2011. január 31., hétfő

Fordulat

Ma kaptam meg a nyereményem, amit az Év alkotójaként nyertem!!! Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki ebben a bonyolult logisztikai rendszerben részt vett, hogy sikerült eljuttatni nekem a csomagot! Még csak kívűlről szemléltem meg a dolgokat, de alig várom hogy kicsomagoljam és használatba vegyem őket. Ezt a sok mindent:


Hát, nem tudom mikor lesz időm újra alkotni. Ugyanis némi változás állt fenn a megszokott, kényelmes napirendemben. Ideiglenesen újra munkába állok. Holnaptól erősen leszűkül a scrapbookkal és egyéb alkotó tevékenységgel kapcsolatos időkeretem, mi több, az internet hozzáférésem is csupán az esti órákra korlátozódik majd. Kicsit sajnálom, de a semminél több, és anyagi szempontból meg munkaviszony szempontjából sem jelent hátrányt.

Most azonban farsangra készülünk, nemsokára mutatom Dorka jelmezét. Szép napot mindenkinek!

2011. január 20., csütörtök

Tavasz a télben

Mi tagadás, nagyon közel állnak hozzám az art-os festős, könnyed, laza oldalak. Példaképeim is vannak, imádom egyedi, utánozhatatlan stílusukat, a rengeteg festést és a könnyed ecsetvonásokat. Elhatároztam, hogy több ilyen oldalt fogok csinálni, és ha kell, gyakorlásként liftelni fogok. Meg aztán egy kicsit alkotói válságban is vagyok. Úgyhogy megint másoltam egy oldalt, ami persze kvalitásában , gazdagságában meg sem közelíti az eredetit, de én beleszerettem. Hogyan tud valaki olyan gyönyörű háttereket alkotni?

Kezdésnek volt egy fehér akvarellpapírom, zöld akrillal telefröcskölve, valami más szándékom volt vele régebben, aztán csak lapult a többi papír között. Most elővettem, és egy gyertyadarabbal rajzoltam rá virágokat, leveleket (meg kell mondjam, nagyon nehéz fehér papírra fehér gyertyával rajzolni, mert fogalmam sincs, mit rajzolok, hova kerülnek a vonalak, csak úgy kábé megy a rajzolás). Aztán elővettem az anilinfestékemet (imádom az intenzív színei miatt!!!), és zölddel és lilával pingáltam a papírra (túlzásba is vittem a festést, akartam fehér foltokat is hagyni) na akkor láttam már hogy mit is rajzoltam tulajdonképpen. Fekete tollal körberajzoltam a virágokat, a bizonytalan fekete vonalak bal kézzel készültek ilyen girbegurbára. A betűket kartonból vágtam ki és festettem le lilára. A kép felragasztása után némi flitter és glitter került az oldalra. Kész, mutatom is:


És a részletek:



És az eredeti innen:

2011. január 13., csütörtök

Szeretettel Verusnak

Minden Verának és Veronikának sok boldogságot kívánok!

Ezt a lapot Verusnak készítettem ebből az alkalomból. A virágok sk., nagyon megfájdult a kezem mire az összeset ki-bevagdostam, de azért sok szeretettel készült! Boldog névnapot Verus!

2011. január 11., kedd

Hóangyalok

Az biztos, hogy sokkal nehezebb így alkotni, hogy én lettem az Év alkotója 2010-ben. Próbálok megfelelni a címnek, és az járt az agyamban ebben a pár napban, hogy mindenáron valami nagyon jót kell csinálnom. Hát ezentúl nem akarok görcsölni. Nem dől össze a világ, ha egy oldal nem a várakozásoknak megfelelően alakul.

