Buli van!

A múltkor éppen cirkuszjegyet készültünk venni, mikor a ragyogó napsütésben aranylottak a falevelek a Kalandváros előtti részen, sőt, valakik nagy halomba kupacolták a leveleket. Nosza, több sem kellett az én kalandos kedvű gyermekeimnek, megrohamozták a levélkupacokat, és "buli van" felkiáltással szórták a levegőbe és egymásra a leveleket. Persze, mi is kaptunk belőle. És ilyenkor nagy önuralmamba kerül, hogy ne feküdjek bele és hempergőzzek meg a levélhalomba. Nem is bírom ki mindig...
Tina oldala inspirálta a négyzetes-fotódarabolós megoldást a képen. A fotóból 3x3 és 4x4 cm-es négyzeteket vágtam ki. Némelyiket vastag szürkelemezre (fotókockára) ragasztottam, így kiemelkednek az alapsíkból. A háttérrel megegyező színű szürke kartondarabra ragasztottam a négyzeteket, azt pedig egy okkerszínű kartonnal kereteztem (amit egy festékbe mártott gyűrt papírdarabbal pecsételtem korábban).
Sajnos a fényviszonyok nem járultak hozzá egy jobb fotó elkészítéséhez. Mutatom is az oldalt:

És egy közeli:


Itt láthatók a fotókockák:

Magamról

Van egy tartozásom.
Évától kaptam egy díjat valamikor két hete, és vele együtt egy feladatot: 7 dolgot kell magamról írni. Ez a díj már egyszer járt nálam, akkor is gondban voltam, mi legyen az a 7. Na, gyorsan essünk túl rajta:

1. Szeretem a kávé illatát, de a kávét csak tejeskávé formájában tudom meginni. Azt viszont naponta kétszer: minden reggel és délután iszom egy csészével.

2. Szeretem a télben, amikor a főtéren felkerülnek a fákra a fényfüzérek és a csillagok a lámpaoszlopokra, és a karácsonyi vásárba lehet kapni forralt bort, puncsot és egész nap karácsonyi zene szól. Karácsony előtt jóval mindig bemegyek az egyik kedvenc üzletembe csak a hangulat miatt.

3. Rossz szokásom is van: gyerekkorom óta rágom a körmöm. Próbáltam már leszokni, de nem megy...

4. Szerintem az egyetlen család vagyunk, ahol nem esznek vajas/margarinos kenyeret, ugyanis egyikünk sem szereti. A vaj a sütibe való!

5. Általános iskolában én voltam a rajkrónikás, én vezettem a rajnaplót. Egyik alkalommal első helyet értem el a rajnaplók versenyén, és 11 tábla Kajla nugát csoki volt a jutalmam, amit borzasztóan utáltam. :)

6. Nem vagyok valami bőbeszédű, nem szoktam fecsegni és nem tudok órákig beszélni a semmiről.

7. Nem vagyok rendmániás, de szeretem, ha rend van a lakásban. Ez persze borzasztóan nehéz egy olyan rendetlen, szétszórt embernek, mint amilyen én is vagyok. Ellenben folyton ide-oda pakolászom a dolgokat, a férjemet őrületbe kergetve.

És tovább is adom a díjat azoknak, akiknél szívesen időzöm. Nem kell mást tennetek, mint:

1. Köszönd meg, akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.



És akiknek tovább adom a díjat:
1. Virágnak, hogy ösztönözzem a blogolásban
2. m-nek, mert gyönyörűek a fotói
3. Juditnak
4. Bebinek, mert földim
5. Andinak, mert olyan sokoldalú
6. Tittinának
7. Honey-nak

Jégvirágok

Kivirágzott a gyerekszoba ablaka (egyenlőre csak az egyik). Ilyen szép hópelyhek virítanak most az ablakon, megszépítve a kilátást és kissé eltakarva a csúf állványzatot. A legfrissebb Praktikában láttam, olcsó és szép. (A férjem szerint olyan vagyok, mint egy óvodás, amerre járok, mindenfelé papírdarabkák hevernek...)

Angyallesen

Nem tudom miért, de nagyon vonzódom a Szent Márton-templom sírkertjéhez. Minden évszakban meglátogatom, de a legszebb ősszel és télen. Szeretek bolyongani az lehanyagolt, vadregényes sírkertben, és bár néha majd kitör a frász, azért csak megyek egyre beljebb a régi, míves sírok és kripták között. Most ezeket az angyalokat lestem meg. Talán hamarosan eljönnek...

