Tintakék lazúr

2012-01-27T03:07:00.001-08:00

Részletfotók

... a legújabb, vintage ihletésű nyakláncomból:

2012-01-25T01:15:00.000-08:00

Nyár, tél

Dorka mostanában sokat alkot a vasalható gyöngyökkel, és sosem bírom ki, hogy ne üljek le mellé én is gyöngyözni, persze hogy megmozgatja az én fantáziámat is. Nem nehéz kitalálni, hogy jelen korszakomban mi készült belőle: naná hogy ékszer. Annyira egyszerű és vidám, nyáridéző színekben-ízekben:

A gyöngykellékes boltban járva pedig nem tudtam ellenállni az angyalszárnyaknak, és ilyen édes kis fülbevalők születtek belőlük:

2012-01-20T01:35:00.000-08:00

Gyöngyözés

A húgom névnapjára készítettem ezt a láncos függőt: három különböző hosszúságú lánc, végein egy-egy gyönggyel. Egyszerű ujjgyakorlat, remélem tetszik majd neki.

Nemcsak a gyöngyök iránt mutatok érdeklődést, már ami az ékszereket illeti. Nagyon szeretem a különleges, egyedi darabokat, a horgolt fülbevalóimat imádom! Amikor megláttam ezt a Pinteresten, azonnal beleszerettem. Könnyed, nőies, finom, elegáns. Elkészítettem hát az én változatomat, ráadásul mindjárt kettőt is.

Az elsőt fekete tüllből, ő a" fekete özvegy":

A másodikat organza és tüll kombinációjából készítettem, ő egy igazi menyasszony:

Érdekes, nem? Szinte ugyanaz, mégis mennyire más jelentést hordoznak. Nektek melyik tetszik jobban? Viselnétek ilyet?

2012-01-18T01:45:00.000-08:00

Jelentkezés

Olyan régen írtam már blogbejegyzést, hogy most keresem a szavakat. Úgy érzem, valamiféle magyarázatot kell adnom a távollétemre, csökkenő aktivitásomra a blogolás, kommentelés terén. Amit továbbra sem szeretnék feladni, mert imádom olvasgatni blogtársaim beszámolóit és nézegetni kreativitásotok gyümölcseit, és sóhajtozni, hogy de jó lenne ha ezt én is tudnám, de szeretném én is megtanulni... és most abban a fázisban vagyok, hogy úgy érzem, nagyon kevés az, amit én tudok, fejlődnöm kellene, tanulnom, új dolgokat kipróbálni, amit blogolvasással ugye nem lehet... Eddig inspirálódtam, sóhajtoztam, de most ideje lenne tenni valamit a cél érdekében. Úgyhogy az energiámat és időmet most főleg az alkotómunkában való elmélyülésre fordítom, és kevesebb időt töltök a számítógép előtt. Így van jól.

És mivel telnek a napjaim?
Egy időben az ékszerkészítés foglalkoztatott, amíg nem dolgoztam, néhányszor el tudtam járni gyöngyfűző tanfolyamra elsajátítani az alapokat. Most újra elővettem a gyöngyeimet, és lelkesen hajlítgatom a drótot, fűzöm a gyöngyöket. Mindehhez a kedvet egy könyv hozta meg, amit még az ünnepek előtt vásároltam magamnak. A Scolar Design kiadásában jelent meg, ajánlani tudom mindenkinek nemcsak ezt, hanem a sorozat többi részét is.

Egy fülbevaló-nyaklánc szettel kezdtem el komolyabban foglalkozni a dologgal. Itt a báli szezon, és bár nagyon nem az én világom, úgy tűnik, idén mégsem kerülhetem el a bálozást. Ruhám már van, és most már elegáns, saját készítésű ékszer szettem is:

A páros számú függő még az én technikai sutaságom, de nem baj, nekem így is tetszik, és büszkén fogom viselni. Fura kimondani, de már alig várom a bált, hogy viselhessem. Nektek tetszik?

Szép napot nektek!

2011-12-30T10:33:00.000-08:00

Soma album - 2. rész

Az alábbiakban az ajándékba készített album második része következik.
Az album 10. oldala:

A tizenegyedik:

Az albumban a tizenkettedik oldal, cím nélkül. Nagy dilemmám volt, hogy mi legyen a címe, de nem jutottam dűlőre, meg utólag soknak is találtam volna az oldalra, ezért így maradt. A háttér sk festés anilinnel, a dzsungeles ötlet Soma takarójáról, ülőkéjéről származik, színes ceruzával, filccel megbolondítva. Sokáig nem voltam vele megelégedve, de már megbarátkoztam vele, és ez lett az egyik kedvencem az albumban. Jó színes, vidám oldal lett. A kedvenceim az indák, levelek a kép szélén, no és a csiga meg a krokodil, teljes egészében sk.

13. oldal:

14. oldal:

15. oldal: Ezt az egyszerűsége miatt szeretem.

16. oldal:

17. oldal:

18. oldal:

19. oldal:

20. oldal:

VÉGE

2011-12-21T03:45:00.000-08:00

Soma album - KÉSZ!
1. rész

Elkészültem végre az albummal, amiből már korábban mutattam ízelítőt. Egy nagyméretű, 30*30-as, a Praktikerben olcsón vásárolt albumot töltöttem meg a megrendelőnek az unokaöccséről készült fotókkal - karácsonyi ajándék a nagyszülőknek. Ez kötötte le csaknem minden időmet, többek között emiatt nem jutott idő a megkezdett retro-album befejezéséhez, és a december daily albummal is foglalkozhattam volna többet. Kicsit megcsúsztam így is, nagyon sürgetett a határidő a végén, sokszor az ötletből is kifogytam, és teljesen el voltam keseredve. Közben jöttek-mentek az egyéb feladatok, újabb ötletek születtek, más megrendeléseknek kellett eleget tennem. Aztán meg rádöbbentem, hogy egy nagy készlet papír nem is lesz elegendő. Néha már untam a készletet, olyankor csináltam valami vidámabbat, ami jobban is illett a fotóhoz, meg hozzám is. Így meg az album nem lett egységes. De legalább változatos, van benne mindenféle, mindenkinek megtalálhatja a neki tetszőt: konzervatívabb, szolid és színes, vidám oldalak váltakoznak benne, saját és liftelt elképzelésekkel. Szóval nem volt egyszerű, de örülök hogy kész lett. Nem érzem annyira a magaménak, helyenként távol áll tőlem, és erőltetettnek érzem, de mivel nagyszülőknek készült, akiket nem is ismertem, gondoltam, eltérek a rám jellemző színes oldalaktól, megpróbálkozom más stílusban is alkotni. Sajnos, nem is mindig volt jó minőségű fotóm, és csak kevés infó állt rendelkezésemre. A férjem végignézte az egészet, mikor elkészült, szerinte könnyfakasztó ajándék... Remélem, tényleg az, várom a visszajelzéseket az ünnepek után.

A legelső oldal készült el majdnem utoljára. Remélem, egyből feltűnik, hogy szinte egy az egyben lifteltem, és felismerhető az is, kitől... mostanában nagyon a hat rám... Végül is ez lett az egyik kedvenc oldalam az albumban.

A második oldal:

3. oldal:

4. oldal:

5. oldal:

6. oldal:

A hetedik a dédszülőkkel:

Nyolcadik:

És a kilencedik:

Ez nagyjából a fele. Nemsokára jövök a következő részlettel.

2011-12-18T01:25:00.000-08:00

December daily 18.

Tegnap Veka mutatott nektek egy karácsonyi illattal átitatott oldalt.
Remélem, már mindenki kellően ráhangolódott az ünnepre. Úton-útfélen szinte mindenütt lehet találkozni karácsonyfának való fenyőfákkal, a levegőben fenyőillat árad. Mi minden évben a piacról szerezzük be a fát, az idei év kivétel, mert ajándékba kaptunk egy plafonig érőt. Nagyon szeretem a friss fenyőillatot, ami belengi a lakást.

Eredetileg egy festős oldallal készültem volna, de amikor megláttam egy fenyőágat a parkban, felidéződtek bennem az egykori iskolai emlékeim a fotóórákról, bizony még a digitális fényképezés előttről. Már nem is emlékszem a technika nevére sem, a lényege az, hogy a fotópapírra tettünk mindenféle tárgyakat, növényeket, aztán miután fényt kaptak, beletettük a papírt a hívóba, a végeredmény egy fekete-fehér kép lett, amin a tárgy negatívja jelent meg.
Szerettem volna ezt a fenyőágat átvinni valamiképp a papírra. Mivel csak fehér mistem van, így ezt használtam: egyszerűen lefújtam vele a zöld kartonra helyezett fenyőágat. A végeredmény nem tükrözi pontosan azt, amit vártam volna, de elégedett vagyok vele, mert havas téli táj benyomását kelti. Reméltem, hogy a meteorológusok által beígért csapadék hó formájában hullik, de sajnos nem így lett. Így "hó" csak az én oldalamon van. Gyöngytollal néhány harmatcseppet tettem a tüskékre. Szinte érzem a fenyő illatát, ha rápillantok.

Kiegészítem a bejegyzésemet.
Délelőtt készítettem a fülbevalókat, és egy hirtelen ötlettől vezérelve kaptak helyet az albumban, a mai napnál, komment helyett, magukért beszélnek...

Holnap Hanához lesz érdemes bekukkantani, remélem, addigra tényleg leesik a hó...

2011-12-17T08:51:00.000-08:00

Csillagvár

December 13-án munkatársaimmal a Balaton déli partján kirándultunk. A vörsi betlehem és a fonyódi kilátó mellett egyik úticélunk a balatonszentgyörgyi Csillagvár volt. Azelőtt még sohasem hallottam róla, most azonban egészen magával ragadott. Ehhez szorosan hozzájárult az a tény, hogy érkezésünkkor ragyogó napsütés és fényképezéshez kedvező fényviszonyok fogadtak, no és ez a kép:

Amíg a többiek a múzeumba mentek, addig én kihasználtam az alkalmat, és a falumúzeum-szerűen kialakított szabadtéri múzeum használati tárgyaiban gyönyörködtem. Leginkább a hangulatos csárda tetszett. Készítettem nektek egy összeállítást a kedvenc képeimből:

Patinás villák és vegyes lekvár a múltból:

Darálók, lámpások, csizmák, súlyok:

Hagymafüzérek sora:

Emléktábla a vár falán (külön szimpatikus nekem, hogy nem stílust, hanem modort véstek rá):

A Csillagvár honlapján bukkantam a vár történetére:

A Balaton nyugati csücskében, a tó fölé emelkedő erdős domboldalon található a Festetics grófok vadászvára. A csillag alaprajzú épület a világon egyedülálló. A fedett vár központi helyiségében található a több mint harminc méter mély kút, a kapitány-az őr és pihenő szobák, a füstös konyha stb. Itt kapott helyet a középkori életpanoptikum, mely hűen mutatja be a múlt egy napját. (Falusi pappal vitázó várkapitányt, lakomázó vitézeket, őrséget teljesítő katonákat, falusi kovácsot, ki éppen fogat húz, konyhán serénykedő asszonyokat stb.) A görögkereszt alaprajzú kazamatákban (pincerendszerben) kapott helyet a világon egyedülálló huszármúzeum. Másfélszáz 80 cm magas huszár ad képet múltbeli könnyűlovasságunk díszes viseletéről; de láthatjuk időrendbe állítva a hun-magyar harcosokat és a középkori főurakat. A sort az I. Világháború katonái zárják.

A közel másfél hektárnyi bekerített területen 2006-tól művészeti alkotótábor nyitja kapuit. A volt grófi istállóból kialakított csárda is várja vendégeit, a készülő szabadtéri színpad, a Csillagvár Esték rendezvénysorozatnak ad helyet.

A magyar nemzet hőskorát a l6-l7 sz.-ban élte, midőn másfél évszázadon keresztül folyt a harc a terjeszkedő török hatalom ellen. Az 15oo-as évek végére kialakult végvári vonalat Dunántúlon a Balaton déli partja képezte s így Somogy megye állandó hősi harcok színtere lett. Az épület mintegy 4o m-re magasodik a Balaton fölé. Furcsa ferdesíkú falas, csillag alakja, lövésablakai, felvonószerkezete, egykori toronyra mutató falmaradványai, belső kútja, a pincéből a padlásra vezető minaret-szerű homokkő csiga-lépcsői, és sarokbástyás sáncai vannak. Pincéje görögkereszt alakú. Építészeti megoldása a világban egyedülálló. Kútjához az öngyilkos vőlegény és koszorúslány, valamint betyárbújtató barlangok legendája fűződik, de a kútásók tragédiáról csak a későbbi levéltári kutatásokból szerezhettünk tudomást. Az épületnek bizonyíthatóan nem volt eredetileg fedélszéke, s hogy a helyreállítás során a középtorony falmaradványai előkerültek, kétségtelenné vált, hogy tornyos lehetett.

Karácsony közeledtével a csillag alakzat különös szimbolikával bír, örülök, hogy éppen most jártunk arra.

