2010. április 29., csütörtök

Bécsi szelet

Nemrég volt a születésnapom. Ebből az alkalomból a férjem meglepett egy felejthetetlen ajándékkal: egy kulturális hétvégére Bécsben, kettesben, gyerekek nélkül. Hónapok óta készült rá, és én nagyon megörültem neki! Pláne, hogy scrap-boltok felkutatása is szerepelt a tervezett programban...

A múlt hétvégén, április 24-én reggel összepakoltuk a gyerekeket és elvittük anyuhoz, aztán a tervezett időpontban, 9-kor elindultunk Bécsbe! 11 óra körül már ott is voltunk. Egy parkolóháznál hagytuk az autót, onnan metróval tettük meg az utat a közeli Gasometerig. Négy hatalmas henger alakú építmény, ami régen gáztározó volt, ma lakások, irodák, pláza működik benne.

Újra metróra szálltunk, majd piros villamosra, és kicsi városnézés után a Belvedere kastélyt vettük célba. Itt őrzik ugyanis Klimt híres Csók-ját és néhány Schiele festményt. Nem tudtam, hogy Monet-k is lesznek, de volt néhány festmény tőle is. Tudom, hogy az igazi nagy Klimt művek nem a Belvedereben vannak, de itt még nem jártunk.



Mire végigjártuk a termeket, a nap is kisütött, a kastély kertjében fogyasztottuk el a szendvicseinket. A kastély mellett van egy nagy botanikus kert, természetes volt hogy megnézzük. Kedvezett az időjárás, gyönyörű tavaszi időnk volt, a fák már kizöldültek, és csalogató helyszínek, angolpark, virágok, kis tavak, bambuszerdő vezetett egyre beljebb a kertbe. Itt készül rólam ez a fotó:



A kert után villamossal mentünk el a szállásunkig, útba ejte az Alsó-Belvedere-t is. Meglepődésünkre Bécsben áll egy hatalmas II. világháborús emlékmű a Bécs felszabadításakor elesett orosz katonák emlékére. Az emlékmű előtti téren lévő tulipánokat persze meg kellett örökíteni - velem együtt.




A szállásunk a Mariahilfer egyik sarkán volt a Hotel Continentalban. A tulajdonosa magyar, és az érkezésünkkor is magyar recepciós fogadott. Azt hittük, a szobánk a folyosón lévő szobák közül kerül ki, de kellemesen csalódtunk: külön lakosztályt kaptunk, ráadásul olcsóbban, mint az eredeti ár, így megengedhettünk magunknak egy kólát a minibárból. Miután elfoglaltuk a szállásunkat, újabb sétára indultunk a múzeumnegyedbe. Dorkának lovakat kellett fényképezni, így a fiákerek is meg lettek örökítve a Hofburg előtt:



A Népkertben rengeteg ember gyűlt össze a simogató napsütésben. Nekem nagyon szimpatikus Bécsben a sok zöld, nagy park, teli padokkal, ahová az emberek kiülnek beszélgetni, letelepednek a fűre és gitároznak... Amikor sok éve erre jártunk egy osztálykirándulás alkalmával, a népkertet hippiparknak neveztük el, és egy barátnőmmel lufikat engedtük szabadon, amikre előzőleg ráírtuk a nevünket és a címünket...
Persze megéheztünk, és egy előre kinézett étteremben klasszikus bécsi vacsorát ettünk: húslevest főtt marhahússal, főtt krumplival, spenóttal és almás tormával, hozzá természetesen sört ittunk. Kis kézművesboltokkal teli hangulatos utcákon át értünk vissza a szállásra. Este még bemetróztunk a Stephansdomhoz, és sétáltunk egy kicsit a kivilágított utcákon.
Másnap az első dolgunk az volt, hogy valami ajándéklelőhelyet keressünk, ne menjünk haza üres kézzel. A Tenger Háza betonbunkerének shopjában vettünk is két plüsst a gyerekeknek. Aztán irány a Schönnbrunni kastély, pontosabban a kertje. A múltkori bécsi kirándulásunk alkalmával nem tudtuk megnézni a pálmaházat, most bepótoltuk az akkori mulasztásunkat. Hát, nekem az egész két napban ez tetszett a legjobban!!! Már magának a pálmaháznak is gyönyörű a vasszerkezete a hatalmas üvegfelületekkel, hát amikor még beléptünk a páradús csarnokba! A rhododendronok, hortenziák illatoztak, hatalmas különös dzsungel tárult elénk!






