2011. december 30., péntek

Soma album - 2. rész

Az alábbiakban az ajándékba készített album második része következik.
Az album 10. oldala:

A tizenegyedik:


Az albumban a tizenkettedik oldal, cím nélkül. Nagy dilemmám volt, hogy mi legyen a címe, de nem jutottam dűlőre, meg utólag soknak is találtam volna az oldalra, ezért így maradt. A háttér sk festés anilinnel, a dzsungeles ötlet Soma takarójáról, ülőkéjéről származik, színes ceruzával, filccel megbolondítva. Sokáig nem voltam vele megelégedve, de már megbarátkoztam vele, és ez lett az egyik kedvencem az albumban. Jó színes, vidám oldal lett. A kedvenceim az indák, levelek a kép szélén, no és a csiga meg a krokodil, teljes egészében sk.

13. oldal:

14. oldal:

15. oldal: Ezt az egyszerűsége miatt szeretem.

16. oldal:

17. oldal:

18. oldal:

19. oldal:

20. oldal:

VÉGE

2011. december 21., szerda

Soma album - KÉSZ!
1. rész

Elkészültem végre az albummal, amiből már korábban mutattam ízelítőt. Egy nagyméretű, 30*30-as, a Praktikerben olcsón vásárolt albumot töltöttem meg a megrendelőnek az unokaöccséről készült fotókkal - karácsonyi ajándék a nagyszülőknek. Ez kötötte le csaknem minden időmet, többek között emiatt nem jutott idő a megkezdett retro-album befejezéséhez, és a december daily albummal is foglalkozhattam volna többet. Kicsit megcsúsztam így is, nagyon sürgetett a határidő a végén, sokszor az ötletből is kifogytam, és teljesen el voltam keseredve. Közben jöttek-mentek az egyéb feladatok, újabb ötletek születtek, más megrendeléseknek kellett eleget tennem. Aztán meg rádöbbentem, hogy egy nagy készlet papír nem is lesz elegendő. Néha már untam a készletet, olyankor csináltam valami vidámabbat, ami jobban is illett a fotóhoz, meg hozzám is. Így meg az album nem lett egységes. De legalább változatos, van benne mindenféle, mindenkinek megtalálhatja a neki tetszőt: konzervatívabb, szolid és színes, vidám oldalak váltakoznak benne, saját és liftelt elképzelésekkel. Szóval nem volt egyszerű, de örülök hogy kész lett. Nem érzem annyira a magaménak, helyenként távol áll tőlem, és erőltetettnek érzem, de mivel nagyszülőknek készült, akiket nem is ismertem, gondoltam, eltérek a rám jellemző színes oldalaktól, megpróbálkozom más stílusban is alkotni. Sajnos, nem is mindig volt jó minőségű fotóm, és csak kevés infó állt rendelkezésemre. A férjem végignézte az egészet, mikor elkészült, szerinte könnyfakasztó ajándék... Remélem, tényleg az, várom a visszajelzéseket az ünnepek után.

A legelső oldal készült el majdnem utoljára. Remélem, egyből feltűnik, hogy szinte egy az egyben lifteltem, és felismerhető az is, kitől... mostanában nagyon a hat rám... Végül is ez lett az egyik kedvenc oldalam az albumban.




A második oldal:


3. oldal:

4. oldal:

5. oldal:

6. oldal:

A hetedik a dédszülőkkel:

Nyolcadik:

És a kilencedik:


Ez nagyjából a fele. Nemsokára jövök a következő részlettel.

2011. december 18., vasárnap

December daily 18.

Tegnap Veka mutatott nektek egy karácsonyi illattal átitatott oldalt.
Remélem, már mindenki kellően ráhangolódott az ünnepre. Úton-útfélen szinte mindenütt lehet találkozni karácsonyfának való fenyőfákkal, a levegőben fenyőillat árad. Mi minden évben a piacról szerezzük be a fát, az idei év kivétel, mert ajándékba kaptunk egy plafonig érőt. Nagyon szeretem a friss fenyőillatot, ami belengi a lakást.