2011-12-12T03:48:00.001-08:00

December daily és a mákos bejgli esete

Újra hozzám került a december lapjai-staféta.
Imádom a mákos bejglit. És imádok mindent, ami mákos: mákostésztát, rétest, gubát. Mégpedig nem másért, mint magáért a mákért, azaz a töltelékért.
Előfordul, még decemberben is, hogy tényleg nem történik semmi említésre méltó. Még javában folyik a munka, a szabadságolásra még pár napot várni kell. Az idő is viszonylag enyhe, az embernek nincs karácsonyi hangulata. De elkezdtem, elkezdtünk egy karácsonyváró albumot, és a mai napra nem jutott semmi esemény. Előszedtem hát a mákos bejgliből a mákot, hogy csupán a cifrázás kedvéért kerüljön egy ilyen töltelék is az albumba. De hogy ne legyen teljesen szimpla, adtam hozzá egy kis pluszt is, amitől számomra különlegessé vált.

Így készült:

Nyolcrét hajtott papírlapra rajzoltam egy választott motívumot, ollóval kivágtam, vastag kartonra másoltam és sniccerrel óvatosan kivágtam a vonalak mentén. Kicsit tavaszias papírcsipkém lett, de hatásában az ablakokat díszítő papírdekorációkat, hópelyheket akartam felidézni. Csillogó arany kartont használtam hozzá.

Itt jobban látni az aranyszínű karton csillogását, alatta pedig a fehéret, ami szintén csillog.

Szerintem gyönyörű az árnyék, amit a mögötte lévő papírra vet:

Szerintem ez egy tipikus töltelékes oldal. Igazából nem olyan időigényes, mint amilyennek tűnik, úgyhogy ha tetszett és kedvet éreztek hozzá, vágjatok bele bátran, mert látványos lesz a végeredmény.

Holnap pedig Rékánál gyönyörködhetünk ismét, én már alig várom!

2011-12-11T05:02:00.000-08:00

Karácsonyi vásár

Pénteken karácsonyi vásárt rendeztek az iskolában. Minden osztály kapott egy standot, ahol a lelkes kisiskolások árulták a saját maguk vagy a szülők által készített portékáikat. Most először vettünk részt a vásárban. Ez volt a mi "standunk":

Természetesen én is aktívan részt vettem az ajándékkészítesben, már napokkal azelőtt gyártottam néhány organza nyakláncot és kitűzőt, szerintem ezek voltak a legnépszerűbbek nálunk, pillanatok alatt elfogyott, és jó volt látni a kislányokat az én nyakláncaimban mászkálni.

Képeslapokat is készítettem (a rénszarvasosak itt még kicsit bumfordi szarvat viselnek, sokat javultak az első példányok óta - az agancsukat hópihés lyukasztóval készítettem)

Vittem vintage ihletésű ajándékkísérőket is:

Holnap jövök a december naplóm újabb oldalával.

2011-12-04T23:49:00.000-08:00

Mikulásváró koszorú rénszarvasokkal

Még a múlt héten elkezdtünk készíteni a gyerekekkel egy Mikulás-váró koszorút, tegnap sikerült befejeznünk. Előzetesként csináltunk néhány rénszarvas-fejet földimogyoróból, tökmagból és ágacskákból, amiket aztán a koszorúra ragasztottunk. Természetesen középre a piros orrú került, méghozzá egy fázós fajta - nem véletlenül piros az orra-, szőrsapkában, sállal a nyakában.

Még néhány önálló darab készült, nekem ez a tobozos a kedvencem:

Rénszarvas-portrék:

Helyesek, nem?

2011-12-03T01:31:00.000-08:00

December lapjai 3. - Alkotós blog-hop

Tudod, mit csináltál tavaly december 3-án? Emlékszel, mi került a karácsonyfa alá vagy mi volt az ünnepi menü? Mi volt a különleges tavaly karácsonykor és kik jöttek vendégségbe?
Aki belefogott a december napjait megörökítő albumba, az garantáltan tartalmassá és emlékezetessé teszi az ünnepre készülődést. Néhányan összefogtunk és az Alkotós bloggal együtt egy igazán különleges december naplóba engedünk nektek bepillantást. Blog-hop formában, amolyan virtuális adventi kalendáriumot nyújtunk át nektek, amelyben minden nap másvalaki blogján nyithatjátok ki a kis ablakot és találjátok meg saját december-oldalunkat. Réka és Hana már bemutatkozott, harmadikként én vagyok a szerencsés, aki megmutathatja Nektek 2011-es december naplója oldalát.

Íme, itt van a harmadikai lap:

Két réteg filcet, egy pirosat és egy fehéret varrtam össze pelenkaöltéssel. A pirosra került egy kis zseb, amit csipkével díszítettem, a dátumot egy dobókocka pöttyei ihlették.

A hátsó oldala fehér filc, néhány öltéssel készített egyszerű hópehellyel és készen kapható filc szarvassal.

És ezt az albumot fogom megtölteni lapokkal:

Az alapja Yabo négyzet album, a borítót vatelinnel és szép textillel vontam be.
A borító belső oldaláról egy részlet:

Advent második vasárnapján Veka vár benneteket valami izgalmas dologgal!
Szép hétvégét mindenkinek!

2011-11-15T05:30:00.000-08:00

Játék ajánló

Közeleg a karácsony. Szeretem a karácsonyi készülődés izgalmát, a várakozást, kitalálni, kinek mi álljon a fa alatt, milyen legyen a dekoráció, az ünnepi díszek. Mostanában azonban annyira elfoglalt vagyok, hogy nem sok időm van az ünnepre hangolódni. Ezért is örültem meg Bebi születésnapi játékának, aki már a karácsonyvárás jegyében hirdetett játékot. Nézzetek be hozzá, és válasszatok ajándékot a kínálatából. Én, őszintén szólva mindet elvinném, olyan szépek! Én választottam, de már előre látom, hogy veszekedés lesz érte... nesze neked békesség.

2011-11-05T09:24:00.000-07:00

Játék

Zsófinál lehet ezúttal játszani egy gyönyörű pénztárca-nesziért!

És még egy kis meglepit is rejt... Csodaszép, nem? Zsófi nagyon ügyes és tehetséges lány, nagyon szeretem a szépséges alkotásait, bármi is kerüljön ki a keze alól: képeslap, ékszer, textil. Jó lenne megnyerni az ajándékát!

2011-10-30T03:00:00.001-07:00

Ajándékok

Az egyik Tipitától, aki karácsonyi hangulatú készletet állított össze játékos kedvű olvasóinak. Még van pár nap a sorsolásig, lehet jelentkezni...

A másik, hm... az én ajándékom - magamnak. Karácsony előtt megleptem magam valamivel, amire már régóta vágyom. Most már csak sok gyakorlásra és időre van szükségem, aztán remélem, mutathatom az első szárnypróbálgatásaimat.
Na és hogy kicsoda-micsoda a házi kedvenc mostantól?
Tádámm:

Szép hétvégét, kellemes pihenést mindenkinek!

2011-10-30T02:42:00.000-07:00

Játék Tildás ajándékért Évánál

Évi hirdetett egy játékot ezekért a bájos Tilda-stílusú korcsolyacipőkért. Aki kedveli ezt a stílust, az ma estig még jelentkezhet a játékra. Én már megtettem. Hát nem édesek?

2011-10-20T10:22:00.000-07:00

Soma albumjába

Egy kedves ismerősöm szüleinek készül egy 30 x 30-as album, benne az első unokáról készült fotókat dolgozom fel. Néhány oldal már készen van, mutatok egy kis ízelítőt. Mivel elsősorban a nagyszülők ajándéka lesz, ezért nem rugaszkodtam el a túlzottan tarka, színes oldalak irányába, hanem a fiús, komoly Marjorie készlet adja az album hangulatát.

Azért lesznek benne színesebb oldalak is, most ez a legújabb kedvenc. Hála Jovi-nak, aki ezt a csodálatos, vidám készletet figyelmembe ajánlotta.

2011-10-17T10:32:00.001-07:00

Remember

A nyárias szeptember után megérkezett végre az ősz. Végre, mert akárhogy is szeretem a meleget, valahogy nem igazi az ősz a sárguló-piruló hulló falevelek, a hűvös, ködös reggelek, a borongós esők nélkül. Néhány napja még azt vettem észre, hogy a hűtőnkben még mindig van behűtve kedvenc citromos sörünkből, ami csalhatatlanul a nyarat idézi, ahelyett, hogy forralt borral melengetnénk testünket-lelkünket. Eljön annak is az ideje... Kicsit fázunk, de ha kisüt a nap, milyen jó végre sétálni az avarban, gyönyörködni az őszi fényekben, és utoljára megmelegedni a nap egyre gyengülő sugaraiban fürdőzve. A Yabo havi kihívásában az ősz színeit idézzük fel, kiindulásként az őszi Yabo-s címkekészlet színeiből inspirálódhatunk. Csupa meleg szín: csokoládébarna, dohány, narancs, bordó.
Készítettem egy inspirációs oldalt a kihívásra. Eredetileg más volt az elképzelésem. Szüreti témát szerettem volna feldolgozni, és végre festeni egy kicsit, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy akartam. Sürgetett az idő, és szerencsémre tartalékban ott voltak a régi temetői fotóim, amit hol máshol, mint a szombathelyi Szent Márton temetőben fényképeztem néhány évvel ezelőtt.

Kicsit szomorkás hangulatot idéztem fel, de hát az ősz sem áll csupa napsütésből, és a halottainkra is ekkor emlékezünk. Rég elhunyt szeretett nagymamám járt az eszemben, miközben összeraktam az oldalt.
Szép napot Nektek!

2011-10-14T00:24:00.001-07:00

Újrahasznosítás vintage beütéssel

Ha az ember nyitott szemmel jár az utcán, és olyan szerencsés, hogy állványozókba botlik, akik fenyő deszkákat fűrészelnek, és mellettük néhány lesett, "semmire nem jó" hulladék deszka hever, akkor ne habozzon megragadni ezeket a fadarabokat, mert akár ilyen dekoráció is készülhet belőle némi akrilfestékkel feltuningolva, és díszítheti a bejáratot (nálunk az előszoba falát):

És ha már az újrafestésnél tartunk, akkor egy hobbiboltos fadoboz átalakulásának eredményét is bemutatom. Eredetileg Dorkának szántam, ezért rózsaszínre festettem évekkel ezelőtt, és decoupage-zsal akartam díszíteni. Most meguntam, hogy csupaszon, befejezetlenül áll, és egészen más stílusban festettem át. Nagyon tetszik ez a country kék szín. A feliratot kézzel rajzoltam meg ceruzával, aztán kifestettem.

És még egy újrahasznosítós projekt!
Na, vajon mi lett ezekből a színes építőkockákból?

Tadammm!!:
Karácsonyi dekoráció!

(Az itt feltüntetett munkáimban mind sk rajzoltam és festettem a betűket.)

2011-10-12T07:28:00.000-07:00

Ősz

Az egyik legkedveltebb hely, ahová szívesen járok fényképezni, a régi Szent Márton temető. Nemcsak azért, mert nagyon közel van. Valami különös varázsa van, amiért minden évszakban felkeresem. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy más emberrel is találkozom ott. Ez egy elhagyott, régi temető, ahol az elvadult növények burjánzanak a töredezett, gondozatlan sírok között. Nagyon szép tud lenni, különösen ősszel és télen. Mindig rácsodálkozok a gyönyörűen faragott síremlékekre, a halottak megbarnult fényképeire a síron, a családi kriptákra. Most gyönyörű volt az őszi napfényben. Még lepkéket is láttam kergetőzni.

2011-09-26T13:23:00.000-07:00

Becsavarodtam

Csak tekergetek mostanában mindenféle anyagot, és néha egészen jó dolgok is kisülnek belőle.
Így született meg a Nautilus-ra keresztelt bőr fülbevaló-gyűrű szettem, és tényleg órák kérdése, hogy láthassátok a Meskán is.

A gyűrű:

És a fülbevaló:

Elkapott a póló-recycling-láz, a legújabb kedvencem ez a hajpánt:

Dorka széltében kinyúlott, hosszában összement pólóit vagdostam szét. A kedvencem a virág: a pólók fodros szélét levágtam és feltekertem, és ilyen cuki virág lett belőle.

2011-09-20T00:14:00.000-07:00

Türelem

Az történt, hogy a múltkor, amikor bekapcsoltam a számítógépet, furcsa, égett szagot éreztem a gép felől. Azonnal megnyomtam a piros gombot, hogy ne legyen áram alatt a készülék. Most várjuk a szerelőt, remélem, nincs komoly baj. De sajnos emiatt több dologról le kell mondanom, illetve el kell halasztanom a boltom megnyitását is. Egy kicsit tudok a munkahelyemen is belekukkantani az újdonságokba a blogélet terén, de többet nem, ezért elnézést és kis türelmet kérek tőletek. Remélem hamarosan elhárul a probléma és beszámolhatok újabb kreálmányaimról is.

2011-09-08T10:08:00.001-07:00

Készülőben...

Egy nagyszabású album van készülőben. Egy kedves ismerősöm szüleinek készül egy unoka-mutogatós album karácsonyra. 30 x 30-as oldalak. Hoztam néhány részletet mutatóba. Remélem, minél előbb mutathatom a teljes albumot.

2011-08-29T07:36:00.000-07:00

Szivárvány

Egy kislánynak készült gyerekszobai dekoráció, fából készült képkeretben, amit fehérre festettem. Szívesen készítek hasonlókat Nektek is, hamarosan nyíló Meska boltomban ezeket is megtalálhatod.

2011-08-29T07:33:00.001-07:00

Hamarosan...

