még egy játék...

Még pár napig lehet jelentkezni az ajándékért itt. Próbálj szerencsét!

Egyre gyakrabban fordulok meg a méteráruboltokban, és a múltkor nagy kísértést éreztem, hogy vegyek ebből az anyagból és a rózsaszínű párjából. Úgy látom, más sem tudott ellenállni neki. Noha még mindig nincs varrógépem, egyszerűbb dolgokkal próbálkozom, és reménykedem, hogy a Jézuska megszán egy varrógéppel.
Mivel a konyhában lévő gázcsövet, ami az ajtó fölött van, nem tudom eltakarni, ezért csináltam egy kis figyelemfelkeltő dekorációt. A barna virágos anyagból, mert ez illik jobban a konyhabútor színéhez. A kézi öltésektől rusztikusabb lett, és nem is olyan szép, de az enyém. Úgy szeretnék szépen varrni!
Hol lehet Szombathelyen varrni tanulni?

Lánc, lánc, eszterlánc...

Ez az első komolyabb ékszerem. Ránézésre nekem, kezdő gyöngyösnek bonyolultnak tűnt, kicsit nehezen indult, aztán belejöttem. Hát, van még mit fejlődnöm ezen a téren. Kicsit megkésve, de elkészült végre, anyukám szülinapi ajándéka lett.

Ajándékok

Marcsi ma ünnepli a születésnapját. Ezt a képeslapot neki szánom, textilt, szalagokat, szaténrózsákat, textillel borított fa pillangót használtam hozzá. Nagyon boldog születésnapot, Marcsi!

Tegnapi sétám során égerfa-terméseket is gyűjtöttem. Készítettem is belőlük egy dekorációt a konyhába:

Egy HelloKitty rajongó kislány pedig ezt a képet kapja ajándékba:

Egyszer volt, régen volt...

Ma reggel örömmel nyugtáztam, hogy süt a nap, és régi tervemet válthatom valóra. Miután biztos helyen tudtam a gyerekeket, busszal elmentem a Múzeumfaluba. Csak egy fényképezőgépet vittem magammal, lévén szándékom volt, hogy szép képeket fotózzak. A hétvégén volt a Szent Márton napi kézműves vásár ugyanitt. Sajnos nem tudtam elmenni, pedig szeretem ezt a vásári forgatagot, a portékákat. Most viszont teljesen egyedül lehettem a Múzeumfaluban, belépőjegyet sem kellett váltanom (igaz, a paraszti porták nem voltak nyitva).
Igazából szeretek egyedül lenni, hiányzik ez a nyugalom a gyerekek mellett, most viszont kedvemre sétálhattam, fényképeztem, sütkéreztem a novemberi napsütésben, élveztem a körülvevő csendet. Végre volt időm megfigyelni a kis csodákat: az almafáról csemegéző rigót, aki nem riadt meg közeledtemre, a diót törő varjakat, a megcsillanó esőcseppeket a leveleken és a fák ágain, a kíváncsi kis nyuszikat, kecskéket és mangalicákat. És közben azt sem bántam, hogy a nedves fűben beázott a csizmám.

Éppen időben mentem, mert 15-én bezár, hogy tavasszal újra megnyissa kapuit. Miért nincs nyitva télen? Szépek lehetnek télen is a hóborította zsúptetők...

Szüret

A scrap.hu novemberben nagyon jó kis vázlattal rukkolt elő. Ezt az oldalt készítettem a vázlat alapján, de szeretném nevezni a régi szép idős kihívásra is, ahol fonal felhasználása volt a kritérium.
A már bemutatott vaskeresztesi szőlőhegyen készült fotókat használtam hozzá. Vagyis a képek már a határ túloldalán készültek, a gyerekek vidáman csemegézték az osztrák szőlőt a tőkékről.
A háttér barna karton. A fotó alá a kedvenc körtés papírom került, meg egy darabka BoBunny. A maradék papírjaimból leveleket vágtam ki és egyenként felvarrtam őket a háttérkartonra. Egy régebbi Praktikában láttam, hogy egy hosszabb spárgára rövidebbeket csomóznak bizonyos távolságra egymástól, így készült a spárgadísz.

Meglepi vár

Egy kedves városombelinél jelentkeztem a játékra, még megtehetitek ti is november 20-ig.
Nagyon szépeket csinál, szeretem a munkáit, szeretnék az egyik szerencsés lenni...