Ahogy végignéztem a tavalyi termést, megállapítottam, hogy többnyire fehér, vagy egyszínű hátterekre dolgozom. Már régebben szerettem volna kipróbálni mintás háttereket is. Most átmenetként egy visszafogott, majdnem homogén hátteret választottam, amit némileg összefestékeztem és szürke színes ceruzával firkálgattam rá. A fotók még a múlt télen készültek. A cím első részéhez Izzie-től vettem inspirációt, én zseníliadrótból formáltam a szót. Az "angels" betűit dekorgumiból vágtam ki és pecsételtem a kartonra. Kipróbáltam, lehet-e kaparós matricát filcre felvinni: elárulom, lehet.
És most jöjjön az első oldalam 2011-ben:



2011. január 9., vasárnap

Ajándék

Hát, nem is tudom, hogy fogjak hozzá. Túlságosan szerény vagyok ahhoz, hogy le merjem írni. De a legcsodálatosabb ajándékot kaptam a napokban, amit egy scrapbookért rajongó lelkes amatőr alkotó kaphat. Az az óriási megtiszteltetés ért ugyanis, hogy a scrap.hu-n én lettem 2010-ben az Év alkotója. Az egyik pillanatban még egyszerű tagként írtam hozzászólást a fórumba, a következőben pedig már hirtelen ott termett a nevem alatt ez a megtisztelő cím. Először nem akartam hinni a szememnek, annyira valótlannak tartottam az utolsó forduló előtt, hogy én nyerhetek, főleg Izzie szuperjó albumja és Tina gyönyörű oldalai után... De sikerült, és most nagyon boldog és büszke vagyok.
Visszanézve a múlt évi termést, nem tartom magam igazán kiemelkedőnek ebben a műfajban. Vannak kedvenceim a saját munkáim közül, és vannak példaképeim a scrap-társaim közül is. De még nagyon sokat kell tanulnom, fejlődnöm, hogy úgy érezzem, igazán kiérdemeltem ezt a címet. Sokféle kreatív tevékenységet kipróbáltam, de a scrapbook az, ami igazán lelkesít, amiben megtaláltam mindazt, amit kerestem, ami mindig valami új, mindig más, amiben mindent lehet, ahol nincsenek szabályok. Köszönöm mindenkinek, aki az év folyamán megtisztelt szavazatával, kimondhatatlanul hálás vagyok.

Nekem ezek voltak a kedvenceim tavalyról:







2011. január 7., péntek

Fehér nyuszi

Bebi hirdetett egy játékot, ezt az édes pihe-puha hónyuszit lehet megnyerni.


Tegnap nem volt időm a számítógép előtt ülni, mert Marci nem ment bölcsibe. Előző este volt egy kis láza, ami gyorsan lement, és jobbnak láttam ha aznap otthon marad. Mondtam is a telefonban a gondozónőnek, hogy egy napig nem megy, csodálkozott, és rá is kérdezett hogy csak egy nap, mert másnap péntek... feltételesen be is írta, hogy a péntek az bizonytalan, vagy megy, vagy nem. (Természetesen nem vagyok ilyen szívtelen anyuka, hogy nem maradhatna itthon a gyerekem, de sajnos halaszthatatlan programom van ma, és másképp nem tudom megoldani, mert anyu sem tudna ma vigyázni Marcira.) Tegnap egész nap nem volt hőemelkedése sem, délután ugyan kicsit fájlalta a hasát, de estére már teljesen jól volt. Úgyhogy reggel mégiscsak ment bölcsibe. Kiderült, hogy Rota-vírus van a bölcsödében, de Marci be van oltva ellene, úgyhogy remélem hogy csak ennyi volt.



2011. január 3., hétfő

1.
Van, aki sok száz háromlevelű lóhere közt is meglátja a négylevelűt, akárcsak én. Ezt a ritka képességet a nagymamámól örököltem. Szerencsét ugyan nem hozott egy-egy példány, ha csak azt nem, hogy én találtam meg. Most viszont tél van és hó, nincsenek lóherék, a szerencse viszont elkelne. Nem tudom, mit szólna a családom egy kunkori farkú malachoz. Régóta szeretnék egy csíkos kis vadmalacot tartani, olyan édesek... persze ha nem nőne meg sosem... De nem hiszem, hogy örülnének neki. Azonban egy pihe-puha jóságos erdei manó ellen, ami még szerencsét is hoz, nem lenne kifogásuk. Itt találtam, és nagyon szeretném, ha hozzánk költözne...