... megnyitom Meska-boltomat! Ha érdekel, gyere be és nézz körül. Ilyen és ehhez hasonló kitűzőkkel, hajbavalókkal készülök az őszre:

2011-08-24T08:07:00.001-07:00

Póló-recycling

Rákattantam a pinnelésre. Hát ez milyen jó ötlet!!! Végre-valahára egy helyen, átláthatóan gyűjthetem a kedvenceimet a netről. Összegyűjtöttem egy csomó újrahasznosítós ötletet is. Tegnap nagyon megtetszett ez a sál. Hazamentem, és a férjem ruhásszekrényének hátsó részéből előbányásztam egy régi szürke garbót és röpke 30 perc alatt megcsináltam. Így néz ki:

Nektek tetszik?

2011-08-23T13:16:00.000-07:00

Hajbavalóság

Aki ismer, az tudja, hogy nem nagyon hordok ékszereket. Ez alól a fülbevaló kivétel, szeretem a nagy, lógós fülbevalókat, meg a kisebbeket is. A jegygyűrűmön kívűl más gyűrűt nem is viselek (pedig van, nem is egy szép, de zavar mosogatás közben, meg hogy mindenhová beleakad), nyakláncot is nagyon ritkán, karperecet meg soha (pedig hippis korszakomban ezerszám lógtak rajtam a karkötők, bőrök, nyakláncok, gyöngyök, szütyők).
Mostanában teljesen odavagyok a virágokért kitűzőként, hajdíszként, mindenféle anyagból készültekért. Most ez a legújabb kedvenc: franciacsat, lenvászonból készült virágokkal. Bájos, nem?

A hétvégén lesz nálunk a Savaria Történelmi Karnevál. Mint minden évben, most is nagyon várom, valami csecsebecsét biztosan hazaviszek majd. Készül valamelyikőtök rá?

2011-08-18T12:49:00.000-07:00

Kavicsállatok

Csak megmutatom, mit készítettünk a nyaralás alatt... csak úgy... Mert Dorka érdekes, barnás-foltos kavicsokra bukkant a szalonnasütő körül. Mondtam, hogy ez olyan, mint egy zsiráf. Így hát készítettünk egy zsiráfot:

Meg egy fát, hogy ne haljon éhen:

Barátja, az elefánt:

Nem unatkoztunk... Jó kis móka volt.

2011-08-17T13:16:00.000-07:00

Kapd el a pillanatot

... és jelentkezz időben Rózsa blog candy-jére, amit augusztus 30-án, a névnapján fog sorsolni. A boldog nyertes ezekkel a cukiságokkal lehet gazdagabb:

2011-08-07T12:42:00.000-07:00

Yabo Challenge - Vitamin kihívás

Néhány hete (vagy hónapja) Borka keresett meg és kért fel, legyek CT-tagja a Yabo kihívás blogjának. Örömmel, és szívesen fogadtam a megtisztelő felkérést, és gondolkodás nélkül igent mondtam. Azonnal ötletek, témák, mindenféle gondolatok a jártak fejemben, egészen izgatott lettem attól a nem is jelentéktelen eseménytől, hogy életemben először CT-tag lettem. Mostantól fél éven keresztül az én munkámat is láthatjátok az inspirációs oldalak között.

Igyekszem megfelelni a rám szabott feladatnak. A mostani kihívás témája is az én fejemből pattant ki. Itt a nyár, és vele együtt a friss gyümölcstől roskadozó gyümölcsfák, a kertben bőven teremnek a zöldségek, minden tele van vitaminnal. A Yabo kihívás témája éppen a vitamin. Nézzétek meg a leírást és az inspirációs oldalakat, aztán szálljatok be a hűsítő nyereményért!
A nyeremény pedig nem kevesebb, mint ez az üdítő nyári színekben pompázó csomag:

Szerintem nincs olyan háztartás, ahol nyáron ne készülne literszám lecsó. Én már tavasszal alig várom, hogy olcsóbb legyen a paradicsom és a paprika, és lehessen végre lecsót enni. Nagy nyári kedvencem a lecsó (a fagyi mellett, naná!), tojással, tejföllel, túrós tészta tetejére. Ezt scrappeltem meg. Címként egy Pál Utcai Fiúk dalcímet választottam. Sk díszek kerültek az oldalra: egy paprikát félbevágtam, befestettem és papírra nyomdáztam, a magokat egy ecset végével pöttyöztem. A paradicsomot színes kartonból vágtam ki, a hagyma egymásra rakott körökből áll... Kicsit olyan befejezetlennek tűnik az oldal, csak félve merem megmutatni, elkapkodtam azt hiszem, de újat már nem volt időm csinálni.
Íme az én inspirációs oldalam a kihívásra:

Részletfotók:

Remélem elnyerte tetszésetek a kihívás, és minél többen jelentkeztek a nyereményért.

2011-08-04T09:52:00.001-07:00

Bőr + dísz

Egy kedves ismerősöm révén a napokban hozzájutottam maradék marhabőrökhöz. Még sosem dolgoztam bőrrel. Az organza virágok után gondoltam, hogy a bőrökből is virágok készüljenek - egyelőre, amíg technikai feltételeim nem bővülnek. Ezek már az őszi "kollekciómat " képezik, kitűzőként, hajdíszként, táskadíszként... Nekem a fehér rózsa a kedvencem, nagyon jól mutat ruhán, kabáton.

... és a hajamban:

Ezeken felbuzdulva Dorkának is készítettem hasonlókat filcből. Íme a modellem felékszerezve:

Nektek tetszik?

2011-07-20T09:49:00.001-07:00

Summer Collection - limited edition

Tegnap gyorsan összehoztam egy oldalt megint. A címet már régebben kitaláltam, vagyis azt, hogy szeretnék ezzel a kifejezéssel kezdeni valamit. Egy leendő sorozat darabja is lehetne, mert terveim között szerepel a folytatás.
A témának megfelelően próbáltam kimazsolázni a fotókat az idei képek közül, és összeírni az évszakra jellemző szavakat, azt, hogy mit szeretek a nyárban. A szavakat írógép-betűtípussal írtam, az eltérő betűméreten kívűl bizonyos szavakat vastaggal szedtem, aztán csak feldaraboltam a papírt és felragasztottam fehér háttérre.

További szép hetet kívánok Nektek!

2011-07-19T10:05:00.000-07:00

Duna-part

A pünkösdi hétvégét egyik barátunknál töltöttük Neszmélyen. A gyerekeim még nem látták a Dunát - illetve Dorka igen, ugyanitt, de akkor még csak 1 éves volt. Elámultak a nagy hajókon, meg hogy milyen messze van a túlsó part. Marci figyelmét azonban sokkal inkább a talpunk alatt lévő kavicsok kötötték le. Egymás után hajigálta be a kavicsokat a folyóba, és nem nagyon zavarta, hogy csurom vizes lett a zoknija-szandálja.
Inspirációként mumka egyik oldala oldala szolgált:

Félig-meddig lifteltem. A fotósorozathoz éppen passzol a diafilm-csík, és a megmaradt karton kavicsokat és festett felhőcskéket is fel tudtam használni. A kép alá került egy kis festés, pacázás, firka. Összhatásában nagyon tetszik a színvilága, a háttérpapír a tavalyi nyereményemből van, szerintem pont ehhez találták ki.

Részletek:

2011-07-13T12:43:00.001-07:00

100 % NYÁR

Ritkán fordult elő ebben az évben, hogy időben tudtam eleget tenni a havi vázlat kihívásnak a scrap.hu-n. Ebben a hónapban Mildici volt a házigazda, és nagyon szuper oldalt hozott. Korábban nem ismertem Mildici kedvencét, de rögtön nagyon tetszettek a munkái. Ildi oldala azonban sokkal inspirálóbb volt, úgyhogy rögtön lecsaptam rá: ilyen nekem is kell!!! Félig-meddig lifteltem az oldalt, sok elemet átvettem belőle. De a vázlatot megfordítottam, a zászlókból léggömbök, a hőlégballonból meg szivárvány lett.

A vázlat:
Az én oldalam:

Részletek:

Mindenkinek ilyen szép nyarat, kellemes kikapcsolódást, feltöltődést, sok pihenést kívánok!

2011-07-12T13:20:00.000-07:00

Szerencsét próbálok...

Timinél, aki a blogján játékra invitál, és ebből az alkalomból ezeket a szépségeket sorsolja ki a jelentkezők között:

Nekem a betűnyomóval készített szalagok tetszenek a legjobban.
Ha Te is indulni szeretnél a játékban, nem kell mást tenned, mint:
-hagyj megjegyzést a játékra felhívó bejegyzésnél
-légy rendszeres olvasója Timi blogjának
-hirdesd meg a blogodon a játékot képpel együtt.

Határidő: augusztus 20.

2011-07-05T01:16:00.000-07:00

Medencében

Csináltam egy gyors oldalt megint. Korábban nagyon tetszett ez a digi oldal (már jó régen mentettem le és sajnos nem tudom honnan), különösen a festős stílus. Nem tudom, hogyan készült az eredeti, mert nem értek a digihez, de tetszik, hogy a nagyobb fotóból kiemelt az alkotó egy négyzet alakú részt, a körülötte lévő területet pedig festést imitálva oldotta meg. Íme az inspiráló oldal:

Nekem most nagyon bejön ez az elrendezés, most már ez a harmadik oldal a sorban, amelyre ráhúzható az átlós forma, de valahogy ezt kívánta meg a kompozíció. Akvarellpapírra pecsételtem először hullámszerű indákat, majd jöhetett a kedvenc türkiz anilinfestékem (egyébként mezei papírboltban is láttam tegnap ilyet a vízfestékek között), amire fekete pacákat ejtettem. A fotót négyzet alakúra vágtam és fehér alátétre ragasztottam. A cím és a szöveg sk. Minimál, de így jó ahogy van.

Részletfotók:

2011-07-04T10:43:00.000-07:00

Virágok - minden mennyiségben

Haladjunk szép sorjában...
A napokban bővítettem az organza-virágok sorát, jó sokat készítettem. Először a kisebbek készültek el, kicsi kitűzők, hajbavalók születtek ily módon. Egy kicsi türkiz színű ajándékba ment Tipitának, és a rózsaszín is elkelt.
Fehér függönymaradékból és fekete organzából, némi tüllel kombinálva lettek a nagy kitűzők, közepükön 3-3 teklagyönggyel, ezek most a kedvenceim, átmérőjük kb. 11 cm. (Még van egy nagy türkiz és egy barokkos fekete-bronzbarna nagy kitűzőm is, majd mutatom őket is, ha lesz róluk fotó.)

Kis türkiz hajgumi+ kitűző:

Kis rózsaszín kitűző:

Cirmos rózsaszín-bordó kitűző:

Cirmos kék kitűző:

Bordó virág kitűző:

Nagy fehér és fekete kitűzők:

És egy oldal, gazdagon felvirágoztatva:

Dorka egy időben gyakran öltözött menyasszonynak. Régi nylonfüggönybe csavarta magát, a fejére egy kisebb függönydarabot rögzítettünk csattal, és még egy csokor műrózsát is kellett vennem neki. Az alap akvarellpapír, amire festettem, pecsételtem, pacáztam, a fotón lévő csokor méretét pedig az egyik nyereményemből származó rózsás bélyegzőkészletem elemeivel növeltem meg, és 3D ragasztókockákkal tettem plasztikusabbá. Került még rá egy rövidke komment és egy korábbi szerzeményemből egy gyöngyös filc szív. A címet ecsettel írtam.
Elsőre kicsit soknak éreztem a virágokat, de ahogy elnézem, egyre jobban tetszik.
Részletfotók:

2011-06-28T08:08:00.000-07:00

Tél a nyárban

A scrap.hu áprilisi vázlat-kihívásának Izzie volt a házigazdája (az én felkérésem nyomán). Az ő egyik kedvenc alkotója, oldala alapján készített vázlatra kellett az adott hónapban oldalt készíteni. Ami akkor nem fért bele az időmbe, hát most pótoltam.

Dorka egyik fotóját választottam kiindulópontként, ami vagy 3 éve készült, ráadásul télen, úgyhogy a nyár közepén nem éppen aktuális a téma. Az idei év egyik színe a fukszia, úgyhogy valamikor az év elején beszereztem egy ilyen színű kartonpapírt, amit aztán sehogy sem tudtam felhasználni. De ahogy elnéztem a fotó színeit, rájöttem, hogy éppen ez a szín dominál rajta. És nem is igazán telet idéző, sokkal inkább tavaszi hangulatú a fotó, annak ellenére, hogy szállingózik a hó, hála a sapkának... A cím éppen talán ellentétet alkot az oldal tavaszias hangulatával, színeivel. Izzie-féle technikával dolgoztam meg a hátteret. A címet ecsettel írtam, az organza virág sk.

A vázlat:

Az én oldalam:

Részletfotók:

2011-06-24T06:53:00.000-07:00

Country blue

Mostanában nagyon sok country stílusú lakberendezős, dekorációs blogot nézek és olvasok, teljesen el vagyok bűvölve. Honnan a csudából lehet szerezni ilyen gyönyörű darabokat, bútorokat, textileket, kiegészítőket? És mindezt olyan gyönyörű beállításokban, lélegzetelállító miliőkben, olyan kifinomult, nőies érzékkel megáldott kompozíciókban kapom-látom, hogy csak olvadozom egyfolytában, és sóhajtozom, hogy ilyenre vágyom én is, ilyen nekem is kell. "Arrafelé" tucatszám lehetnek bolhapiacok, és úgy gondolom, minden, mások által utcára tett tárgy tökéletesen beleillik egy ilyen country stílusú enteriőrbe.