Advent

Hétvégén már meg kell gyújtani az első gyertyát az adventi koszorún.
Még sosem volt adventi koszorúnk, gyerekkoromban nem volt szokás nálunk az adventi koszorú készítése és a gyertyagyújtás.
Most azonban már elkerülhetetlenné vált, hogy a mi családunkba is beférkőzzön ez a szép szokás. Dorka ugyanis az óvodában jár hittanra, és a minap egy adventi koszorú rajzával és egy kérdéssel fordult hozzám: - Anya, mi mikor gyújtjuk meg a gyertyát?
Kicsi kora óta elbűvölik a templomi események, szeret templomba járni, érdeklik a bibliai történetek. Elkészítettem hát életem első adventi koszorúját. Ilyen lett:

Mutatok két karácsonyi képeslapot is. Idén sem lesznek egyforma lapjaim, mert a maradékokból csak ilyenekre futja.




Valamelyik nap Dorka megkérdezte:
-Anya, van mikulásvirág?
-Van.
-És rénszarvasvirág?
Mosolyogtam.

Szép hétvégét mindenkinek!

A scrapbook és a festészet találkozása

Már megint az arcfestős képek... Ezúttal utoljára. Végre, elfogytak. Kiválogattam a még használható képeket, és készítettem számukra egy minialbumot.
Hogy nekem miért nem jutott eszembe korábban az art journal? Nos, erre nincs magyarázat.
A sorozat első oldala lett a leginkább "art"-os, igazi festős oldal, aztán valahogy elfelejtettem ezt a műfajt egy időre. Aztán bevillant a felismerés, hogy milyen ostoba voltam eddig, amiért nem csináltam art journal-os oldalt ezekből a képekből. És ha már hagyományos oldal nem lett belőlük, legyen egy album a megmaradt képekből.
Az alapnak használt szürkelemezt még a volt munkahelyemről mentettem meg. Lelkesen fogtam neki a festésnek, sajnos, sokszor túl lelkes is voltam, mert volt hogy eltüntettem olyan részeket, feliratokat, amiket meg akartam tartani.
A címet a Magna Cum Laude egyik számától kölcsönöztem. A kezdő "S" egy gemkapocs, az "I" egy gombostű, a többit betű magazinokból vágtam ki, kaparós matrica vagy dekorgumi betűk.
A második oldalon körülrajzoltam, festettem a kezemet. Dorka fotóját merészen körbevágtam, a fotó alól egy kockás textil kandikál ki. Tescos dekorfóliát maszkoltam.
A meglepetés a "színes tinták" oldalon ért, amikor az újonnan vásárolt Rayheres bélyegzőimet akartam használni. A szó első felével nem is volt gond, hanem amikor az "A"-t és a "k"-t akartam pecsételni, akkor vettem észre, hogy rossz a pecsét, mert tükörképet nyomtat. Kénytelen voltam sk megrajzolni a betűket, nem lehet megmondani, hogy nem pecsételve van.
Nagyon élveztem az egészet, nálam most kedvenc, minden oldalon van valami, amiért éppen az tetszik.

Ősz a parkban

Ezt a címet adtam a következő scrapbook oldalamnak. Kivételesen én szerepelek rajta, egyik őszi sétánk alkalmával fényképezte a férjem.
Rengeteg maradék papírom van. Mindig megfogadom, hogy addig nem veszek új papírokat, amíg többé-kevésbé el nem használom a régieket, de persze sosem sikerül betartanom... gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A kép színeihez nagyon passzolt ez a szép csíkos BoBunny, ehhez mindenképpen ragaszkodtam, a többi papírt a maradékokból szedtem össze. A türkiz virágoknak is végre lett helyük. Tegnap éppen a kezembe akadt takarítás közben egy makk kupakja, azt is felragasztottam az oldalra. A boltból hazafelé meg begyűjtöttem egy ágacskát és egy juhartermés darabot, de a "boszorkányorrot" leszedtem róla, az már túl sok lett volna. A cím első részét kisollóval vágtam ki, a második része epoxi matrica.

A végeredmény elnyerte a tetszésemet, főleg a színek és az elrendezés miatt.