároltam magamnak. A Scolar Design kiadásában jelent meg, ajánlani tudom mindenkinek nemcsak ezt, hanem a sorozat többi részét is.

Egy fülbevaló-nyaklánc szettel kezdtem el komolyabban foglalkozni a dologgal. Itt a báli szezon, és bár nagyon nem az én világom, úgy tűnik, idén mégsem kerülhetem el a bálozást. Ruhám már van, és most már elegáns, saját készítésű ékszer szettem is:

A páros számú függő még az én technikai sutaságom, de nem baj, nekem így is tetszik, és büszkén fogom viselni. Fura kimondani, de már alig várom a bált, hogy viselhessem. Nektek tetszik?

Szép napot nektek!