Szóval fogtam magam, és a kedvenc akrilfestékeimmel átpingálva néhány otthon fellelhető kisebb tárgyat, próbáltam felidézni ezt a stílust.

Egy kis üvegfedeles dobozkát festettem át elsőként, az elejére a csat alá néhány stencilbetűt nyomtam, a fedél belsejébe az üveg alá egy halványkék tülldarabkát ragasztottam (szerintem olyan, mint a csirkehálós vitrinek kicsiben) - cuki, nem?
Egy régi képkeretbe pedig, ami eredetileg bordó volt, Dorka egyik fotóját díszítettem fel.

Egy fakocka-gyertyatartó country rose festést kapott, a szemben lévő oldalaira vékony ecsettel festettem a feliratot, majd lecsiszoltam a kopott hatás kedvéért, végül lelakkoztam.

A képkereten lévő dátum a megismerkedésünk évét jelzi, belsejébe gyöngyházfényű gombokból varrtam a szívet.

2011-06-20T04:47:00.003-07:00

Hangulatok

Néhány csinos belső és külső hangulatképet hoztam. A biofürdőtó tényleg bio: együtt úszhatunk az ebihalakkal, és közben hallgathatjuk a békák kuruttyolását.

És a két imádnivaló kópé, Alma és Dió, a panzió "arcai":

2011-06-19T12:37:00.000-07:00

Kócos kis romantika

Egy kis időre magunk mögött hagytuk a gyerekeket és a várost, hogy megpihenjünk ezen a csodálatos, toszkán-provance-i hangulatot árasztó helyen. Bár csak rövid ideig élvezhettük vendéglátóink vendégszeretetét, mégis tökéletesen kipihentük magunkat. Jó volt lelassulni, megnyugodni ebben a varázslatos, meghitt, gazdag környezetben. Kicsit tartottam tőle, hogy a férjemnek nem fog tetszeni az általam választott hely, és kellemesen csalódtam, amikor láttam, hogy teljesen el van ragadtatva tőle, és azt tervezi, hogy még visszatérünk ide.
És hol is van ez a hely?
Karnyújtásnyira a Balatontól, a Badacsonytól, a csobánci és szigligeti vártól, a Balaton-felvidéktől és a szőlőspincéktől, Lesencetomaj határában, egy régi malomban. A maga nemében páratlan panzió meghittséget, melegséget áraszt ódon falaival és kivételes ízléssel berendezett, toszkán-provance-i hangulatú szobáival, helyiségeivel, és sejtelmes fényeivel, a mindenütt jelenlévő gyertyáival romantikus összebújásra ösztönöz.
Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Néhány kép:

Külső terasz, háttérben a medencével:

A szobánk:

Hangulatképek a szobánkból:

Nemsokára még több hangulatfotót mutatok.
Engem elvarázsolt, lélekben még ott vagyok.

2011-06-16T09:54:00.000-07:00

Két színes oldal

Az újrahasznosítás jegyében még két színes oldal született. Az első egy digi oldal liftelése, nagyon tetszett a fecnikből csinált keret, ezt ültettem át hagyományosba. A virág sk, most először próbálkoztam ezzel a típussal, a közepén egy textil-bevonatú miltonkapocs van. A cím is sk, ollóval vágtam színes papírokból, jobb cím nem jutott eszembe. Néhány pacát is tettem rá, meg pár pillangót lyukasztottam.

A másik oldal úgy alakult, hogy volt egy csomó különböző méretű köröm, amit egy kis dobozkában gyűjtök (időnként rámjön, és a maradékokból vágok ki köröket, hogy majd jó lesz valamire). A dobozka tartalma kiborult, és már pakoltam volna vissza, amikor rájöttem, hogy tök jól néz ki ez a sok nagyméretű konfetti. Röhejes, de tényleg így van. Ezt hozza a véletlen. Gyártottam még párat, aztán felragasztottam egy fehér kartonra. A cím szintén sk, kisollóval. Annyira tetszik most ez az oldal.

2011-06-14T00:50:00.000-07:00

Másztunk, másztunk...

A múlt héten már írtam egy fél mondatot arról, hogy a pünkösdi hétvégét Neszmélyen töltöttük férjem egykori egyetemi csoporttársánál. Csak hazafelé döbbentem rá, hogy 3 napig nem láttam se tévét, se számítógépet, és tulajdonképpen csak éjszakára vonultunk fedél alá. A levegőn töltöttük az egész napot: kint reggeliztünk, ebédeltünk, kávéztunk, beszélgettünk, játszottunk. A gyerekeimnek nagyon tetszettek a japán kakasok, a tyúkok, kacsák, a falusi élet. (Ki kéne próbálni egy falusi turizmosos pihenést.)

Nagyokat kirándultunk: lesétáltunk a Duna-partra, felmentünk a várhegyre, strandoltunk és városnéztünk Esztergomban, sétáltunk az Öreg-tó partján Tatán. És csak másztunk, másztunk... Létrára meggyet szedni, meredek dombon fűcsomókba kapaszkodva araszolva felfelé, járatlan úton bozótosban meg-megcsúszva lefelé, hosszú lépcsőn szép kilátás reményében kilátóba, mászófalon kapaszkodva... Nagyon tartalmas volt ez a hosszú hétvége, jól el is fáradtunk. A legnagyobb élmény mégis a 8 méteres mászófal volt az utolsó nap megkoronázásaként. A vendéglátóink 6 és 9 éves kislányai úgy másztak fel rá, mint a macska, aztán lecsúsztak a csúszókötélen. Dorka is ment bátran, nagyon élvezte a csúszást. Marci is gondolt egyet és kipróbálta ő is: őt felhúzták 8 méter magasba, aztán lecsúszott ő is a kötélen. Újra és újra... Én sem maradhattam ki a buliból, mentem én is. Hát, nem könnyű a mászás, de annál élvezetesebb a csúszás!

2011-06-10T00:04:00.000-07:00

Minialbum az óvónéniknek

Nagy fába vágtam a fejszémet. Elterveztem -én, mint kreatív anyuka-, hogy az óvónéniknek és a dadusnak is albumot fogok készíteni kislányom ballagása alkalmából. És újra és újra rá kell jönnöm, hogy ez az albumkészítés nekem nem megy. Leborulok mindenki előtt, aki össze tud hozni egy egységes, gyönyörűséges, ötletes, rejtett kommentekkel és fotókkal gazdag albumot. Nem vagyok elég összeszedett, pedig megvolt a koncepcióm, legalábbis az elején. Be is paráztam, hogy egyszerre három albumot kell összehoznom, féltem, hogy nem lesz elég a papírom. De nem akartam csak úgy feladni, amit elterveztem, pedig nagyon úgy nézett ki. Siralmas állapotban voltam én is, az album is, nem láttam a végét, fogalmam sem volt, lesz-e belőle valami. Alig volt képem, a múlt héten sikerült fotót készítenem az utolsó úszás foglalkozáson és a ballagáson, hogy az idei évről is legyen kép. Alapnak 8x16 cm-es Yabo-albumot használtam, a papírok pedig főleg Jovi-tól vásárolt vidám scrapbook papírok. Van mit fejlődnöm...

A borító:
Belső oldalak:

Nem vagyok vele megelégedve, de az óvónőknek szemük-szájuk tátva maradt a meglepetéstől, amikor délben odaadtam a búcsúajándékot. "Mástól ilyet úgysem kapunk, ez olyan egyedi." mondta Ildi néni. Délután megyek a Dorkáért, biztosan mond még pár dícsérő szót. Hát igen, elmúlt három év, és az én kis-nagylányom szeptemberben iskolába megy. Még a télen figyelmeztetett: "Anya! Asztalbolt, füzetbolt, táskabolt!" Várja már az iskolát.
Az óvónőktől sem búcsúzunk el teljesen: Marci ősszel ugyanabban a csoportban, ugyanazon óvónőknél kezdi az óvódát. Két év bölcsödébe járás után végre szobatiszta lett a fiam, aki ilyen későn érő típus. Szóval van még három évem, hogy összehozzak egy nekem is tetsző albumot az óvónőknek- Marciról.

A pünkösdi hétvégét Neszmélyen töltjük egy barátunknál, kirándulgatunk a környéken. Hétfőn érünk haza, addig nem leszek netközelben. Szép, tartalmas hétvégét, jó időt kívánok minden kedves olvasómnak!

2011-06-09T03:23:00.000-07:00

Oldalak

Igaza volt Rikának, valami hiányzott a bal felső sarokból, így megismételtem az egyik motívumot a korábban már bemutatott oldalamon. Most így fest:

A fotó a Ság-hegyi túrán készült tavaly októberben. Nagyon szeretünk oda menni, mióta felfedeztük magunknak. Maga a hegy vulkanikus eredetű, és hatalmas sziklák csábítanak megmászásra. Az alábbi oldal témájául is az itt készült képek szolgáltak.

Nekem tetszik. Talán többen is elvárjátok tőlem, hogy artosabb oldalakat csináljak, de most nagyon élvezem ezt az új stílust. Azért nem mondtam ám le teljesen a festékkészletemről, de, csak hogy tudjátok, azt sem mindig rázom ki a kisujjamból, van, hogy el is rontok egy akvarellpapírt, ami a kukában landol...

No de hogy egy színes oldalt is mutassak... és egy újabb példát arra, hogy miért ne dobjuk ki a semmire sem jó papírfecnijeinket. Nekem valahogy mindig gyűlnek az ilyen dirib-darab papírok, amiket sajnálok kidobni, hiszen egy-egy betűt, lepkét, virágközepet mindig lehet belőlük csinálni. Egy kis dobozban gyűjtöm őket, és ha már nem férek el a dobozban, keresem az ötletet, hogy mit kezdhetnék velük. A scrapbook.com galériájában meg is tetszett egy remek ötlet, amit a magamévá is tettem. Rém egyszerű, csak egy kis türelmet igényel, de viszonylag gyorsan megvan és nagyon látványos a végeredmény.
Marci van a fotón, a játszótéri hajó-csúszda kis ablakán kukucskál másfél évesen.

2011-06-09T02:17:00.000-07:00

Évforduló

Ma van a 10. házassági évfordulónk. Reggel a férjem elutazott vidékre, csak délután ér haza. Bementem a munkahelyemre. 10 óra körül kopogtak az ajtón. Egy futár érkezett, kezében egy hatalmas virágcsokor! Vörös rózsák, krizantém, piros gerberák, narancssárga liliomok, sárga fréziák vannak a csokorban, amivel a szerető férjem lepett meg az évfordulónk alkalmából. Sikerült óriási meglepetést szereznie nekem. Olyan boldog vagyok most, a könnyeim is kicsordultak. Azért jó lett volna egy csókot nyomni az arcára és a nyakába borulva megköszönni a csokrot, a 10 évet, az együtt töltött időt, hogy szeret és elvisel a hibáimmal együtt. De van valami romantikus a futárral küldött csokrokban, amiért nem bánom, hogy most nincs itt. Egy hét múlva méltóképpen megünnepeljük egy sokak számára már ismerős helyen, itt. Az Azzuro szoba a mienk! Nagyon várom...

2011-06-08T08:29:00.001-07:00

Rózsával, levendulával

Fő tér: virágba borult a Szentháromság-szobor környéke. Rózsafejek dugják ki fejüket a kovácsoltvas kerítésen, bizonyára azért, hogy érezzék a levendula csodás illatát.

2011-06-02T03:17:00.000-07:00

A kis buddha

Szombaton ismét scrap-chat volt a scrap.hu-n. Mindig csak sóvárgok egy ilyen közös dumcsizás-alkotás után, de elég késői az időpont ahhoz, hogy ne zavarjam vele családom többi tagját. Az alkotás kizárt, mert semmi kedvem éjfél körül még elpakolni a tett közben előszedegetett cuccaimat. Most nagyon tetszett Linsey oldala, és elég egyszerűnek tűnt, hogy belevágjak én is a leírás és a kész oldalak látványa után.
Marci fotója amúgy sem igényel különösebb körítést, a tartalomhoz és a címhez épp megfelelt ez az egyszerű elrendezés, és a komorabb, fiúsabb színek. A leírás a kommentben olvasható.

2011-05-31T08:40:00.000-07:00

A kis felfedező

Néha csak elnézem a scrap-galériák oldalait, és megállapítom, hogy mennyire eltérő stílusok, hangulatok tetszenek, ragadnak magukkal. Most éppen a letisztultság, visszafogottság, egyszerűség, a kevés szín használata fog meg. (Azért még el-eltévedek a színek világába, de nagyszerű dolog kísérletezni más stílusokkal, megmutatni új oldalamat.) Scrapbook-papír viszonylag kevés szokott szerepelni az oldalaimon. Pedig van belőle itthon, csak sokszor sajnálok belevágni. Elhatároztam, hogy felhasználom a készleteimet.
Még az ősszel készült a fotó a Ság-hegyen. Dorka mindig olyan bátor a kirándulásaink alkalmával, nagyon szeret túravezető lenni - ebben teljesen rám ütött, én is mindig elöl szerettem menni, most már belenyugodtam, hogy a gyerekeim átveszik a stafétabotot tőlem.
Ismeretlen terepen is jóval előttünk megy, hogy minél előbb felérjen a csúcsra, vagy ő érjen először a forráshoz, a kilátóhoz, és ő lássa meg először a ragyogó kilátást. Magamra ismerek a lányomban: én sem szeretek megállni túra közben hosszú időre, vonz az előttem lévő út. Persze most én vagyok az, aki lemarad sokszor megállni és lefényképezni egy virágot, a tájat, de aztán sietek a többiek után.
Egyszerű oldal ez, és egy kicsit rólam is szól a cím. Helyesebb volna mondjuk kis útkeresőt írni. Mert tőlem szokatlan a sok papír használata, a virágok, díszítések. De szándékosan csináltam olyan oldalt, ami "nem én vagyok". Nekem még hiányzik valami a bal felső széléről. Kíváncsian várom a véleményeteket!