Hosszú órákig sétáltunk a parkban, felmentünk a Glorietthez is, aztán megéheztünk és az állatkert melletti vendéglátóhelyen megebédeltünk.
Lassan vissza kellett mennünk az autóhoz, úgy terveztük, 6 körül megyünk a gyerekekért. Még belefért egy fagylaltozás Kőszegen.
Igaz, scrap-boltokban nem voltunk, de nem baj, mert így főleg nagyon tartalmasra sikerült a hétvégénk. Fényképeztem sokat, de igazából bárhol készülhettek volna a képek, nem tipikus bécsi pillanatokat örökítettem meg. Azért remélem egyszer kijön belőlük egy oldal...

Ja igen! Aki nem turistabuszos bécsi kirándulásokra vágyik, annak hadd ajánljak egy könyvet, ami nekünk is segítségünkre volt: D. Magyari Imre: Bécsi szeletek című könyve nem útinapló, nincsenek benne képek, de nagyon sok érdekes dolgot tudhatunk meg belőle Bécsről, olvasmányosan.

2010. április 22., csütörtök

Őszi móka

Scrap.hu-s kihívásra készítettem az alábbi oldalt. A feladat háttérpapír készítése volt.
Bevallom, az én hátterem egy évet váratott a feladatra, még abban az időben készítettem, amikor felfedeztem a scrapbookot.
Krémszínű papírra tintapárnával festékezett faleveleket nyomtattam. Egy gézdarabot is tintáztam, ennek nyoma is látható a papíron. Narancssárga akvarellfestékkel festettem a kép köré. A falevelekhez jól jött volna egy lyukasztó... A villamosjegy a színe miatt került a képbe. A bagoly is saját. A zárójelet maszkoltam. A címet ecsettel illetve zselés tollal írtam.




Elfelejtettem feltölteni néhány munkámat.
Ezt a képeslapot Tina születésnapjára készítettem:


Ezt pedig a márciusi vázlatkihívásra. Nem a legjobban sikerült oldal, de így lehet értékelni a többit.


Nagyon szeretem a gyerekekről ezt a fotót. Tőlem szokatlan az ilyen babás oldal, nem is érzem igazán a magaménak, de valahogy ez illett a kép hangulatához.

2010. április 17., szombat


Gombócból is sok

... legalábbis egy kis túlzással ezt is mondhatnám, annyi blogdíj hullik mostanában. Most egyszerre három is!!! Honey és Atyus gondolt rám most, nagyon kedves tőlük. Most már csinálni is kéne valamit, hogy valóban megérdemeljem a díjat...


Kreatív kezek díj:


Szeretem a blogodat díj:




Köszönöm (hogy olvashatlak) díj:





Szabályok:


1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!


2. Linkeld is be a blogját!


3. Tedd ki a logókat a blogodra!


4. Add tovább 10 bloggernek!


5. Linkeld be a blogjukat!


6. Megjegyzésben jelezd nekik, hogy díjat kaptak!



És akiknek továbbadom a díjat:


Andi, Szilvi, Sipike, Marcsi, Bogi, Éva, Mónika, Rika, Teebolya, Tittina

2010. április 12., hétfő

Végre egy oldal

A sok játék után végre egy oldal is született.
Volt egy elrontott fröcskölt rózsaszín hátterem, amit feljavítottam akvarellel pöttyözött maradék papírból kivágott körökkel és kupakok festékes lenyomatával. A fotó köré karton keretet raktam, alá Rayherből és Timcsocáéktól kapott papírok, szalagok kerültek. A cím csak a harmadszori nekifutásra sikerült elfogadhatóra. Még nem tudom, benevezem-e Andi és Adrienn által koordinált kihívásra, mert szerintem nem elégíti ki a feltételeket, viszont minden saját.



2010. április 10., szombat

Újabb blogdíj

Andi elhalmoz díjakkal... én meg nem győzök válaszolni az érdeklődésére... Persze, jólesik és örömmel teszem. Kaptam tőle egy "Született tehetség" díjat, amit nagyon köszönök, bár nem tartom magam tehetségesnek.