Eredetileg egy festős oldallal készültem volna, de amikor megláttam egy fenyőágat a parkban, felidéződtek bennem az egykori iskolai emlékeim a fotóórákról, bizony még a digitális fényképezés előttről. Már nem is emlékszem a technika nevére sem, a lényege az, hogy a fotópapírra tettünk mindenféle tárgyakat, növényeket, aztán miután fényt kaptak, beletettük a papírt a hívóba, a végeredmény egy fekete-fehér kép lett, amin a tárgy negatívja jelent meg.
Szerettem volna ezt a fenyőágat átvinni valamiképp a papírra. Mivel csak fehér mistem van, így ezt használtam: egyszerűen lefújtam vele a zöld kartonra helyezett fenyőágat. A végeredmény nem tükrözi pontosan azt, amit vártam volna, de elégedett vagyok vele, mert havas téli táj benyomását kelti. Reméltem, hogy a meteorológusok által beígért csapadék hó formájában hullik, de sajnos nem így lett. Így "hó" csak az én oldalamon van. Gyöngytollal néhány harmatcseppet tettem a tüskékre. Szinte érzem a fenyő illatát, ha rápillantok.


Kiegészítem a bejegyzésemet.
Délelőtt készítettem a fülbevalókat, és egy hirtelen ötlettől vezérelve kaptak helyet az albumban, a mai napnál, komment helyett, magukért beszélnek...


Holnap Hanához lesz érdemes bekukkantani, remélem, addigra tényleg leesik a hó...

2011. december 17., szombat

Csillagvár

December 13-án munkatársaimmal a Balaton déli partján kirándultunk. A vörsi betlehem és a fonyódi kilátó mellett egyik úticélunk a balatonszentgyörgyi Csillagvár volt. Azelőtt még sohasem hallottam róla, most azonban egészen magával ragadott. Ehhez szorosan hozzájárult az a tény, hogy érkezésünkkor ragyogó napsütés és fényképezéshez kedvező fényviszonyok fogadtak, no és ez a kép:

Amíg a többiek a múzeumba mentek, addig én kihasználtam az alkalmat, és a falumúzeum-szerűen kialakított szabadtéri múzeum használati tárgyaiban gyönyörködtem. Leginkább a hangulatos csárda tetszett. Készítettem nektek egy összeállítást a kedvenc képeimből:

Patinás villák és vegyes lekvár a múltból:

Darálók, lámpások, csizmák, súlyok:

Hagymafüzérek sora:


Emléktábla a vár falán (külön szimpatikus nekem, hogy nem stílust, hanem modort véstek rá):


A Csillagvár honlapján bukkantam a vár történetére:

A Balaton nyugati csücskében, a tó fölé emelkedő erdős domboldalon található a Festetics grófok vadászvára. A csillag alaprajzú épület a világon egyedülálló. A fedett vár központi helyiségében található a több mint harminc méter mély kút, a kapitány-az őr és pihenő szobák, a füstös konyha stb. Itt kapott helyet a középkori életpanoptikum, mely hűen mutatja be a múlt egy napját. (Falusi pappal vitázó várkapitányt, lakomázó vitézeket, őrséget teljesítő katonákat, falusi kovácsot, ki éppen fogat húz, konyhán serénykedő asszonyokat stb.) A görögkereszt alaprajzú kazamatákban (pincerendszerben) kapott helyet a világon egyedülálló huszármúzeum. Másfélszáz 80 cm magas huszár ad képet múltbeli könnyűlovasságunk díszes viseletéről; de láthatjuk időrendbe állítva a hun-magyar harcosokat és a középkori főurakat. A sort az I. Világháború katonái zárják.

A közel másfél hektárnyi bekerített területen 2006-tól művészeti alkotótábor nyitja kapuit. A volt grófi istállóból kialakított csárda is várja vendégeit, a készülő szabadtéri színpad, a Csillagvár Esték rendezvénysorozatnak ad helyet.