Részletfotók:

Köszönöm a hozzászólásaitokat.

2011-05-29T10:27:00.001-07:00

Pipacsok

Tegnap a Jeli arborétumban voltunk. Rengeteg látogató volt. A piros és pink rhododendronok már levirágoztak, de még illatoztak a sárgák, lilák, halvány rózsaszínek. Az egész arborétumot átjárta a virágzó rhododendronok átható, intenzív illata, a méhek folyamatos zümmögése.
Nagy sétát tettünk a hatalmas parkban, de alig vártam már hogy hazafelé megálljunk egy pipacsokkal teli rét mellett.
Az út menti repcésben virított a pipacs, és egy-két búzavirág kéklett a repcés szélén. A pipacsok sem alkottak összefüggő mezőt, ritkás csoportokban piroslottak a zöld réten. Nagyon szeretem ezt az egyszerű, érzékeny, tüzes színű virágot, melynek a szirmai olyanok, mint a gyűrt selyem, és annyira, de annyira vékonyak... Nekem a pipacs a nyár egyik jelképe. Szeretem a pipacs tarkította aranyló sárga búzatáblákat, a vadvirágos réteket. Hozzátartozik a nyár ízéhez.

Szép napot mindenkinek!

2011-05-25T22:55:00.000-07:00

Színes oldalak

Mostanában kicsit kalandozgatok más stílusok irányába. Kedvet kaptam az egyszerűbb, minimál oldalakhoz, elrendezésekhez. Nem azért mintha meguntam volna az artos, festős világot, hanem idő hiányában sokszor nincs kedvem előpakolni az festőkészletemet és várni amíg megszárad.

Két eltérő stílusú oldalt hoztam. Egyik sem igényel különösebb idő ráfordítást.
Az első "A fal előtt" címet kapta. 2004 augusztusában 4 napot töltöttünk Csehországban, főleg Prága volt az úticél, de voltunk Krumlovban, Ceske Budojovicében, Telcben, Kutna Horában. A fotó Prágában készült a John Lennon-fal előtt. Tele van graffitikkel, Beatles és John Lennon dalszövegekkel, idézetekkel, virágokkal, békejelekkel. Folyton változik, mert mindig újabb és újabb firkák kerülnek rá, és tényleg valami különös feelingje van. A színes fotót sima fehér kartonra ragasztottam. Mindig vannak maradék papírdarabkáim, kiegészítőim, amiket nem használok fel egy adott oldalhoz, most a felgyülemlett maradékok egy részét a karton szélére rendeztem. A címhez a neten kerestem graffitis fontot. Kézzel rajzoltam meg és vágtam ki a betűket a kék papírból, azt felragasztottam fekete fotókartonra és újra körbevágtam. Szeretném nevezni az új havi kihívásra a scrap.hu-n, ahol kézzel vágott cím a feladat.

A másik oldal képei már egy éve várakoztak a fotók között, azt hiszem most megtaláltam a megfelelő elrendezést nekik. Yabo kartonon maradék mintás papírok, Csuti-tól nyert szalag, scrapboltból virágok, és kézzel rajzolt-vágott cím. Ezt az oldalt is a havi kihívásra szánom. A jobb sarokban Marci egyik kedvenc verse. Ő az a típus, aki nem tud elmondani egy verset, mesét kívűlről, hanem elmondja a saját szavaival, és ez volt az első versike, amit egyedül el tudott mondani.

Köszönöm, hogy nálam jártál.

2011-05-23T13:13:00.000-07:00

Kis csodák

Hétvége, Kőszeg, Chernel-kert, látogatóközpont képekben, lilában és zöldben:

Kaptam egy díjat, Tittinától és Rikától. Egészen meghatódtam az indoklástól, és nagyon köszönöm mindkettőjüknek. Igyekszem eleget is tenni a díjjal járó feltételeknek, és megosztok veletek 10 dolgot amit szeretek:

1. az aktuális kedvenc dalomat hallgatni egymás után többször
2. fa tetejéről cseresznyét szedni
3. hajnali fél 5-kor arra ébredni hogy kint már világos van
4. szemerkélő esőben sétálni esernyő nélkül
5. szivárványt keresni ha esik az eső és süt a nap
6. nézni, hogy a gyerekeim önfeledten játszanak
7. együtt nevetni
8. hazamenni és otthon lenni
9. a tojásos lecsót sok tejföllel
10. blogolni

Szeretném tovább adni a díjat Teklagyöngynek, azzal a nem rejtett célzattal, hogy megtudjam mit szeret... :)

2011-05-19T13:02:00.000-07:00

Csak egy pillantás

Az utolsó kép Marciról, ami az esküvőn készült, de ígérem, utolsó. És bár a fotón Marci arcát részben eltakarja a kezem, a pillantása annyira magával ragadó, hogy minden egyes alkalommal szerelmes leszek bele... Az a szempár úgy vonzza a tekintetet, hogy minden körítést mellőztem az oldalról, és ez lett scrappes pályafutásom legminimálabb oldala. A háttér szürke újrakarton, a papírok maradék BoBunny az Andrea Victoria-sorozatból. Ami a legextrább az oldalon, az a csillár. Mindig irigylem azokat az oldalakat, ahol ilyen csodás pecséteket látok, ami nekem nincs. Hát rajzoltam egyet...

A csillár:

Köszönöm, hogy itt jártál!

2011-05-15T12:56:00.000-07:00

...láss ezer csodát...

Szombaton az ősszel átadott közeli árvíztározónál tettünk egy sétát. Nagyon jó dolog, hogy amióta elkészült, kedvelt kirándulóhelyévé vált a természetkedvelőknek, legalábbis gyakran látni erre kerékpáros túrázókat, kutyát sétáltatókat. Tulajdonképpen két tóból áll maga a tározó, két kisebb, madarak számára kialakított szigettel, ahol szívesen fészkelnek a vízimadarak (mi is láttunk kacsákat, hattyúkat, egy nyári ludat), és a tározó körüli töltés remek terep egy kisebb hétvégi kiránduláshoz. Ahogy kiszálltunk az autóból, megcsapta orrunkat a kamilla illata. Egész kamillamező vette körbe a tavat, melybe olykor vegyült valami bordó virágú lucernaféle, és helyenként piroslott egy-két pipacs. Ahol ritkult a kamilla, ott magas fű, gaz borította a töltés oldalát. A töltés végénél a Gyöngyös patak folyik, kanyarog vadregényesen, mellette gazzal, sűrűn benőtt növényzet között tanösvény vezet. A patak túlpartján egy réten őzeket láttunk, a patakmederben hódrágta nyárfák (nemrégiben kezdték visszatelepíteni a kipusztult hódokat). A gyerekek nagyon élvezték a nyakik érő fűben való gázolást, miközben én begyűjtöttem a vadvirágokat. Hamarosan nyílnak a pipacsok is, úgyhogy nemsokára visszatérünk ide.

2011-05-10T00:45:00.000-07:00

Marci és a fekete szemek

Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a képpel, ami már harmadszorra került fel a blogra. Annyira gyönyörű ez a gyerek, igazi kis szívtipró. Már kicsinek is ilyen tündéri volt, én meg nagyon büszke vagyok amikor azt mondják hogy mennyire jóképű meg milyen jó pasi lesz belőle. Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek... De annyira édes, és úgy tud nézni azokkal a gyönyörű majdnem fekete szemeivel, hogy jaaaaj... huncut, vagány, ravasz kis casanova.
A húgom esküvőjén a fotós is nagyszerű témát talált benne, nagyon jó képeket készített róla. Persze, ez a kedvencem.

Eredetiben is fekete-fehér a fotó, és az esküvő apropóján szándékosan választottam elegánsabb, visszafogott színeket. A háttér szürkéjén bézs-barna-szürke papírok (Bo Bunny Andrea Victoria-kitből meg maradékok máshonnan). Egyetlen színként a türkizt használtam (virágok, gomb). A virágdíszek sk készültek maradék textilek felhasználásával. A színek kiválasztásánál egyébként nagy hatással voltak rám Jennifer Johner és Marcy Penner oldalai. Úgy gondolom, a színes oldalak, a festés jobban megy nekem, de ehhez a fotóhoz valahogy nem illett a rám jellemző stílus, ezért kerestem olyanokat, akiknek pasztell világához jobban illik a választott kép (azért egy kis fekete pacázást nem hagytam ki). És bár eléggé visszafogott lett a végeredmény, még így is soknak érzem a díszítést, a fotó talán egy még egyszerűbb elrendezést követelne meg. Elrontottam volna? Be kell hogy valljam, végül is tetszik, de legközelebb próbálkozom azzal ami jobban megy.
Részletfotók:

xxx
Nóri

2011-05-05T05:29:00.000-07:00

Kinn

Még a húsvéti hétvégén ellátogattunk kedvenc lovasiskolánkba. Az ünnep alkalmából a gyerekeket húsvéti csokinyuszi keresésre invitálták, és rendeztek egy kis háziversenyt is. A kezdő lovasoknak is volt verseny (futószár I. illetve futószár II.), ahol Dorka a legelső lovasversenyén vett részt. Futószár I-ben indult, és bár nem ért el helyezést (de utolsó sem lett!), nagyon büszke volt, amikor az eredményhirdetéskor egy igazi lovas érmet akasztottak a nyakába.
Marci nehezen bírta ki, amíg Dorkára kerül a sor, ezalatt egy szalmabála maradékában hempergett:

Az eredményhirdetés után hazamentünk, de még megálltunk a sárgálló repcésnél:

És készült egy oldal is. Igaz, nagyon minimál, de azért oldal, és szerintem egy jól sikerült oldal, nekem nagyon tetszik amiért ilyen egyszerű. Mostanában nagyon bejön ez az egyszerűség a scrapbook-ban. Egy kis festés, darabka papír, némi dísz segítségével is mutatós oldalak születhetnek.

2011-04-22T02:11:00.000-07:00

A nagy mosoly

Tegnap végre újra előkerült a festékkészletem és csinálhattam egy oldalt anélkül, hogy a gyerekek ott ugrabugráltak volna körülöttem. Az időnek a scrappeléstől való megvonása azt eredményezi, hogy görcsösen akarok valamit alkotni és megörökíteni a feltorlódott eseményeket, ugyanakkor teljesen tehetetlennek is érzem magam. Egyszerre annyi mindent csinálnék, és amikor jut egy icipici idő, akkor meg csak kapkodok hogy most mit is csináljak... nem jut eszembe semmi, semmi ötlet... Ilyenkor fordul az ember a példaképekhez, és marad a liftelés. Az ötlet tehát Nulkáé.
Marciról volt egy nagyon édes fotósorozatom, ami a legelső alsópáhoki nyaralásunk idején készült. A tengerészcsíkos nyugágyban feküdt csíkos bodyban alig héthónaposan, és én a fényképezőgépemmel próbáltam mosolyt fakasztani az édes kis pofijára.
A háttér akvarellpapír, amire pillangókat ragasztottam és kicsit viaszoltam. Festés után csak a festett pillangók, a szalag és a cím kerültek rá, és már kész is, befejezettnek tekintettem a dolgot, mondván, hogy úgysem lesz rá időm később. A képek szélét kicsit rongyosabbra kapartam. Végül is tetszik, olyan könnyed lett, és tetszik az elrendezés is, meg a sok pici kép egy sorban, no és persze a szívem csücske, különösen a harmadik, fehérrel keretezett képen.

És kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2011-04-20T11:28:00.000-07:00

Esküvő

Márciusban volt a húgom esküvője. A múlt héten végre megkaptam a profi fotós által készített képeket, most közzéteszek párat.
A húgom szerette volna, ha Dorka lesz a koszorúslány, és én sem ellenkeztem. Dorka már nagyon várta az esküvő napját, kérdezgette, hogy még mennyit kell aludni... még 30-at... 28-at... 17-et... Nem akartam koszorúslányruhára vagyonokat költeni, így kínaiban szereztem be a rózsaszín ruhát és a cipőt is, csak a fehér csipkés hosszú ujjú felsőt vettem gyerekruhaboltban. A hajpántot is én csináltam, szintén kínai virágcsokrokból. Szerintem nagyon édes volt benne. Marcinak egy fehér ingecskét vettem piros csíkos nyakkendővel, zabálnivaló volt benne. Mikor odaértünk a házasságkötő terembe és megérkezett a menyasszony és a vőlegény is, a gyerekeim nem bírtak elszakadni tőlük. Így alakult, hogy nem egy, hanem két koszorúslány is volt az esküvőn... vagyis az egyik fiú: az én gyerekeim! Dorka vitte a gyűrűpárnát, Marci pedig egy virágcsokrot. Sírtam az esküvőn, de nem azért, mert a húgom végre férjhez ment, hanem mert olyan büszke és boldog voltam, ha a gyerekeimre néztem!

