2010. november 30., kedd

Jégvirágok

Kivirágzott a gyerekszoba ablaka (egyenlőre csak az egyik). Ilyen szép hópelyhek virítanak most az ablakon, megszépítve a kilátást és kissé eltakarva a csúf állványzatot. A legfrissebb Praktikában láttam, olcsó és szép. (A férjem szerint olyan vagyok, mint egy óvodás, amerre járok, mindenfelé papírdarabkák hevernek...)


2010. november 29., hétfő

Angyallesen

Nem tudom miért, de nagyon vonzódom a Szent Márton-templom sírkertjéhez. Minden évszakban meglátogatom, de a legszebb ősszel és télen. Szeretek bolyongani az lehanyagolt, vadregényes sírkertben, és bár néha majd kitör a frász, azért csak megyek egyre beljebb a régi, míves sírok és kripták között. Most ezeket az angyalokat lestem meg. Talán hamarosan eljönnek...



2010. november 26., péntek

Advent

Hétvégén már meg kell gyújtani az első gyertyát az adventi koszorún.
Még sosem volt adventi koszorúnk, gyerekkoromban nem volt szokás nálunk az adventi koszorú készítése és a gyertyagyújtás.
Most azonban már elkerülhetetlenné vált, hogy a mi családunkba is beférkőzzön ez a szép szokás. Dorka ugyanis az óvodában jár hittanra, és a minap egy adventi koszorú rajzával és egy kérdéssel fordult hozzám: - Anya, mi mikor gyújtjuk meg a gyertyát?
Kicsi kora óta elbűvölik a templomi események, szeret templomba járni, érdeklik a bibliai történetek. Elkészítettem hát életem első adventi koszorúját. Ilyen lett:



Mutatok két karácsonyi képeslapot is. Idén sem lesznek egyforma lapjaim, mert a maradékokból csak ilyenekre futja.




Valamelyik nap Dorka megkérdezte:
-Anya, van mikulásvirág?
-Van.
-És rénszarvasvirág?
Mosolyogtam.

Szép hétvégét mindenkinek!

2010. november 22., hétfő

A scrapbook és a festészet találkozása

Már megint az arcfestős képek... Ezúttal utoljára. Végre, elfogytak. Kiválogattam a még használható képeket, és készítettem számukra egy minialbumot.
Hogy nekem miért nem jutott eszembe korábban az art journal? Nos, erre nincs magyarázat.
A sorozat első oldala lett a leginkább "art"-os, igazi festős oldal, aztán valahogy elfelejtettem ezt a műfajt egy időre. Aztán bevillant a felismerés, hogy milyen ostoba voltam eddig, amiért nem csináltam art journal-os oldalt ezekből a képekből. És ha már hagyományos oldal nem lett belőlük, legyen egy album a megmaradt képekből.
Az alapnak használt szürkelemezt még a volt munkahelyemről mentettem meg. Lelkesen fogtam neki a festésnek, sajnos, sokszor túl lelkes is voltam, mert volt hogy eltüntettem olyan részeket, feliratokat, amiket meg akartam tartani.
A címet a Magna Cum Laude egyik számától kölcsönöztem. A kezdő "S" egy gemkapocs, az "I" egy gombostű, a többit betű magazinokból vágtam ki, kaparós matrica vagy dekorgumi betűk.
A második oldalon körülrajzoltam, festettem a kezemet. Dorka fotóját merészen körbevágtam, a fotó alól egy kockás textil kandikál ki. Tescos dekorfóliát maszkoltam.
A meglepetés a "színes tinták" oldalon ért, amikor az újonnan vásárolt Rayheres bélyegzőimet akartam használni. A szó első felével nem is volt gond, hanem amikor az "A"-t és a "k"-t akartam pecsételni, akkor vettem észre, hogy rossz a pecsét, mert tükörképet nyomtat. Kénytelen voltam sk megrajzolni a betűket, nem lehet megmondani, hogy nem pecsételve van.
Nagyon élveztem az egészet, nálam most kedvenc, minden oldalon van valami, amiért éppen az tetszik.








2010. november 17., szerda

Ősz a parkban

Ezt a címet adtam a következő scrapbook oldalamnak. Kivételesen én szerepelek rajta, egyik őszi sétánk alkalmával fényképezte a férjem.
Rengeteg maradék papírom van. Mindig megfogadom, hogy addig nem veszek új papírokat, amíg többé-kevésbé el nem használom a régieket, de persze sosem sikerül betartanom... gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A kép színeihez nagyon passzolt ez a szép csíkos BoBunny, ehhez mindenképpen ragaszkodtam, a többi papírt a maradékokból szedtem össze. A türkiz virágoknak is végre lett helyük. Tegnap éppen a kezembe akadt takarítás közben egy makk kupakja, azt is felragasztottam az oldalra. A boltból hazafelé meg begyűjtöttem egy ágacskát és egy juhartermés darabot, de a "boszorkányorrot" leszedtem róla, az már túl sok lett volna. A cím első részét kisollóval vágtam ki, a második része epoxi matrica.
A végeredmény elnyerte a tetszésemet, főleg a színek és az elrendezés miatt.