És itt van a díj szabályzata:

1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2. A logót kirakom a blogomba.

3. A szabályzatot kirakom a blogomba.

4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5. Kitöltöm a tesztet és kirakom a blogomba.

6. Megnevezem, kitől kaptam, és nagy betűkkel kirakom a blogomba.


Név: Bencsicsné Meizner Nóra, de sokszor csak Meizner Nóraként mutatkozok be a telefonba.

Becenév: Nóri

Lakhely: Szombathely

Születési hely: Szombathely

Magasság: 160 cm

Névnap: július 11.

Foglalkozás: gyártmányfejlesztő

Testvérek: van egy húgom

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: elvileg angol, gyakorlatilag pedig megszólalni sem tudok semmilyen idegen nyelven.

Kedvencek: Ételből az édes, gyümölcsből a sárgadinnye, kedvenc színeim a barna, keki, türkiz

Cipőméret: 37

Iskola: formatervező művész diplomám van, azon belül csomagolástervezőként végeztem

Zsebpénz: egyből elköltöm, ha kevéske pénzhez jutok: hobbira, a gyerekeknek, vagy csak a magam kényeztetésére...

Gyűjtemény: régen sokfélét gyűjtöttem: régi, szép formájú üvegeket, bélyeget, könyveket, de ma már kevésbé fontos számomra, hogy gyűjteményem legyen valamiből, meg hely sincs a gyűjteményhez. Azért az idézetek megmaradtak...

Álom: Szeretném megvenni és berendezni álmaim házát, benne egy saját műhellyel, szép kerttel, és akkor valószínűleg a lányom álma is teljesülne: biztos lenne egy lovunk, a férjemnek meg egy szuper akvárium. Elutazni Japánba a cseresznyevirágzáskor. Hegyet mászni. Venni egy szuper fényképezőgépet. Hátizsákkal nekivágni a világnak. És szeretnék találkozni Andi Csilla nevű barátnőjével valahol, távol a civilizációtól...

Ezt a díjat Anditól és Honeytól kaptam április 10-én.

És kinek adom tovább a díjat?
Izzie-nek, mert imádom a munkáit.
Szilvinek, mert sosem tudnék olyan szépeket alkotni mint ő.

2010. április 9., péntek

Blogdíj és ékszerek

Amióta felfedeztem a scrapbook-ot, csupa jó dolog történik velem. Számomra ez örömforrás, és most már nem tudnék nélküle létezni. De a legcsodálatosabb benne, hogy általa kitárult előttem a világ. Nem is ismerek magamra: imádok élni! Szeretem olvasgatni mások gondolatait, nézegetni az alkotásokat és gyönyörködni bennük. Nem is ismerjük egymást, mégis olyan közel érzem magamhoz őket... van egy kedvenc idézetem is erre, egy Metallica szám (Nothing else matters) fordítása:

A távolság nem számít, olyan közel vagyunk
a szívünktől több már nem is telhetne.
Örökké bízva abban amik vagyunk
és semmi más nem számít.

Andi különösen boldoggá tett tegnap, meg is hatódtam nagyon. Rá meg különösen igaz a fenti idézet. Szóval kaptam tőle egy "Köszönöm hogy része vagy a világnak!" díjat.
Nem küldöm tovább, a fenti idézet minden kedves olvasómnak és azoknak is szól, akiket én olvasok.

Ágika volt olyan kedves, hogy a múlt hét végén hozott néhány dolgot Pestről. Nekiálltam fülbevalókat gyártani, az első példányokat megmutatom. Gyöngyös filcgyöngyöt Ágika hozta, a lila-kék pompom itthon volt.






Dorka szülinapi zsúrra ment ma egyik ovistársához, erre az alkalomra gyorsan varrtam egy kis díszt a hajgumijára, és összeütöttem egy karkötőt is, amit majd továbbfejlesztek. Ez még hajgumi alapra készült, erre varrtam fel a vidám formákat. Szerintem nagyon mutatós-lányos lett, Dorkának nagyon tetszik.







2010. április 1., csütörtök

Fotók

A gyerekekről készült fotók mellett ilyeneket is szoktam fotózni. Most egy csokorba szedtem a korábbi kirándulások alatt készült fényképeket. Próbálom a kis digi gépemből kihozni a legjobbat, remélem tetszik nektek.