Minialbum

Yabo-s kör album az alapja ennek a minialbumnak, amit ajándékba készítettem. Holnapután Szekszárdra készülünk a barátainkhoz, akik kétévente járnak mifelénk, és a nagyon ritka találkozások ellenére mindig nagyon jókat tudunk beszélgetni, és a lányok is igazi barátnők lettek. Most mi viszonozzuk a látogatásukat, és az ajándékok mellé (Bebitől vásároltam néhány apróságot) készítettem ezt a minialbumot a tavalyi fotókból.

Minden gyerkőcnek szántam egy oldalpárt, az elsőn Luca szerepel, aztán következnek a sajátjaim. A közös kisvonatozásnak a Holdfényligetben és a Kalandváros-beli hintázásnak is szántam egy-egy oldalpárt, a végére a közös fotókat tettem. A fényképeket nem én csináltam, Réka képeiből válogattam. A fotókon kívűl Jovitól szerzett papírokat használtam és nagyon kevés díszítőt.

Fehér és színes

Már régóta volt egy elképzelésem arról, hogy szeretnék egy monokróm scrapbook oldalt. A fejemben volt is egy kép, csak fehérrel, különböző textúrákkal, anyagokkal. Nagyon érdekesnek találtam. Ez lett belőle:

Majdnem tiszta fehér: a fehér és a fehér tört árnyalatai vannak csak jelen. Az anyagok, technikák pedig: tortacsipke, hullámkarton, horgolt  hópehely, domborítás, mintalyukasztás, festés, gyöngytoll.

És egy ezzel ellentétes, színekben tobzódó oldal:

Végre kaptam akvarellpapírt, és nekieshettem az anilinkészletemnek. Fehér zsírkrétával firkálgattam először a papírra, majd festettem, aztán jöhetett a chevron minta. Eredetileg két fotót szerettem volna az oldalra. Csináltam is mindegyik fotó köré egy firkált keretet. Végül az egyik fotót félredobtam, a keret maradt. Még néhány fecni került rá a maradékos dobozból, ami úgy látszik, sosem akar kifogyni...

Little artist

Részletfotók:

Layouts

A múlt héten ismét két oldallal sikerült bővíteni az albumomat. Azaz csak eggyel, mert időközben más sorsot szántam az egyik oldalnak.

Először a Dorkáról készült oldalnak álltam neki, még korábban előhívattam ezeket a homokban pózolós fotókat róla. Egyébként nem egy csajos típus, épp ezért különlegesek ezek a képek, ahol kivételesen a nőcis oldalát mutatja be. Nem is értem, honnan vette ezeket a pózokat... Egy lágyabb, nőiesebb, pasztelles, mégis színes színvilágot képzeltem el hozzá. A homok türkizéhez választottam a hátteret, Dorka fürdőruhájához a csíkos papírt. A hátteret kibillentettem, és a fotókat az oldal széléhez illetve a ferdékhez igazítottam. Maradék köröcskék kerültek rá dekorációként, valamint romantikus rózsák, amik merőben más stílust képviselnek, mint az oldal többi része, a színei azonban harmóniában állnak velük, és egyben megadják a lágyan nőies hangulatot is. A kis köröcskékhez még hiányzik egy nagyobb is: úgy érzem, a fotókat még jobban összefogná egy nagyobb, a  három fejet egybefogó, varrott kör. Ti hogy gondoljátok?

A másik oldal Marciról készült. Először dolgoztam nagy fotóval, a mérete 17*25 cm. Világosszürke strukturált karton a háttér, erre kerültek a manapság divatos hatszögek. A "Love it" feliratú hatszöget egy coredinations karton maradékából vágtam ki. A cím betűmatrica, mely szinte beleolvad a háttérbe, épp azt szeretem benne, hogy nem hangsúlyos. A fotóra még került egy Fodor Ákos idézet is. Most ez a kedvenc oldalam. Az hiszem, ez az első olyan oldalam is, amiről azt érzem, hogy minden a helyén van. Nem is az albumban a helye, hanem egy szép keretben a falon. 

Me and I

Egy régi ausztriai kirándulást foglaltam oldalba. A fényképen az egyik haverunk van, aki éppen engem kapott lencsevégre, miközben én a kilátást -és persze őt- fotóztam.

Strukturált fehér kartonra pecsételtem a házilag készült zászlócskás bélyegzővel, így lett egy klassz egyedi hátterem. A washiból osztrák zászlót csináltam, és még néhány piros kiegészítőt dobtam az oldalra. A festett felhő mintha az égboltról csúszott volna ki. Naná hogy rajzoltam egy fényképezőgépet is. 