2011-04-17T12:49:00.000-07:00

Első fecskék

A születésnapi virágcsokroknak, amiket kaptam, mindamellett hogy gyönyörűek voltak, volt egy másik nagy előnyük is: a virágok melletti "körítés" organza volt. Ami a hét végén alkotásra ösztönzött. Nagyon tetszenek ugyanis az organzából és selyemből készült virágok, kitűzők, hajpántok... Az elsők ilyenek lettek (háttérként az új gyönyörűséges kendőmet használtam):

Nektek melyik tetszik?

2011-04-17T12:40:00.000-07:00

1 fotó - 1 zene

A húgom volt nálunk hétvégén, így megkaptam a várva várt képeket az esküvőről. Mutatom a legjobban sikerültet, és hozzá az aláfestő zenét:

2011-04-12T09:37:00.000-07:00

Közeli találkozás a tavasszal

Már alkotni is kellene valamit, de egyszerűen tényleg nincs rá időm. Kicsit szégyellem is, hogy már megint családi fotókkal örvendeztetem meg kedves olvasóimat, de most ez egy ilyen időszak, biztosan lesz másképp is. Addig is gyűlnek a feldolgozásra váró fotók...
Hétvégén a szeles időben felmerészkedtünk a kőszegi Kálváriára. Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, amiért valóságos turistaként lelkesen jöttek az enyhe emelkedőn. Imádom, hogy szeretnek kirándulni, nem nyafognak, és örömmel fedezik fel a természet kincseit: az avarban megbújó csigaházakat, a nyíló virágokat, a friss levegőt, a szelet és a napsütést, a szép kilátást, a kihívást, amit egy domb megmászása jelent...

2011-04-06T07:59:00.001-07:00

Szirmok, virágok

2011-04-03T12:27:00.000-07:00

Extrém sport kezdőknek

Gyermekeim első próbálkozása az erdei kötélpályán:

Legközelebb én is kipróbálom! (Rólam csak azért nincs kép, mert a vízibuborék csak nyáron lesz, na de akkor... alig várom!!!)

2011-03-31T05:27:00.000-07:00

Tartozom

Erikától és Timitől kaptam egy díjat, már jó régen, el is feledkeztem róla, mígnem egyik nap eszembe jutott, hogy tartozom valamivel. Ezúton is szeretném nekik megköszönni, hogy megtiszteltek ezzel a díjjal. Tovább is adom Rikának, Editnek és Csibének azzal a megjegyzéssel, hogy ne haragudjanak, amiért nem írok megjegyzéseket, azért olvasom a blogjukat és tudni akarok róluk.

A díjhoz szabályok is tartoznak. Ezek a következők:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

2011-03-22T01:08:00.000-07:00

Új blogcím és ATC-k

Amikor elkezdtem blogolni, hirtelen jobb nem jutott eszembe a korábbi blogcímemnél. Igazából sohasem tetszett, és már régóta meg akartam változtatni. Gyermekeim zenei ízlését megalapozva most megtaláltam a megfelelőt, amihez az alábbi, mostanában nagyon sokat hallgatott dal adta az inspirációt (köszönet érte, Kiss Tibi!). Mivel az akvarellfestést elég gyakran alkalmazom az oldalaimon, úgy gondoltam, illik is a cím. Szerintetek? Nektek tetszik? Még egy hátteret szeretnék hozzá csinálni.

És akkor leírom, melyek a lányom kedvencei jelenleg:
Kid Rock: Born Free
Szabó Balázs Band: Zaj
Rammstein: Ich tu dir weh
Ocho macho: El Mundo Fantastico
Quimby: Dr Jekyll és Mr Hyde
Magna Cum Laude: Vidéki sanzon

Szerintem alapozásnak nem rossz.

Kibővítem a délutáni bejegyzésemet. Csatlakoztam Rika kezdeményezéséhez, miszerint készítsünk ATC-ket (=Artist Trading Card) cserebere céljából. Tegnap el is készültek az első példányok. Mindegyik egyedi és megismételhetetlen, mert nem tudok kétszer ugyanolyat festeni, szóval mind nagyon értékesek :) A technika a szokásos: viasszal rajzoltam akvarellpapírra, majd anilinnel festettem. Sk textil-ill. filcvirágok kerültek még rá. Várom a szerencsés jelentkezőket, akiknek eljuttathatom őket.

2011-03-18T05:26:00.000-07:00

Ajánló

"egy hiába repült sólyom súlytalan ólma"

2011-03-15T13:20:00.001-07:00

Tavaszi szél

Nem tudom, nálatok milyen idő volt a hosszú hétvégén, nálunk bizony elég szeles, de végre kellemes, verőfényes tavaszi időben volt részünk. Erre vártunk, nemigaz? A múlt csütörtöki borongós nap után a péntek végre elhozta az igazi tavaszt, és még aznap, szinte hihetetlen, de kinyitott több fagylaltozó is, és az emberek sorban álltak fagyiért. Reggelente jó érzés madárcsicsergésre ébredni, a nap folyamán sarkig tárni az ablakot, és végre kitehettem az erkélyre száradni a ruhákat. Ritka, hogy a hosszú hétvégéken végig ilyen gyönyörű, zavartalan napsütéses, szabadba csalogató idő van. Mi sem tétlenkedtünk, igyekeztünk tartalmasan eltölteni, kihasználni a ritka alkalmat. Voltunk bábszínházban (Marci életében először), biciklizni, lovagolni, kirándultunk Kőszegen, jártunk a Chernel-kertben, ahol valóságos sáfrány-erdőben gyönyörködtünk, a madár-otthonban gólyák, baglyok várták, hogy felépüljenek és szabadon szárnyalhassanak újra, és gazdára talált személyemben egy új csini szövetkabát, még elkel a hűvösebb tavaszi napokon-reggeleken.
És most következzék a képes beszámoló az elmúlt napokról:

Ez a fotó még a múlt heti kirándulásunkon készült a Vas-hegy határon túli oldalán. Még nyoma sem volt a közeledő tavasznak, bár akkor is szépen sütött a nap, de korántsem volt olyan meleg. Dorka megpihent egy fatörzsön napfürdőzni.
Szombaton bicikliztünk:

És így fújta a haját szél:

A kőszegi gimi kertjében nyílnak a kankalinok és a pipitérek:

A Chernel-kertet meg a téltemető és a kárpáti sáfrány borítja:

Holnapra elromlik az idő. Őrizzük meg a szép pillanatokat a borongós-esős napokban is! Szép estét mindenkinek!

2011-03-08T05:11:00.000-08:00

Jön!!!

Ez már biztos! Tegnap megkérdőjelezhetetlen bizonyítékát tapasztaltam a tavasznak: egy gólya repült a házunk felett! És bár lehet hogy csak egy itt telelt gólya volt, miért éppen tegnap láttam? Rejtély...

... és mielőtt valakinek eszébe jutna újabb kérdéseket feltenni, azt megnyugtatom, hogy hozzánk "nem jön a gólya".

2011-03-08T04:59:00.000-08:00

Blog candy-k

Kirsty hagyott egy kommentet nálam, gondoltam, jelentkezek a játékára és adok egy esélyt magamnak. Amit lehet nyerni:

Mindössze annyit kell tenned, hogy legyél a követője, írj egy bejegyzést a blogodon, és hagyj egy linket nála.

Irene candyjén is indulok, sorsolás március 15-én!

Szép napot!

2011-03-03T12:45:00.000-08:00

Tavaszváró

Azt szeretem a télben, amikor mindent frissen hullott hó borít és nagy pelyhekben hull a hó (a forralt boros-fűszeres hangulattól most eltekintek), de amikor ma reggel kinéztem az ablakon és vékony fehér porhó lepte be a tájat, nem örültem. Mikor jön el már végre a tavasz? Ilyenkor, lassan nőnap táján, már javában nyílnak a hóvirágok, most meg alig-alig akarják kidugni a fejecskéjüket. Pedig már javában hangolódom a tavaszra. Ezzel a tavaszcsalogató remek kis dallal például, és büszkeség tölt el, hogy városombeliekről van szó ( a pók pl. a szomszédunk volt anno):

Alig vártam már hogy feltölthessem ezt az oldalt, ami vagy 3 hete készen van, csak nem akartam addig feltölteni, amíg el nem indul a márciusi kihívás a scrap.hu-n. Danett és Mónika jóvoltából én voltam ugyanis a meghívott "házigazda" ebben a hónapban. Egy kedvenc scrappertől kellett kiválasztani egy kedvenc oldalt, amiből a havi vázlat készül, és elkészíteni a saját oldalamat. Sok kedvencem van, és nehezemre esett kiválasztani egyet. Végül mumkára esett a választásom, aki régóta az egyik favoritom, és akinek időről-időre végignézem a munkáit. Ezt az oldalt választottam tőle:

Ez pedig Mónika vázlata:

Ez pedig az én oldalam:

Fehér alapkartonra festettem anilinnel (nem akvarellpapírra, mert azt éppen nem kaptam; fel is hullámosodott a papír, de egy kis vasalás sokat segített rajta). A bal oldali motívumsort a gyerekek formabedobós játékával nyomtattam. Varrtam jó sokat, és Dorka régi farmer kertésznadrágjának virágos hímzéseit is felhasználtam, kényszermegoldásból, mert sehogy sem találtam hozzá illő scrap-papírt itthon, de mivel a fotón amúgy is farmercuccban csücsül a játszótéren, jó választásnak bizonyult. Az oldal érdekessége lehet talán a varrott filc cím. No meg az, hogy scrapbook papír nincs is az oldalon, csak a mintalyukasztások. A végén vettem észre, hogy a lila-sárga páros mumka oldalán is megvan.

Részletek:

És mindig mindig lehet jelentkezni a P.I.F. játékomra.
Köszönöm hogy itt jártál. Szép napot!

2011-02-28T13:07:00.000-08:00

P.I.F. - nálam is

Mostanában felütötte a fejét a P.I.F. scrappes körökben is, már többeteknél láttam, és nem azért nem jelentkeztem, mert nem szeretek ajándékot kapni, hanem mert belegondoltam, hogy én mit adhatnék. Aztán Megláttam Izzie-nél és nem gondolkodtam, mert nem szeretnék lemaradni egy akármilyen apró ajándékról Izzie-től. És most törhetem a fejem, hogy én ugyan mit, mert hát ugye a szabály az szabály. Van majdnem 365 napom. És ezúttal várom azon kedves olvasóim jelentkezését is, akik szeretnének egy ajándékot tőlem.

A játékszabályok pedig:

1. Bárki játszhat, akinek blogja van.

2. Az első 3 ember, aki kommenteli ezt a bejegyzést, melyben jelentkezik, ajándékot kap tőlem, melyet én készítek. Az ajándékot a következő 365 napon belül eljuttatom a szerencsés jelentkezőknek.

3. A "nyertesek" kötelezően vállalják, hogy kiteszik a felhívást a blogjukban és továbbviszik a fent leírtak alapján (Csak ebben az esetben jár Tőlem az ajándék!)

2011-02-21T03:19:00.000-08:00

Azonosulás

Farsang táján megpróbálunk másvalakinek látszani, főleg az álarcosbálokon, és örülünk, ha nem ismernek fel bennünket jól kitalált jelmezünkben. A scrap.hu mint a régi szép időkben kihívásának jelenlegi kiírása is éppen ez: bújjunk valaki más bőrébe, és jellegzetes stílusjegyeinek felhasználásával alkossunk egy farsangi oldalt. Kimondottan farsangos képet nem találtam megfelelő minőségben, remélem, azért elfogadja majd a zsűri az oldalamat.

Andit választottam, és úgy érzem, sikerült azonosulnom vele. Nemcsak témaválasztásában, természetközeliségében, hanem színeiben, technikákban, anyaghasználatban is. Személyes kedvenceim a dekorgumiból kivágott és pecsételt repülő madarak, és a filc madarak, amiket nem is könnyű elkészíteni, még ilyen kevésbé szép kivitelezésben sem, szóval minden elismerésem Andinak értük.
Andi rengeteg saját készítésű díszt használ az oldalain, minden apró kis elem a kézügyességét, kreativitását dícséri. Jó móka volt az ő bőrébe bújni. "Teljes hasonulás"- ez a nyelvtani fogalom jutott eszembe. Andi akár el is ismerhetné sajátjának...

2011-02-18T01:18:00.000-08:00

Még egy...

Réka ezt a mesésen gyönyörű csomagot sorsolja ki. Nagyon tetszenek a papírok és a papírból kivágott díszek... jó lenne megnyerni!

2011-02-17T01:58:00.000-08:00

Blog candyk

Ebben az időhiányos alkotásmentes időszakban néhány blog candy-re hajtok:

Juju ezt a gyűrű-nyaklánc szettet sorsolja ki első blog candy-jén:

Juliánál ez vár rád:

Nikoletta ezt a csomagot sorsolja ki a szerencsések között:

Végül Sylvia is megkínál egy kis édességgel:

Nincs más hátra, mint megjegyzést hagyni náluk. Sok szerencsét!