2010. november 16., kedd

még egy játék...

Még pár napig lehet jelentkezni az ajándékért itt. Próbálj szerencsét!
Egyre gyakrabban fordulok meg a méteráruboltokban, és a múltkor nagy kísértést éreztem, hogy vegyek ebből az anyagból és a rózsaszínű párjából. Úgy látom, más sem tudott ellenállni neki. Noha még mindig nincs varrógépem, egyszerűbb dolgokkal próbálkozom, és reménykedem, hogy a Jézuska megszán egy varrógéppel.
Mivel a konyhában lévő gázcsövet, ami az ajtó fölött van, nem tudom eltakarni, ezért csináltam egy kis figyelemfelkeltő dekorációt. A barna virágos anyagból, mert ez illik jobban a konyhabútor színéhez. A kézi öltésektől rusztikusabb lett, és nem is olyan szép, de az enyém. Úgy szeretnék szépen varrni!
Hol lehet Szombathelyen varrni tanulni?

2010. november 15., hétfő

Lánc, lánc, eszterlánc...

Ez az első komolyabb ékszerem. Ránézésre nekem, kezdő gyöngyösnek bonyolultnak tűnt, kicsit nehezen indult, aztán belejöttem. Hát, van még mit fejlődnöm ezen a téren. Kicsit megkésve, de elkészült végre, anyukám szülinapi ajándéka lett.

2010. november 12., péntek

Ajándékok

Marcsi ma ünnepli a születésnapját. Ezt a képeslapot neki szánom, textilt, szalagokat, szaténrózsákat, textillel borított fa pillangót használtam hozzá. Nagyon boldog születésnapot, Marcsi!


Tegnapi sétám során égerfa-terméseket is gyűjtöttem. Készítettem is belőlük egy dekorációt a konyhába:


Egy HelloKitty rajongó kislány pedig ezt a képet kapja ajándékba:

2010. november 11., csütörtök

Egyszer volt, régen volt...

Ma reggel örömmel nyugtáztam, hogy süt a nap, és régi tervemet válthatom valóra. Miután biztos helyen tudtam a gyerekeket, busszal elmentem a Múzeumfaluba. Csak egy fényképezőgépet vittem magammal, lévén szándékom volt, hogy szép képeket fotózzak. A hétvégén volt a Szent Márton napi kézműves vásár ugyanitt. Sajnos nem tudtam elmenni, pedig szeretem ezt a vásári forgatagot, a portékákat. Most viszont teljesen egyedül lehettem a Múzeumfaluban, belépőjegyet sem kellett váltanom (igaz, a paraszti porták nem voltak nyitva).
Igazából szeretek egyedül lenni, hiányzik ez a nyugalom a gyerekek mellett, most viszont kedvemre sétálhattam, fényképeztem, sütkéreztem a novemberi napsütésben, élveztem a körülvevő csendet. Végre volt időm megfigyelni a kis csodákat: az almafáról csemegéző rigót, aki nem riadt meg közeledtemre, a diót törő varjakat, a megcsillanó esőcseppeket a leveleken és a fák ágain, a kíváncsi kis nyuszikat, kecskéket és mangalicákat. És közben azt sem bántam, hogy a nedves fűben beázott a csizmám.













Éppen időben mentem, mert 15-én bezár, hogy tavasszal újra megnyissa kapuit. Miért nincs nyitva télen? Szépek lehetnek télen is a hóborította zsúptetők...

2010. november 10., szerda

Szüret

A scrap.hu novemberben nagyon jó kis vázlattal rukkolt elő. Ezt az oldalt készítettem a vázlat alapján, de szeretném nevezni a régi szép idős kihívásra is, ahol fonal felhasználása volt a kritérium.
A már bemutatott vaskeresztesi szőlőhegyen készült fotókat használtam hozzá. Vagyis a képek már a határ túloldalán készültek, a gyerekek vidáman csemegézték az osztrák szőlőt a tőkékről.
A háttér barna karton. A fotó alá a kedvenc körtés papírom került, meg egy darabka BoBunny. A maradék papírjaimból leveleket vágtam ki és egyenként felvarrtam őket a háttérkartonra. Egy régebbi Praktikában láttam, hogy egy hosszabb spárgára rövidebbeket csomóznak bizonyos távolságra egymástól, így készült a spárgadísz.


2010. november 9., kedd

Meglepi vár

Egy kedves városombelinél jelentkeztem a játékra, még megtehetitek ti is november 20-ig.
Nagyon szépeket csinál, szeretem a munkáit, szeretnék az egyik szerencsés lenni...