 Don't panic!!!

 Április 28-án az ausztriai Marchenparkban (=Mesepark) ünnepeltük Dorka 7. szülinapját. Az egész család nagyon jól szórakozott a nem csak gyerekeknek szóló vidámparkban. Mindent kipróbáltunk, ami a gyerekek korának megfelelt (a hullámvasútat, az almakörhintát meg a katapultot  persze nem!). Ültünk rengeteg sínes járművön, vonaton, traktoron, malacon, vízen ringatózó kacsás körhintában, lecsúsztunk az óriáscsúszdán, célba lőttünk, tehenet fejtünk, rémüldöztünk a kísértetkastélyban, pancsoltunk a pancsolóban, és beültünk a polip karjaiba az óriás körhintán. Nekem legjobban a léghajós körhinta tetszett. A gyerekek életükben először ültek olyan körhintán, ami magasan a föld felett forgott körbe-körbe. Marci arcán eleinte rémület tükröződött, aztán már ő sem félt. Apa szédült egy kicsit és direkt ijedt képet vágott, a gyerekek jót nevettek rajta akkor és azóta is, ha meglátják róla a fotót.

Régóta kerestem a témához megfelelő elrendezést, aztán ezt a körcikkes megoldást választottam, szerintem nagyon passzol hozzá. A színek tökéletesen adják vissza a hangulatot. Ahogy azt már megszokhattátok tőlem, most sem vittem túlzásba a díszítést, csupán Yabo-gombok szolgálnak némi dekorációul. No meg a cím, amit újságbetűkből, betűmatricából és dekorgumi betűkből állítottam össze. És a házi chevron pecsét is kellett rá nagyon.

És íme az oldal:

Mindjárt kettő

Hát, először is következzék a nagy bejelentés, amit elsősorban scrapbook-os társaimmal szeretnék megosztani: jelentem, visszatértem!

Magyarázkodni nem akarok a hosszú távollétem felől. Elég annyi, hogy az elmúlt év vége (tudom, régen volt már) kicsit sűrűre sikerült, elég sok mindent kellett teljesítenem, és szükségem volt a feltöltődésre. Jó fél éven át nem scrappeltem, bizonyára többeknek feltűnt a távolmaradásom. Ezúttal is köszönöm Jovi érdeklődését, és egyúttal bocsánatot is kérek tőle, amiért válaszra se méltattam. Ez idő alatt, bevallom, nem nagyon követtem, mi is történik a scrap.hu háza táján és scrapper körökben, bár időnként belekukkantottam a galériába. Jónéhány új arc érkezett,  sok örömteli esemény történt azóta. Utólag is hadd gratuláljak mindazoknak, akik összeházasodtak, babát várnak, vagy édesanyává váltak, sok-sok boldogságot kívánok mindnyájuknak!

Hát, jelentem, kipihentem magam, és szeretnék visszatérni a scrap-körökbe. Továbbra is bírkózom az időhiánnyal, és a kommentelés, fórumozás sem az erősségem, de újra alkotni... de jó lenne!!!

Kettő oldalt is hoztam nektek.

A gyerekek ritkán komolyak a fényképeken, Marci is mindig képeket vág, ha fotózzák, de itt olyan nagyfiúsan komolyan néz a kamerába, hogy ez a cím jutott eszembe. Időközben felkapott motívum lett a rombuszminta meg a chevron, úgyhogy dekorgumiból gyártottam is pecsétet és már kész is volt a fiús háttér. Ezen tényleg minden sk, a betűk, a fényképezőgép, a háttér, a felhők, a szív.

A másik oldal a szeptemberben már másodikos Dorkáról készült, egy digi oldalt lifteltem, nagyon tetszett az elrendezése. A chevron itt is befigyel, + egy kis pacázás.  Azt hiszem, mindkét oldal elég "Nóris" lett:  egyszerű, alig-alig kaptak díszítést.

 Elégedett vagyok velük.

Hosszú hétvége Szlovéniában

 Savica-vízesés - Bohinji-tó - Bled - Vintgar-szurdok - Kranska Gora 

A hétvégén alkalmunk nyílt egy háromnapos szlovéniai kirándulásra a munkahelyem jóvoltából. Úgy volt, hogy csak én megyek a családból, de az utolsó pillanatban felszabadult egy hely a buszban, így a férjem is el tudott jönni. Amúgy is a hétvégére esett a házassági évfordulónk, így aztán úgy ünnepeltük, ahogy szerettük volna: sokat kirándultunk, és gyönyörű helyeken jártunk.

A fő úticél Bled volt. Még soha nem hallottam róla azelőtt, a google képei alapján kihagyhatatlan lehetőség volt az utazás (keressetek rá ti is, télen lélegzetelállítóan szép!). 

Az első állomás a Savica-vízesés volt. Megérte felkapaszkodni a lépcsőkön, mert csodás látványban volt részünk. A vízesés a Bohinji-tó északnyugati sarkában lévő, csaknem függőleges és több száz méteres Komma-szikla oldalából tör elő. A bővizű forrás vize egyből 70 métert zuhan. Tulajdonképpen ez a Száva egyik forrása.  A kis folyócska ezt követően 1-2 km után  belefolyik a Bohinji-tóba, ahonnét feldúsulva folytatja tovább az útját  Sava Bohinjka néven. 

Mi is folytattuk utunkat, és a kis folyócskát követve megálltunk tenni egy sétát a Bohinji-tó partján. A smaragdzöld színű, kristálytiszta vízű tó látványa körben a hegyekkel igazán megkapó volt a szép időben. A romantikus kőhíd után már raftingolásra alkalmas vadvízi folyószakasz vezet keresztül a páratlanul szép tájon.

Este hazatértünk a szállásunkra, ami a hegy másik oldalán, az osztrák és olasz határ közelében, hegyekkel övezett völgyben, Kranska Gorában volt. Szlovénia legmagasabb pontja, a Triglav ugyan nem látszott a  tiszta időben sem,  de előhegyei is jó 2200-2400 m-re magasodnak a tengerszint fölé, és foltokban még hó borította őket. Nem tudom miért, de a hegyek látványára mindig elfog a vágy is, hogy megmásszam őket.

Másnap az egész napot a bledi vár és a sziget megtekintésére szántuk. Sajnos, már reggel szakadó esőre ébredtünk, ami a hegyekre eső kilátást nehezítette. Bledben végig borús, csapadékos idő volt, szemerkélő esővel. Az ezer éves várból kitekintve az egész tó és a kis sziget is felhőbe burkolózott. Helyes kis gondolával hajóztunk át a szigetre, ahol a gótikus stílusú Mária-templom áll. Azután megkóstoltuk a hely nevezetességét, a krémest, ami tényleg nagyon finom volt. Bledtől mindössze néhány kilóméterre szálltunk ki legközelebb a buszból. Sajnos a Vintgar-szurdokra csak egy óránk maradt, amit nagyon bánok, mert ezzel kellett volna kezdeni a látnivalók sorát. A magas sziklafalak mellett,  a zúgó patak felett kiépített fahíd vezetett végig a  párába burkolózó, keskeny szurdokon. Szavakkal nem is lehet leírni az élményt. Visszaérve Kranska Gorába, a szálláshelyünkre, még nem bírtunk ellenállni a kísértésnek, hogy magasabbra merészkedjünk, de csupán a sífelvonó tetejéig jutottunk. Azért innen is szép kilátás nyílt a falura és a környező hegyekre.

Harmadnap, vasárnap reggel indultunk hazafelé. Útközben megálltunk egy kicsit Mariborban. Csodás hétvégét töltöttünk Szlovéniában, engem teljesen elvarázsolt a hegyek, a vadul hömpölygő kristálytiszta folyók, no meg a mindenfelé legelésző tehenek látványa. Csak azt sajnáltuk mindketten, hogy a gyerekeink nem lehetnek itt, biztosan élvezték volna ők is. Remélem, néhány év múlva már négyesben jöhetünk ide vissza.

És most, a hosszú élménybeszámoló után jöjjenek a képek:

Csak úgy

Háttérben a Savica-vízesés

Smaragzöld kis tóba zubog a vízesés

Ez is a Savica.

A Bohinji-tó

Kristálytiszta és hideg

Kék csónak a tavon

Tükörkép

Részlet

Kell ennél több?

Gyönyörű kőhíd a tó felett

Itt raftingolni is lehet

A bled-i vár kapuja

Részlet a vár belső udvarából

A bledi tó szigete a Mária-templommal, előtérben a gondolával, amin áthajóztunk a szigetre

Kilátás a smaragdszínű tóra a szigetről

A Vintgar-szurdok

Párában

Én vagyok

A Vintgar szurdok-beli vízesés, felette a kőhíddal

Fahíd ível át a szurdokban a zúgó vadvíz felett

A szurdok

Kranska Gora

Végig a fahídon

Háttérben a Triglav előhegyei

Alpesi rét Kranska Gorán

Maribor egyik szép tere

Kátyúzás Mariborban