2011-02-05T12:25:00.000-08:00

Hattyúk tava

Ebben a csodás, tavaszt idéző időben ma délután elmentünk sétálni a Csónakázótóra. nagyon jó döntés volt, annak ellenére, hogy a napocska sok embert kicsalogatott a természetbe. Gyönyörű, ragyogó tiszta idő volt, és a víz meglepően tiszta ott, ahol már olvadni kezdett a jég. Most a hattyúk kötötték le a figyelmemet, fehérségük csak úgy szikrázott a napfényben.

(Az utolsó képet nem módosítottam utólag, így sikerült, de nekem tetszik ez a pasztell kép.)

2011-02-03T12:57:00.000-08:00

Hejehuja

Az elmúlt napok sem teltek ám tétlenül: a farsangra készülődtünk. Egy egyszerű jelmezt találtunk ki Dorkának: legyen pizzafutár! A kellékek: biciklis sisak, övtáska, farmer, póló, és persze pizza és pizzásdoboz. De nem ám igazi pizza, bár kétségkívűl annak is sikere lett volna, hanem saját készítésű, kézzel varrott. Az óvónők már kiváncsian várták, mivel rukkolok megint elő.
Lelkesen szabtam, öltögettem hát a pizzaszeleteket esténként, a gyerekeim meg közben leadták a rendelést a készülő pizzák láttán: ananászos, sonkás-gombás, kukoricás... És ilyenek lettek (nekem a szalonnás-tükörtojásos a kedvencem), nagy sikere volt az oviban. A pizzaszeletek pedig maradnak ott, tudnak velük játszani a kis ovisok. Nagy dícséretet kaptam az óvónéniktől.

Nagy lelkesedésemben még egy pizzeriának is megfelelő logót is terveztem, ez került textilfestékkel a fehér pólóra. Nekem nagyon tetszik.

És nem utolsósorban nem került vagyonokba (csak a pólót és a textilfestéket vettem, kb. egy ezres volt a kettő).

Az első óvodás farsangján Dorka Fifi (a kisvirág a Minimaxról) volt. A virágszirmos fejpánt szintén az én művem, egy kimustrált farmer-kertésznadrág filc virággal, zöld harisnya, rózsaszín gumicsizma és öntözőkanna kell még hozzá- annak, aki olcsó, ötletes jelmezt keres.

2011-01-31T01:50:00.000-08:00

Fordulat

Ma kaptam meg a nyereményem, amit az Év alkotójaként nyertem!!! Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki ebben a bonyolult logisztikai rendszerben részt vett, hogy sikerült eljuttatni nekem a csomagot! Még csak kívűlről szemléltem meg a dolgokat, de alig várom hogy kicsomagoljam és használatba vegyem őket. Ezt a sok mindent:

Hát, nem tudom mikor lesz időm újra alkotni. Ugyanis némi változás állt fenn a megszokott, kényelmes napirendemben. Ideiglenesen újra munkába állok. Holnaptól erősen leszűkül a scrapbookkal és egyéb alkotó tevékenységgel kapcsolatos időkeretem, mi több, az internet hozzáférésem is csupán az esti órákra korlátozódik majd. Kicsit sajnálom, de a semminél több, és anyagi szempontból meg munkaviszony szempontjából sem jelent hátrányt.

Most azonban farsangra készülünk, nemsokára mutatom Dorka jelmezét. Szép napot mindenkinek!

2011-01-20T01:50:00.000-08:00

Tavasz a télben

Mi tagadás, nagyon közel állnak hozzám az art-os festős, könnyed, laza oldalak. Példaképeim is vannak, imádom egyedi, utánozhatatlan stílusukat, a rengeteg festést és a könnyed ecsetvonásokat. Elhatároztam, hogy több ilyen oldalt fogok csinálni, és ha kell, gyakorlásként liftelni fogok. Meg aztán egy kicsit alkotói válságban is vagyok. Úgyhogy megint másoltam egy oldalt, ami persze kvalitásában , gazdagságában meg sem közelíti az eredetit, de én beleszerettem. Hogyan tud valaki olyan gyönyörű háttereket alkotni?

Kezdésnek volt egy fehér akvarellpapírom, zöld akrillal telefröcskölve, valami más szándékom volt vele régebben, aztán csak lapult a többi papír között. Most elővettem, és egy gyertyadarabbal rajzoltam rá virágokat, leveleket (meg kell mondjam, nagyon nehéz fehér papírra fehér gyertyával rajzolni, mert fogalmam sincs, mit rajzolok, hova kerülnek a vonalak, csak úgy kábé megy a rajzolás). Aztán elővettem az anilinfestékemet (imádom az intenzív színei miatt!!!), és zölddel és lilával pingáltam a papírra (túlzásba is vittem a festést, akartam fehér foltokat is hagyni) na akkor láttam már hogy mit is rajzoltam tulajdonképpen. Fekete tollal körberajzoltam a virágokat, a bizonytalan fekete vonalak bal kézzel készültek ilyen girbegurbára. A betűket kartonból vágtam ki és festettem le lilára. A kép felragasztása után némi flitter és glitter került az oldalra. Kész, mutatom is:

És a részletek:

És az eredeti innen:

2011-01-13T02:06:00.000-08:00

Szeretettel Verusnak

Minden Verának és Veronikának sok boldogságot kívánok!

Ezt a lapot Verusnak készítettem ebből az alkalomból. A virágok sk., nagyon megfájdult a kezem mire az összeset ki-bevagdostam, de azért sok szeretettel készült! Boldog névnapot Verus!

2011-01-11T05:19:00.000-08:00

Hóangyalok

Az biztos, hogy sokkal nehezebb így alkotni, hogy én lettem az Év alkotója 2010-ben. Próbálok megfelelni a címnek, és az járt az agyamban ebben a pár napban, hogy mindenáron valami nagyon jót kell csinálnom. Hát ezentúl nem akarok görcsölni. Nem dől össze a világ, ha egy oldal nem a várakozásoknak megfelelően alakul.

Ahogy végignéztem a tavalyi termést, megállapítottam, hogy többnyire fehér, vagy egyszínű hátterekre dolgozom. Már régebben szerettem volna kipróbálni mintás háttereket is. Most átmenetként egy visszafogott, majdnem homogén hátteret választottam, amit némileg összefestékeztem és szürke színes ceruzával firkálgattam rá. A fotók még a múlt télen készültek. A cím első részéhez Izzie-től vettem inspirációt, én zseníliadrótból formáltam a szót. Az "angels" betűit dekorgumiból vágtam ki és pecsételtem a kartonra. Kipróbáltam, lehet-e kaparós matricát filcre felvinni: elárulom, lehet.
És most jöjjön az első oldalam 2011-ben:

2011-01-09T23:19:00.000-08:00

Ajándék

Hát, nem is tudom, hogy fogjak hozzá. Túlságosan szerény vagyok ahhoz, hogy le merjem írni. De a legcsodálatosabb ajándékot kaptam a napokban, amit egy scrapbookért rajongó lelkes amatőr alkotó kaphat. Az az óriási megtiszteltetés ért ugyanis, hogy a scrap.hu-n én lettem 2010-ben az Év alkotója. Az egyik pillanatban még egyszerű tagként írtam hozzászólást a fórumba, a következőben pedig már hirtelen ott termett a nevem alatt ez a megtisztelő cím. Először nem akartam hinni a szememnek, annyira valótlannak tartottam az utolsó forduló előtt, hogy én nyerhetek, főleg Izzie szuperjó albumja és Tina gyönyörű oldalai után... De sikerült, és most nagyon boldog és büszke vagyok.
Visszanézve a múlt évi termést, nem tartom magam igazán kiemelkedőnek ebben a műfajban. Vannak kedvenceim a saját munkáim közül, és vannak példaképeim a scrap-társaim közül is. De még nagyon sokat kell tanulnom, fejlődnöm, hogy úgy érezzem, igazán kiérdemeltem ezt a címet. Sokféle kreatív tevékenységet kipróbáltam, de a scrapbook az, ami igazán lelkesít, amiben megtaláltam mindazt, amit kerestem, ami mindig valami új, mindig más, amiben mindent lehet, ahol nincsenek szabályok. Köszönöm mindenkinek, aki az év folyamán megtisztelt szavazatával, kimondhatatlanul hálás vagyok.

Nekem ezek voltak a kedvenceim tavalyról:

2011-01-07T00:19:00.000-08:00

Fehér nyuszi

Bebi hirdetett egy játékot, ezt az édes pihe-puha hónyuszit lehet megnyerni.

Tegnap nem volt időm a számítógép előtt ülni, mert Marci nem ment bölcsibe. Előző este volt egy kis láza, ami gyorsan lement, és jobbnak láttam ha aznap otthon marad. Mondtam is a telefonban a gondozónőnek, hogy egy napig nem megy, csodálkozott, és rá is kérdezett hogy csak egy nap, mert másnap péntek... feltételesen be is írta, hogy a péntek az bizonytalan, vagy megy, vagy nem. (Természetesen nem vagyok ilyen szívtelen anyuka, hogy nem maradhatna itthon a gyerekem, de sajnos halaszthatatlan programom van ma, és másképp nem tudom megoldani, mert anyu sem tudna ma vigyázni Marcira.) Tegnap egész nap nem volt hőemelkedése sem, délután ugyan kicsit fájlalta a hasát, de estére már teljesen jól volt. Úgyhogy reggel mégiscsak ment bölcsibe. Kiderült, hogy Rota-vírus van a bölcsödében, de Marci be van oltva ellene, úgyhogy remélem hogy csak ennyi volt.

2011-01-03T01:40:00.000-08:00

Van, aki sok száz háromlevelű lóhere közt is meglátja a négylevelűt, akárcsak én. Ezt a ritka képességet a nagymamámól örököltem. Szerencsét ugyan nem hozott egy-egy példány, ha csak azt nem, hogy én találtam meg. Most viszont tél van és hó, nincsenek lóherék, a szerencse viszont elkelne. Nem tudom, mit szólna a családom egy kunkori farkú malachoz. Régóta szeretnék egy csíkos kis vadmalacot tartani, olyan édesek... persze ha nem nőne meg sosem... De nem hiszem, hogy örülnének neki. Azonban egy pihe-puha jóságos erdei manó ellen, ami még szerencsét is hoz, nem lenne kifogásuk. Itt találtam, és nagyon szeretném, ha hozzánk költözne...

2010-12-31T05:45:00.000-08:00

B.Ú.É.K.

A tegnapi, kicsit vacogósra sikerült kirándulásunk alkalmával készült kép rólunk a Fertő-tó jegén. Sopronban voltunk ugyanis, és a hideg idő sem rettentett el minket a kültéri sétáktól, igaz, időnként behúzódtunk valami melegedőbe. Első úticélunk a sördombi kilátó volt, ahol ilyen látvány fogadott minket:

Vagyis nem sokat lehetett látni a ködbe burkolt deres fákon kívűl.
Elmentünk a Fertő-tóra is. Rengetegen korcsolyáztak a befagyott tavon. A gyerekeknek nagy élmény volt rámenni a tó jegére.

Végső állomásként megleptük magunkat egy Harrer-beli látogatással, ahol finom sütiket és turmixokat, forró csokikat ittunk, és a gyerkőcök megnézhették, milyen egy "csokigyár". Igaz, Willy Wonkával nem találkoztak, talán majd jövőre... (Dorka nagy rajongója Tim Burtonnek és Johnny Depp-nek, a Charlie és a csokigyár és Alice csodaországban nagy kedvence.)

Kicsi vagyok, jégen állok, onnan egy nagyon kiáltok: BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Ez a kis versike jutott eszembe, ezzel kívánok mindenkinek sikerekben gazdag boldog új esztendőt!

2010-12-23T01:32:00.001-08:00

Boldog karácsonyt!

Néhány éve már csak a gyerekszobában van hely a karácsonyfának, így a legtöbb ünnepi dekor is oda készül. Most a szívecskék helyett ez a karácsonyi felirat került fel. A tvdekon láttam hasonlót, ott születésnapra készültek. Engem is meglepetés ért, mikor megláttam a lámpafényben a szép, kettős feliratot. Ezzel kívánok mindenkinek kellemes ünnepi készülődést, áldott karácsonyt és békés, boldog új évet!

2010-12-21T04:11:00.000-08:00

Most valami karácsonyit kellene írnom, de gondoltam, megosztom veletek, mire szoktam mostanában otthon tombolni, ha senki sem látja. A jelenleg leginkább favorit zenémet, a vadonatúj albumról. Annyira imádom!

2010-12-10T02:10:00.000-08:00

Három

Hát, most csúnyán rá kell hogy verjek a saját kezemre. Nem szép dolog a lopás, de amikor rátaláltam erre az oldalra valahol (mindig megígérem magamnak, hogy feljegyzem, hol találtam, de aztán mégsem teszem meg valamiért), megdobbant a szívem. ILYEN NEKEM IS KELL! És nem én lennék, ha nem csináltam volna meg én is a sajátomét. Mert annyira magaménak éreztem és annyira hozzám illőnek, hogy muszáj volt lekoppintanom. Szinte változtatás nélkül.
Marcinak nemrégiben volt a születésnapja, és ez a vidám, színes téma megfelelt az elképzelésemnek. Bár a fotó szeptemberben készült, Marci olyan huncutul pózol rajta, hogy úgy döntöttem, ez a kép lesz a kiindulópont. Nagyon tetszett az eredetin a körbevágott fotó, a varrás és a dudlik, a sok színes folt. Tudom, hasonlít nagyon, de mégis az enyém, egy kicsit mégsem ugyanaz.

Itt az én oldalam:

És itt az eredeti:

Hát, meg kell hogy állapítsam, az eredeti még mindig jobb.

2010-12-07T04:18:00.000-08:00

Buli van!

A múltkor éppen cirkuszjegyet készültünk venni, mikor a ragyogó napsütésben aranylottak a falevelek a Kalandváros előtti részen, sőt, valakik nagy halomba kupacolták a leveleket. Nosza, több sem kellett az én kalandos kedvű gyermekeimnek, megrohamozták a levélkupacokat, és "buli van" felkiáltással szórták a levegőbe és egymásra a leveleket. Persze, mi is kaptunk belőle. És ilyenkor nagy önuralmamba kerül, hogy ne feküdjek bele és hempergőzzek meg a levélhalomba. Nem is bírom ki mindig...
Tina oldala inspirálta a négyzetes-fotódarabolós megoldást a képen. A fotóból 3x3 és 4x4 cm-es négyzeteket vágtam ki. Némelyiket vastag szürkelemezre (fotókockára) ragasztottam, így kiemelkednek az alapsíkból. A háttérrel megegyező színű szürke kartondarabra ragasztottam a négyzeteket, azt pedig egy okkerszínű kartonnal kereteztem (amit egy festékbe mártott gyűrt papírdarabbal pecsételtem korábban).
Sajnos a fényviszonyok nem járultak hozzá egy jobb fotó elkészítéséhez. Mutatom is az oldalt:

És egy közeli:

Itt láthatók a fotókockák:

2010-12-06T05:09:00.000-08:00

Magamról

Van egy tartozásom.
Évától kaptam egy díjat valamikor két hete, és vele együtt egy feladatot: 7 dolgot kell magamról írni. Ez a díj már egyszer járt nálam, akkor is gondban voltam, mi legyen az a 7. Na, gyorsan essünk túl rajta:

1. Szeretem a kávé illatát, de a kávét csak tejeskávé formájában tudom meginni. Azt viszont naponta kétszer: minden reggel és délután iszom egy csészével.

2. Szeretem a télben, amikor a főtéren felkerülnek a fákra a fényfüzérek és a csillagok a lámpaoszlopokra, és a karácsonyi vásárba lehet kapni forralt bort, puncsot és egész nap karácsonyi zene szól. Karácsony előtt jóval mindig bemegyek az egyik kedvenc üzletembe csak a hangulat miatt.

3. Rossz szokásom is van: gyerekkorom óta rágom a körmöm. Próbáltam már leszokni, de nem megy...

4. Szerintem az egyetlen család vagyunk, ahol nem esznek vajas/margarinos kenyeret, ugyanis egyikünk sem szereti. A vaj a sütibe való!

5. Általános iskolában én voltam a rajkrónikás, én vezettem a rajnaplót. Egyik alkalommal első helyet értem el a rajnaplók versenyén, és 11 tábla Kajla nugát csoki volt a jutalmam, amit borzasztóan utáltam. :)

6. Nem vagyok valami bőbeszédű, nem szoktam fecsegni és nem tudok órákig beszélni a semmiről.

7. Nem vagyok rendmániás, de szeretem, ha rend van a lakásban. Ez persze borzasztóan nehéz egy olyan rendetlen, szétszórt embernek, mint amilyen én is vagyok. Ellenben folyton ide-oda pakolászom a dolgokat, a férjemet őrületbe kergetve.

És tovább is adom a díjat azoknak, akiknél szívesen időzöm. Nem kell mást tennetek, mint:

1. Köszönd meg, akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.

És akiknek tovább adom a díjat:
1. Virágnak, hogy ösztönözzem a blogolásban
2. m-nek, mert gyönyörűek a fotói
3. Juditnak
4. Bebinek, mert földim
5. Andinak, mert olyan sokoldalú
6. Tittinának
7. Honey-nak

2010-11-30T05:08:00.001-08:00

Jégvirágok

Kivirágzott a gyerekszoba ablaka (egyenlőre csak az egyik). Ilyen szép hópelyhek virítanak most az ablakon, megszépítve a kilátást és kissé eltakarva a csúf állványzatot. A legfrissebb Praktikában láttam, olcsó és szép. (A férjem szerint olyan vagyok, mint egy óvodás, amerre járok, mindenfelé papírdarabkák hevernek...)

2010-11-29T02:02:00.000-08:00

Angyallesen

Nem tudom miért, de nagyon vonzódom a Szent Márton-templom sírkertjéhez. Minden évszakban meglátogatom, de a legszebb ősszel és télen. Szeretek bolyongani az lehanyagolt, vadregényes sírkertben, és bár néha majd kitör a frász, azért csak megyek egyre beljebb a régi, míves sírok és kripták között. Most ezeket az angyalokat lestem meg. Talán hamarosan eljönnek...

2010-11-26T05:24:00.000-08:00

Advent

Hétvégén már meg kell gyújtani az első gyertyát az adventi koszorún.
Még sosem volt adventi koszorúnk, gyerekkoromban nem volt szokás nálunk az adventi koszorú készítése és a gyertyagyújtás.
Most azonban már elkerülhetetlenné vált, hogy a mi családunkba is beférkőzzön ez a szép szokás. Dorka ugyanis az óvodában jár hittanra, és a minap egy adventi koszorú rajzával és egy kérdéssel fordult hozzám: - Anya, mi mikor gyújtjuk meg a gyertyát?
Kicsi kora óta elbűvölik a templomi események, szeret templomba járni, érdeklik a bibliai történetek. Elkészítettem hát életem első adventi koszorúját. Ilyen lett:

Mutatok két karácsonyi képeslapot is. Idén sem lesznek egyforma lapjaim, mert a maradékokból csak ilyenekre futja.

Valamelyik nap Dorka megkérdezte:
-Anya, van mikulásvirág?
-Van.
-És rénszarvasvirág?
Mosolyogtam.

Szép hétvégét mindenkinek!

2010-11-22T05:51:00.000-08:00

A scrapbook és a festészet találkozása

Már megint az arcfestős képek... Ezúttal utoljára. Végre, elfogytak. Kiválogattam a még használható képeket, és készítettem számukra egy minialbumot.
Hogy nekem miért nem jutott eszembe korábban az art journal? Nos, erre nincs magyarázat.
A sorozat első oldala lett a leginkább "art"-os, igazi festős oldal, aztán valahogy elfelejtettem ezt a műfajt egy időre. Aztán bevillant a felismerés, hogy milyen ostoba voltam eddig, amiért nem csináltam art journal-os oldalt ezekből a képekből. És ha már hagyományos oldal nem lett belőlük, legyen egy album a megmaradt képekből.
Az alapnak használt szürkelemezt még a volt munkahelyemről mentettem meg. Lelkesen fogtam neki a festésnek, sajnos, sokszor túl lelkes is voltam, mert volt hogy eltüntettem olyan részeket, feliratokat, amiket meg akartam tartani.
A címet a Magna Cum Laude egyik számától kölcsönöztem. A kezdő "S" egy gemkapocs, az "I" egy gombostű, a többit betű magazinokból vágtam ki, kaparós matrica vagy dekorgumi betűk.
A második oldalon körülrajzoltam, festettem a kezemet. Dorka fotóját merészen körbevágtam, a fotó alól egy kockás textil kandikál ki. Tescos dekorfóliát maszkoltam.
A meglepetés a "színes tinták" oldalon ért, amikor az újonnan vásárolt Rayheres bélyegzőimet akartam használni. A szó első felével nem is volt gond, hanem amikor az "A"-t és a "k"-t akartam pecsételni, akkor vettem észre, hogy rossz a pecsét, mert tükörképet nyomtat. Kénytelen voltam sk megrajzolni a betűket, nem lehet megmondani, hogy nem pecsételve van.
Nagyon élveztem az egészet, nálam most kedvenc, minden oldalon van valami, amiért éppen az tetszik.

2010-11-17T03:11:00.000-08:00

Ősz a parkban

Ezt a címet adtam a következő scrapbook oldalamnak. Kivételesen én szerepelek rajta, egyik őszi sétánk alkalmával fényképezte a férjem.
Rengeteg maradék papírom van. Mindig megfogadom, hogy addig nem veszek új papírokat, amíg többé-kevésbé el nem használom a régieket, de persze sosem sikerül betartanom... gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
A kép színeihez nagyon passzolt ez a szép csíkos BoBunny, ehhez mindenképpen ragaszkodtam, a többi papírt a maradékokból szedtem össze. A türkiz virágoknak is végre lett helyük. Tegnap éppen a kezembe akadt takarítás közben egy makk kupakja, azt is felragasztottam az oldalra. A boltból hazafelé meg begyűjtöttem egy ágacskát és egy juhartermés darabot, de a "boszorkányorrot" leszedtem róla, az már túl sok lett volna. A cím első részét kisollóval vágtam ki, a második része epoxi matrica.

A végeredmény elnyerte a tetszésemet, főleg a színek és az elrendezés miatt.

2010-11-16T13:44:00.000-08:00

még egy játék...

Még pár napig lehet jelentkezni az ajándékért itt. Próbálj szerencsét!

2010-11-16T02:36:00.000-08:00

Egyre gyakrabban fordulok meg a méteráruboltokban, és a múltkor nagy kísértést éreztem, hogy vegyek ebből az anyagból és a rózsaszínű párjából. Úgy látom, más sem tudott ellenállni neki. Noha még mindig nincs varrógépem, egyszerűbb dolgokkal próbálkozom, és reménykedem, hogy a Jézuska megszán egy varrógéppel.
Mivel a konyhában lévő gázcsövet, ami az ajtó fölött van, nem tudom eltakarni, ezért csináltam egy kis figyelemfelkeltő dekorációt. A barna virágos anyagból, mert ez illik jobban a konyhabútor színéhez. A kézi öltésektől rusztikusabb lett, és nem is olyan szép, de az enyém. Úgy szeretnék szépen varrni!
Hol lehet Szombathelyen varrni tanulni?

2010-11-15T00:59:00.001-08:00

Lánc, lánc, eszterlánc...

Ez az első komolyabb ékszerem. Ránézésre nekem, kezdő gyöngyösnek bonyolultnak tűnt, kicsit nehezen indult, aztán belejöttem. Hát, van még mit fejlődnöm ezen a téren. Kicsit megkésve, de elkészült végre, anyukám szülinapi ajándéka lett.

2010-11-12T04:31:00.000-08:00

Ajándékok

Marcsi ma ünnepli a születésnapját. Ezt a képeslapot neki szánom, textilt, szalagokat, szaténrózsákat, textillel borított fa pillangót használtam hozzá. Nagyon boldog születésnapot, Marcsi!

Tegnapi sétám során égerfa-terméseket is gyűjtöttem. Készítettem is belőlük egy dekorációt a konyhába:

Egy HelloKitty rajongó kislány pedig ezt a képet kapja ajándékba:

2010-11-11T03:39:00.001-08:00

Egyszer volt, régen volt...

Ma reggel örömmel nyugtáztam, hogy süt a nap, és régi tervemet válthatom valóra. Miután biztos helyen tudtam a gyerekeket, busszal elmentem a Múzeumfaluba. Csak egy fényképezőgépet vittem magammal, lévén szándékom volt, hogy szép képeket fotózzak. A hétvégén volt a Szent Márton napi kézműves vásár ugyanitt. Sajnos nem tudtam elmenni, pedig szeretem ezt a vásári forgatagot, a portékákat. Most viszont teljesen egyedül lehettem a Múzeumfaluban, belépőjegyet sem kellett váltanom (igaz, a paraszti porták nem voltak nyitva).
Igazából szeretek egyedül lenni, hiányzik ez a nyugalom a gyerekek mellett, most viszont kedvemre sétálhattam, fényképeztem, sütkéreztem a novemberi napsütésben, élveztem a körülvevő csendet. Végre volt időm megfigyelni a kis csodákat: az almafáról csemegéző rigót, aki nem riadt meg közeledtemre, a diót törő varjakat, a megcsillanó esőcseppeket a leveleken és a fák ágain, a kíváncsi kis nyuszikat, kecskéket és mangalicákat. És közben azt sem bántam, hogy a nedves fűben beázott a csizmám.

Éppen időben mentem, mert 15-én bezár, hogy tavasszal újra megnyissa kapuit. Miért nincs nyitva télen? Szépek lehetnek télen is a hóborította zsúptetők...

2010-11-10T04:24:00.000-08:00

Szüret

A scrap.hu novemberben nagyon jó kis vázlattal rukkolt elő. Ezt az oldalt készítettem a vázlat alapján, de szeretném nevezni a régi szép idős kihívásra is, ahol fonal felhasználása volt a kritérium.
A már bemutatott vaskeresztesi szőlőhegyen készült fotókat használtam hozzá. Vagyis a képek már a határ túloldalán készültek, a gyerekek vidáman csemegézték az osztrák szőlőt a tőkékről.
A háttér barna karton. A fotó alá a kedvenc körtés papírom került, meg egy darabka BoBunny. A maradék papírjaimból leveleket vágtam ki és egyenként felvarrtam őket a háttérkartonra. Egy régebbi Praktikában láttam, hogy egy hosszabb spárgára rövidebbeket csomóznak bizonyos távolságra egymástól, így készült a spárgadísz.