Ismét bőr

Kedves munkatársam segítségével most mutatok nektek egy fülbevalóból és nyakláncból álló bőr ékszerszettet. Kábé egy hónapja csináltam, azóta már több színben is elkészítettem. Kétségkívűl a fekete a legmutatósabb. A bőrcsíkokat szalagvégekkel rögzítettem, a nyaklánc esetében pedig egy vastagabb láncra erősítettem a végeket. Magamnak is csináltam, és nagyon szeretem viselni. Nektek tetszik?

Botanikus kert, Sopron

Tegnap szülinapra voltunk hivatalosak egykori egyetemi éveink színhelyére, Sopronba. Úgy adódott, hogy ott is aludtunk. A borongós szombat délután után reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. Kihasználtuk a szépnek ígérkező időt, és az egyetemi botanikus kertben tettünk egy sétát. Annak idején gyakran választottuk a tanulás színhelyévé a nyári vizsgaidőszakban a szép parkot. Most valahogy olyan gondozatlannak tűnt... Kipróbáltam az új gépemet és kattintom párat:

(Utólag jól döntöttünk, hogy a délelőttöt választottuk a kert meglátogatására. Déltájban ugyanis beborult, és szakadatlanul ömleni kezdett az eső.)

Szülinapomra

Az ajándékom és én:

Boldog nyusziünnepet!

Ez a három, pihe-puha polárnyuszi már alig várja, hogy szerető gazdija rátaláljon és magához ölelje.
Mindenkinek kellemes, tavaszillatú húsvétolást kívánok!

Március 15.

A mai nap mi mást mutathatnék, mint egy egyszerű kokárdát. Valahogy mindig az ünnep előtti utolsó pillanatban jut eszembe, hogy nincs elég kokárda a családban. Aztán még idejében a kezem ügyébe akadtak a maradék organza virágszirmok, és idén már nem kell szégyenkeznem amiatt, hogy nincs. Kettő készült belőle, egy kisebb és egy nagyobb, Dorkának és jómagamnak. (Dorka csak ma mondta, hogy tegnap az iskolában megszavazták az osztályban, kinek van a legszebb kokárdája, és büszkén újságolta, hogy ő lett az első. Akkor hát nem dolgoztam hiába, már ezért a kis elismerésért megérte...)

Szép hétvégét!

Tőzike tanösvény

Köszöntelek benneteket ismét, kedves régi olvasóim! Immár két hónapja nem írtam egyetlen sort sem: sajnos egyre kevesebb időm jut alkotásra, komolyabb, időigényesebb feladatok elriasztanak, mert úgysem tudnám befejezni. Kisebb dolgokat készítek mostanában: elsősorban ékszereket, fülbevalókat gyöngyből, bőrből ajándékba és magamnak. Előkerül olykor a varrógép is, farsangra varrtam Marcinak szellem-jelmezt.
De most végre vége a hosszú télnek, ébred a természet, jöhetnek a kirándulások, túrák, és ezzel együtt megmarad kedvenc időtöltésként a fényképezés.

Régóta vártam az alkalmat egy megfelelő blogbejegyzésre. A hétvégén Csáfordjánosfa határában lévő Tőzike-tanösvény bebarangolása megadta ezt a lehetőséget. Most gyertek velem képzeletben ebbe a csodás, tündéri erdőbe!

Amerre a szem ellát, az erdő alja telis-tele van a tavasz egyik első virágával. Ki ne szeretne ilyen szőnyeget...

Hát nem csodálatos? Sajnos a fotók nem igazán adják vissza a látványt, de igazán szép élményben volt részünk.

Részletfotók

... a legújabb, vintage ihletésű nyakláncomból: