Tegnap végre újra előkerült a festékkészletem és csinálhattam egy oldalt anélkül, hogy a gyerekek ott ugrabugráltak volna körülöttem. Az időnek a scrappeléstől való megvonása azt eredményezi, hogy görcsösen akarok valamit alkotni és megörökíteni a feltorlódott eseményeket, ugyanakkor teljesen tehetetlennek is érzem magam. Egyszerre annyi mindent csinálnék, és amikor jut egy icipici idő, akkor meg csak kapkodok hogy most mit is csináljak... nem jut eszembe semmi, semmi ötlet... Ilyenkor fordul az ember a példaképekhez, és marad a liftelés. Az ötlet tehát Nulkáé.
Marciról volt egy nagyon édes fotósorozatom, ami a legelső alsópáhoki nyaralásunk idején készült. A tengerészcsíkos nyugágyban feküdt csíkos bodyban alig héthónaposan, és én a fényképezőgépemmel próbáltam mosolyt fakasztani az édes kis pofijára.
A háttér akvarellpapír, amire pillangókat ragasztottam és kicsit viaszoltam. Festés után csak a festett pillangók, a szalag és a cím kerültek rá, és már kész is, befejezettnek tekintettem a dolgot, mondván, hogy úgysem lesz rá időm később. A képek szélét kicsit rongyosabbra kapartam. Végül is tetszik, olyan könnyed lett, és tetszik az elrendezés is, meg a sok pici kép egy sorban, no és persze a szívem csücske, különösen a harmadik, fehérrel keretezett képen.
Marciról volt egy nagyon édes fotósorozatom, ami a legelső alsópáhoki nyaralásunk idején készült. A tengerészcsíkos nyugágyban feküdt csíkos bodyban alig héthónaposan, és én a fényképezőgépemmel próbáltam mosolyt fakasztani az édes kis pofijára.
A háttér akvarellpapír, amire pillangókat ragasztottam és kicsit viaszoltam. Festés után csak a festett pillangók, a szalag és a cím kerültek rá, és már kész is, befejezettnek tekintettem a dolgot, mondván, hogy úgysem lesz rá időm később. A képek szélét kicsit rongyosabbra kapartam. Végül is tetszik, olyan könnyed lett, és tetszik az elrendezés is, meg a sok pici kép egy sorban, no és persze a szívem csücske, különösen a harmadik, fehérrel keretezett képen.
És kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