A magyar nemzet hőskorát a l6-l7 sz.-ban élte, midőn másfél évszázadon keresztül folyt a harc a terjeszkedő török hatalom ellen. Az 15oo-as évek végére kialakult végvári vonalat Dunántúlon a Balaton déli partja képezte s így Somogy megye állandó hősi harcok színtere lett. Az épület mintegy 4o m-re magasodik a Balaton fölé. Furcsa ferdesíkú falas, csillag alakja, lövésablakai, felvonószerkezete, egykori toronyra mutató falmaradványai, belső kútja, a pincéből a padlásra vezető minaret-szerű homokkő csiga-lépcsői, és sarokbástyás sáncai vannak. Pincéje görögkereszt alakú. Építészeti megoldása a világban egyedülálló. Kútjához az öngyilkos vőlegény és koszorúslány, valamint betyárbújtató barlangok legendája fűződik, de a kútásók tragédiáról csak a későbbi levéltári kutatásokból szerezhettünk tudomást. Az épületnek bizonyíthatóan nem volt eredetileg fedélszéke, s hogy a helyreállítás során a középtorony falmaradványai előkerültek, kétségtelenné vált, hogy tornyos lehetett.

Karácsony közeledtével a csillag alakzat különös szimbolikával bír, örülök, hogy éppen most jártunk arra.

2011. december 12., hétfő

December daily és a mákos bejgli esete

Újra hozzám került a december lapjai-staféta.
Imádom a mákos bejglit. És imádok mindent, ami mákos: mákostésztát, rétest, gubát. Mégpedig nem másért, mint magáért a mákért, azaz a töltelékért.
Előfordul, még decemberben is, hogy tényleg nem történik semmi említésre méltó. Még javában folyik a munka, a szabadságolásra még pár napot várni kell. Az idő is viszonylag enyhe, az embernek nincs karácsonyi hangulata. De elkezdtem, elkezdtünk egy karácsonyváró albumot, és a mai napra nem jutott semmi esemény. Előszedtem hát a mákos bejgliből a mákot, hogy csupán a cifrázás kedvéért kerüljön egy ilyen töltelék is az albumba. De hogy ne legyen teljesen szimpla, adtam hozzá egy kis pluszt is, amitől számomra különlegessé vált.

Így készült:

Nyolcrét hajtott papírlapra rajzoltam egy választott motívumot, ollóval kivágtam, vastag kartonra másoltam és sniccerrel óvatosan kivágtam a vonalak mentén. Kicsit tavaszias papírcsipkém lett, de hatásában az ablakokat díszítő papírdekorációkat, hópelyheket akartam felidézni. Csillogó arany kartont használtam hozzá.


Itt jobban látni az aranyszínű karton csillogását, alatta pedig a fehéret, ami szintén csillog.


Szerintem gyönyörű az árnyék, amit a mögötte lévő papírra vet:


Szerintem ez egy tipikus töltelékes oldal. Igazából nem olyan időigényes, mint amilyennek tűnik, úgyhogy ha tetszett és kedvet éreztek hozzá, vágjatok bele bátran, mert látványos lesz a végeredmény.
Holnap pedig Rékánál gyönyörködhetünk ismét, én már alig várom!

2011. december 11., vasárnap

Karácsonyi vásár

Pénteken karácsonyi vásárt rendeztek az iskolában. Minden osztály kapott egy standot, ahol a lelkes kisiskolások árulták a saját maguk vagy a szülők által készített portékáikat. Most először vettünk részt a vásárban. Ez volt a mi "standunk":



Természetesen én is aktívan részt vettem az ajándékkészítesben, már napokkal azelőtt gyártottam néhány organza nyakláncot és kitűzőt, szerintem ezek voltak a legnépszerűbbek nálunk, pillanatok alatt elfogyott, és jó volt látni a kislányokat az én nyakláncaimban mászkálni.






Képeslapokat is készítettem (a rénszarvasosak itt még kicsit bumfordi szarvat viselnek, sokat javultak az első példányok óta - az agancsukat hópihés lyukasztóval készítettem)




Vittem vintage ihletésű ajándékkísérőket is:


Holnap jövök a december naplóm újabb oldalával.

2011. december 4., vasárnap

Mikulásváró koszorú rénszarvasokkal

Még a múlt héten elkezdtünk készíteni a gyerekekkel egy Mikulás-váró koszorút, tegnap sikerült befejeznünk. Előzetesként csináltunk néhány rénszarvas-fejet földimogyoróból, tökmagból és ágacskákból, amiket aztán a koszorúra ragasztottunk. Természetesen középre a piros orrú került, méghozzá egy fázós fajta - nem véletlenül piros az orra-, szőrsapkában, sállal a nyakában.




Még néhány önálló darab készült, nekem ez a tobozos a kedvencem:

Rénszarvas-portrék:

Helyesek, nem?